Helló, borfesztivál! #2

2013. szeptember 14. 10:00

Még az eső sem tántoríthat el minket felkiáltással volt kint a Mandiner.bor a 22. Budavári Borfesztivál második napján. Nem csak mi voltunk ezzel így, a látogatók száma érezhetően nőtt. Helyismerettel már rendelkezve célirányosan a szekszárdi borokból igyekeztünk minél többet megnézni. Főleg a kékfrankosokra és a kadarkákra figyeltünk.

Az első nap tokaji fehérborai után ezúttal Szekszárd vörösei kerültek terítékre, aminek nemzetközi rajongói is vannak. Egy svéd fiatalokból álló társasággal beszélgetve kiderült, hogy már évek óta járnak a borfesztiválra, és a vörösborokat, azon belül is a szekszárdiakat kedvelik. Nem véletlen a siker, hiszen a borvidéken szemmel is látható a fejlődés, ami a borokban is megmutatkozik. Ráadásul van egy határozott irányvonal is, ami a gyümölcsösebb, kicsit könnyedebb vörösborokra épít a nemzetközi trendeknek megfelelően.

Ennek az irányvonalnak volt az egyik

első fecskéje Bősz Adrián, akinek munkáját, és elképzeléseit az idő igazolta. Kevesen vannak azok a borászok, akik olyan teljes kadarkasort tudnak mutatni, mint Bősz Adrián, hiszen folyamatosan kísérletezik fehérbor készítésével is belőle, valamint van neki egy alap és egy dűlős kadarkája is. Az alap kadarka 2011–ből kicsit fanyarabb, szépen kidolgozott a korty, van egy kevés fa benne (egy része hordóban érlelődött, nagyobb része tartályos), de a gyümölcsök is megvannak benne. Már ez is megállná a helyét bármikor egy kadarkasorban, de a 2011–es Cenege–dűlős kadarka az egyik legszebb bor, ami a fajtából készült. Egy könnyed reduktív bor, nagyon sok gyümölccsel, szamócával, meggyel, aminek nagyon szép csiszolt és elegáns a felszíne. Nagyon jó inni. Igazi örömbor, kár lenne kihagyni, ahogy a többi Bősz-bort sem érdemes. 

Illyéséknél és Mészároséknál

Teljesen máshogy közelít a kadarkához a Porkoláb–völgyben dolgozó dr. Illyés Miklós, az Illyés Kúria tulajdonosa, borásza. Ő barrique hordóban érleli a kadarkáját, ami a 2012–es boron érződik is, de mindenképpen jól áll neki a kis vaníliásság, ami a gyümölcsöket, és a kadarka játékosságát sem nyomja el, hanem csak szépen megtámasztja. 

Mészáros Páléknál az újborokra szomjazók is megtalálhatják már a számításaikat, hiszen az idei irsai olivér és a pinot noir rozé már kóstolható náluk. Szent Grál néven készített kadarkájuk egy nagyon tömör, széles bor, egy kis tanninossággal, ami teljesen az ellentéte a fentebb leírt boroknak. Mégis izgalmas, ahogy az őszi borvásárok sztárját, a Hidaspetrét (cabernet franc) is érdemes megkóstolni.

Sebestyén Csaba inkább a prémium boraira

koncentrált a borfesztiválon, így nála a 2011-es Iván–völgyi kadarkát, és a Nánai kékfrankost kóstoltuk meg. Sebestyén kadarkája képviseli az átmenetet a két kadarka stílus között, míg a Nánai kékfrankos egy nagy formátumú bor a fajtából, fűszerekkel, gyümölcsökkel, mineralitással, szép tanninnal. A Takler pincészet is hasonlóan döntött, itt is a prémium borok vannak kint. A Szenta-völgyi kékfrankos 2009-ből egy nagyon elegáns, sűrű, kékfrankos, amiben minden a helyén van, a gyümölcsök tobzódnak, a fát szépen integrálta a bor, a végén a kicsi alkohol jól is áll neki.

Sajnos arra már nem volt mód, hogy összehasonlítsuk milyen a reserve kékfrankos mellett, ugyanis jöttek a szigorú biztonsági őrök, és elrendelték a 11 órás zárást. Talán még lesz rá mód a héten, felkészülnek az alföldi borok.

A bejegyzés trackback címe: http://bor.mandiner.hu/trackback/10572