Puncs

A forralt bor és alkoholmentes alternatívái: a Száraz November 28. napja

2016. november 29. 10:18

Trinks Náci
Mandiner.bor

Nehéz ilyen körülmények között tartani a Száraz Novembert, ám azt kell mondjam, kitartásom van olyan kemény és acélos, mint Havasi Bertalan az újságíró-társadalommal szemben. Trinks Ignác naplója a Száraz November utolsó napjainak egyikéről.

Szerzőnk, Trinks Ignác úgy döntött: végigcsinálja a Száraz Novembert, tehát egy korty alkoholt nem fogyaszt ebben a hónapban. Náci erről a Mandiner.boron vezet naplót.

*

November végén már megint azon kapom magam, hogy Németországban vagyok. Még mielőtt önök azt hinnék, skizofrén vagyok, de nem, muszáj ennyit utaznom. Az adventi időszakban itt fix esti program az adott település karácsonyi vásárának meglátogatása. Lefordítom: töménytelen mennyiségű forralt bor elfogyasztása olyan alibikkel, hogy „muszáj végigkóstolnom, vajon idén kinél a legfinomabb”, vagy „ez a kedvenc borászatom, biztos nagyon jó a forralt boruk is”, vagy „fázok, adj már valami meleget inni, az se baj, ha van benne alkohol”. Láthatják önök is, mennyire nehéz ilyen körülmények között tartani a Száraz Novembert, ám azt kell mondjam, kitartásom van olyan kemény és acélos, mint Havasi Bertalan az újságíró-társadalommal szemben.

A gyerekpuncs nevű cucc a világ legaljasabb találmánya. Édes, émelyítő, gyümölcstea-alapú cukros folyadék, ami nélkülöz mindent, ami kívánatossá tenne még egy kortyot, ám cukrossága és kamukarácsony-íze (vö. fahéj, narancshéj és szekfűszeg, mint univerzális karácsonyfűszerek) miatt lazán be lehet dumálni a nagyszámú távol-keleti turistának, hogy ez egy ünnepi ital. Echt deutsch! Lecker! Schmeckt weihnachtlich!

Két deci két euró, ez mondjuk egész korrekt, lassan – sőt, nem is lassan, hanem tkp. már, lásd a keddi Magyar Nemzet Gazdaság rovatában megjelent cikket, van ugyanis egy iPadem, azon remekül el lehet szöszölni a magyar napilapokkal külföldön is, sőt még olcsóbb is az előfizetés, mint nyomtatva, önök ugye olvasnak, polgári szokás az, ne csak az internetet tessék, könyvet is, újságot is – ott tartunk, hogy a frankfurti karácsonyi vásáron alacsonyabbak az árak, mint a Vörösmarty téren. De mégis ki megy el önszántából a Vörösmarty térre lehúzatni magát rettenet minőségű cuccokkal, akkor már inkább fogom magam, elégetem azt a pénzt és kiposztolom az akciót, több értelme van, az élmény is egyszeri, és a lájk is több. Vagy eladakozom, bár azon nincs annyi lájk.

Kóstoltam almapuncsot is. Jó cucc. Gyakorlatilag szűretlen almalé az alap, amibe mindenféle fűszert tesznek, hogy aztán cukor helyett némi mézzel állítsák be a kívánt édességet. Frankfurtban, az almabor városában talán ez a méltó alternatívája a forralt boros, forralt sörös cuccoknak – na meg az este kilenc után folyamatosan növekvő Jägermeister-fogyasztásnak. Apropó, forralt bor.

Pár kilométerrel arrébb, Rüdesheimben, a mesés Rajna-völgyben volt alkalmam járni egy karácsonyi vásáron, ahol a Georg Breuer Pincészet kastélyának voltunk vendégei. A borvidék turistaközpontjának karácsonyi vására hasonló a frankfurtihoz, bár itt csavartak rajta egyet és összekötötték az egészet egy multikulti streetfood-fesztivállal. (Igen, volt lángos is. A németek rajonganak érte, pedig a Fény utcai piacit még nem kóstolták, na, nem mintha ez baj lenne.)

Breuerék meg voltak sértődve, amiért nem kóstolok bele rizlingből készült forralt borukba, és kedves hölgyeim, kedves uraim, én bizony – száraz november ide vagy oda – belekortyoltam. Nem mondhatnak nemet a borvidék leghíresebb borászatának, beláthatatlanok a következményei. Képzelhetik, mennyire jó volt, hiszen utána sajnáltattam magam rendesen, hogy nem ihatok belőle meg két decit. Istenes volt.

Még két nap a novemberből, bár addigra már Franciaországban rontom a levegőt.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://bor.mandiner.hu/trackback/26761