Kézműves, vagy amit akartok

2017. január 26. 11:17

Alkonyi László
Borrajongó

Nem csak elvekről kell vitázni, inkább arról, hogy az egyes borok, egyes termelők azok-e, amiknek mondják őket, amiknek mondják magukat.

„A borkészítés problémája az, hogy a koncert (kézművesség) és a végtelen számban sokszorosítható tökéletes felvétel (technológiai borkészítés) nem egy gazdától származik és így unos-untalan szembeállítódnak egymással. Hajlamosak vagyunk nem felismerni, hogy a technológiai bor mögötti értékteret (egyediség, természetesség, emberi munka, esetlegesség szülte tapasztalás) a kézművesség tartja fent, és sajátos szakmai ortodoxiájával az védi meg a bort az iparizálódás folyamatos kényszerétől.

Ha, az amúgy nehezen definiálható kézművesség kikopna a gyakorlatból, az éthoszától megfosztott bor a folyamatosan ránehezedő gazdaságossági szorításban idővel teljesen elszakadna a természettől, meglazulna kapcsolata az emberi teljesítménnyel, s lényegét tekintve a teljesen uniformizált alkoholokhoz hasonulna. Ugyanakkor el kell fogadni, hogy bizonyos méret felett nem lehet kézműveskedni. Van az a nagyságrend, ahol már a technológia igazi értőire, tudásukra, precizitásukra van szükség.

Ők komoly mennyiség mellett is nagyszerű, pazar dolgokra képesek – feltéve, hogy valóban mesterei a szakmának. A probléma nem a technologista és kézműves irányzat párhuzamos jelenlétéből fakad, hanem abból, hogy a borról való beszéd – mindenek előtt a borszakírás – nem kap akkora szabadságot, teret és támogatást, hogy konkrét esetekben is konkrét ítélet szülessen. Sokan tudnának olyan példákat hozni a borászatok házatájáról, ahol természetesség, kézművesség tekintetében az elmondottak és a valóság köszönőviszonyban sincsenek egymással (és ahol a borárak persze nem a valóságot, hanem a marketing erejét tükrözik). A tisztánlátás, a teljesítmények szétszálazása egyre inkább elmarad, mivel a hatalmas munka és a szigorú borértékeléssel járó konfliktusok szűk mozgásteret jelölnek ki a borírás számára.

A kritikai szemléletű borírás ezért visszaszorul. Helyette általánosságban születnek meg az ítéletek: nem a hiteles kézművesekről és professzionális technologistákról beszélünk, inkább szekértáborokba szavazunk. Kár érte! Márcsak azért is, mert a két véglet között számos átmeneti stáció létezik – rengeteg megfontolandó tudással, véleménnyel. Nem csak elvekről kell vitázni, inkább arról, hogy az egyes borok, egyes termelők azok-e, amiknek mondják őket, amiknek mondják magukat. Ez persze érzékeny, nehéz feladat, de még mindig messzebb visz, mint általános ítéletek alá rendezni kiváló emberi teljesítményeket.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://bor.mandiner.hu/trackback/28062