A kosaras

2016. december 26. 11:50

Szilágyi László
iMád

2005-ben döntöttük el Marcsival, aki azóta már a feleségem, hogy Tokajba költözünk. Ekkorra már végképp nem volt kérdés, hogy milyen irányba akarom vinni a szőlő- és bortermelésünket.

„Az innováció jegyében telt az elmúlt tíz év Hegyalján. Élénken emlékszem, amikor Balassa Pistivel és Hörcsik Ricsivel és Krimin Attilával 2009-ben kitaláltuk, hogy menjünk el Szepsy Istvánhoz. Másnap reggel írtam egy e-mailt és délben telefonált István, hogy mehetünk. Azt a találkozást azóta emlegetjük a fiúkkal. Akkor értettem meg, hogy a prioritás a szőlőé, annak kell rendben lennie és aztán jön minden más. A Szepsy 2008-as Szent Tamása és Demeter Zoli 2008-as Lapisa mérföldkövek. Nem kérdés, hogy bele kell tenni az irdatlan sok energiát a birtokba, és ha szükséges, a végletekig is el kell menni.

Napról-napra fejlődünk a szakmai munkánkban, és jól esik a fogyasztóinktól a jó szó, a taps. Emellett persze a családom nélkül nem lennék az, aki vagyok. Marcsival már tizennégy éve vagyunk egy pár. Két szép gyermekünk van Mariann hét és Dénes két éves. Az apaság hatóerejét akkor érzékelem leginkább, amikor sikerül huzamosabb időt eltöltenem a gyerekeimmel. A szőlő és a bor jó tanító, így aztán tudom, türelemmel kell lenni a gyerekeink és a társunk iránt is.

Magyarságomra valójában a Floridában töltött időszakban ébredtem rá. Felértékelődött a hazám, amikor kívülről láthattam rá. Bár Tokaj nem a szülőhelyem, de a dűlők és borok adta nagyszerűségén túl, emberi és szakmai közösségeket is nyújt ötven versenyképes borászatával. Ország építők vagyunk mindannyian.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://bor.mandiner.hu/trackback/27408