A muszájluxus tipikus esete

2015. augusztus 18. 06:17

Tallián Hedvig
Magyar Nemzet

Tokaj a világ borvidékeinek sorában már századokkal ezelőtt kiérdemelte a királyi jelzőt. Most, amikor egyedülálló, megtapasztalható és valós értékeit precízen és szívvel is térképezik, valóban eljött az ideje, hogy pénzzel is visszaadják a rangot.

„Champagne-ban egy hektár szőlő másfél millió euró. Elzászban egy hektár csúcsfekvés szintén egymillió eurót kóstál. Burgundiában a legolcsóbbak a village területek (település azaz, hazai viszonylatban a Mád bor bormárka mögötti összefogás ültetvényei) szintén másfél millió eurón cserélnek gazdát. A csúcsfekvések azaz a Grand Cru-k közül épp gazdát keres a Bonnes Mares fél hektárja, húsz millió euróért már birtokon belülre lehet kerülni. A Batard Montrachet-én a minap egy 416,16 négyzetméternyi (1/24-ed hektár) terület kelt el másfél millió euróért.

Burgundia termésének alsó két szegmensében tizenkét-tizenöt euró körül kezdenek palackonként árazni és hatvan eurónál állnak meg. A Premier- és Grand Cru-kön termett boroknál hétköznapi dolog egyetlen palackért több ezer eurót adni. Kultikus pincéknél pedig tízezer eurót is kifizetnek a friss évjárat palackjáért a gyűjtők. Persze, miután a pince várólistájára felkerültek. (...)

Amióta Szepsy Istvánt faggatom, mindig beszélt a magas árról, de ez soha nem a luxusmárka hajszolása volt. Hanem egyrészt a szőlőben Szepsyéknél egyébként egész éven át foglalkoztatott hegyaljai ember életminőségéről szól. Amit pontosan lát Szepsy István, hisz nem csak benne él a tájban, de minden hajnalban maga is beül a volán mögé, hogy összeszedje a szőlőjében dolgozó asszonyokat. Másrészt egy-egy hektár termővé tétele iszonyatos ráfordítással valósítható csak meg, és a legjobb fekvések közül még sok nincs is művelés alá vonva. Egy bozótos kipucolásától kezdve a szőlőtelepítésen át az első termésig évek telnek el, egy jó fekvés hektárja harminc-negyven millió forintot felemészt.

A tokaji földterületek a fent ismertetett európai árakhoz képest sehol sincsenek, de a fenti költségek a borok jelenlegi árszintje mellett erőn felüli áldozatokat követelnek a termelőktől, de a földből, szőlőből élők jövedelemszintje sem hasonlítható össze egy burgundiai termelőével. Mindezek alapján erősen támogatandó Szepsy István, amikor újabb mérföldkőnek tekinthető döntést jelent be, bizonyos dűlő- illetve parcella szelektált aszúi árával kapcsolatban.”

Az írás a Magyar Nemzet 2015. augusztus 13-ai nyomtatott számában jelent meg.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://bor.mandiner.hu/trackback/16637