Együtt sokkal többre megyünk

2015. augusztus 12. 15:32

Laposa Zsófi
Marie Claire

A látogatónak nem program, ha csak hozzánk tud eljönni és nincs másik, minőségi opció. Egy másik balatoni sem konkurens, és ha tágan nézem, akkor egy magyar sem. Interjú.

„Ha már gasztrovonal. Erre idén ti is hibátlanul rágyúrtatok, például a KisHableánnyal vagy például a Gáblival.

Igen, de a pincészetben is lett remek saját szakácsunk, ahol már nem csak - az egyébként helyi termelőktől vett nagyon jó - hidegételeink vannak. Egyébként e téren szerintem nagyon sokszor előny is, hogy mi nem a vendéglátásból érkezünk. Teljesen más szemlélettel rendelkezünk, szeretjük a jót, elvárásaink, igényeink vannak. Szerintem a legfontosabb, hogy megtaláljuk azokat, akikkel együtt lehet dolgozni. 


Miért nem egyedül?

Amikor a káptalantóti piacon lehetőségünk volt ott egy kiállítóhelyre, úgy éreztük, hogy nem lenne teljesen kerek és hiteles a történet, ha csak mi vinnénk borral, gasztróval a Gáblit. Ezért a tapolcai 
Pura Vidávalközösen vállaltuk be. A badacsonyi KisHableánynál szintén ugyanez a felállás. Felmértük, hogy mi az amit mi tudunk, és mi az, amit mi nem. Itt a partnerünk Bezerics Dani lett, aki gasztro téren nagyon jó (Keszthely: Télikert, Fröccsterasz, Balatonboglár: Paletta). Ha az ember valamihez nem ért 100 százalékosan, akkor fontos, hogy megtalálja azokat az embereket, akikkel együtt tud dolgozni, és akiktől tud tanulni. Mi mindhárom fronton ehhez tartjuk magunkat.

Mennyire volt szándékos időzítés, nagyot akartatok szólni idén a balatoni gasztrovilágban?

Egyáltalán nem. Ez most így állt össze. 

És a cool imídzs, a nem túl feszes atmoszféra és a fővárosi ínyencekig elérő haburgerkontent a KisHableány esetében? Szépen ki volt találva, hogy ki lesz a célközönség?

Nem. Az, hogy kiknek szól, hát azt gondolom, hogy e mögött az van, hogy alapvetően mi is ilyenek vagyunk. Szerintem az ember a saját életét könnyíti meg, ha olyan helyet visz, amit maga is szeret. Tény, hogy ezzel sikerült egy olyan réteget is kiszolgálnunk, akik a régióban még nem voltak annyira megszólítva. Jó éttermek, minőségi borászatok vannak, de egy laza, beülős (akár gyerekkel, sőt, kutyával), borbáros, chill out hangulatú, zenés hely még nem volt. A pincénk emellett egy kis ékszerdoboz, ahova mindenki odatalál - köztük sok külföldi, hollandok, svédek, osztrákok. A Gábli ezzel szemben az, ami, vagyis egy remek vasárnapi reggelizőhely a fák alatt, jó kávékkal, finom sütikkel, aztán pedig lehet tovább vásárolgatni.

Nehéz a 
Balatoni kör vagy a Badacsonyi kör kapcsán nem észrevenni, hogy a térségben nagyon flottul megy az összetartás.

Ahhoz, hogy ez az összefogás megszülessen, generációváltásnak kellett történnie a borászati ágazatban. Na, nem azért mert a szüleink minderre nem lettek voltak képesek, hanem pusztán azért, mert ők még mást kaptak a szüleiktől. A mi generációnk már utazik, világlátottabb, más értékeket hozott magával. Ha tőlem megkérdezik, nekem nem konkurencia egy másik régióbeli borászat. A látogatónak nem program, ha csak hozzánk tud eljönni, és nincs másik, minőségi opció. Egy másik balatoni sem konkurens, és ha tágan nézem, akkor egy magyar sem. Ez attól függ, az ember milyen léptéket néz, mi a célja. Ha azt nézem Badacsony egy kis borvidék, Magyarország egy kis ország, sokkal többre megyünk, ha ezeket a dolgokat közösen végezzük, és nem egyedül állunk ki a világ elé.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://bor.mandiner.hu/trackback/16593