Patak

Vincze Tomi: A minőségtől remélek versenyelőnyt, nem szlogenektől

2017. február 14. 13:50

A Furmint Február nagykóstoló egyik legnagyobb meglepetése volt a sárospataki Vincze Tomi borainak felbukkanása. A Művelt Alkoholista egyik legszőrösebb szívű kritikusa azt írta róla: ilyen furmintokat inna. A fiatal sárospataki borászt arról kérdeztük, mit is csinál pontosan.

A legbelsőbb boros körökben régóta mennek már a találgatások arról, vajon hányadik évjáratod a 2016-os. Tegyük ezt tisztába!

Bort először 2012-ben készítettem, elméletileg tehát az ötödik. Ezidőtájt ragadt magával Erdőbénye és az ottani kis, kézműves borászatok világa, gyakorlatilag azonban a második. 2015 volt az első olyan év, amikor számomra megfelelő eszközökkel és kellő alapossággal tudtam a préselést, az erjesztést és az érlelést elvégezni. 2016 őszén már hivatalos borászatként, a szükséges engedélyek mellett folytattam a tevékenységet.

Mi vitt erre rá, honnan jött az ötlet?

Már nagypapám is művelt szőlőt, volt neki is egy pici, 0,3 hektáros területe Sárospatak környékén. Neki ez fizetéskiegészítés volt, de leginkább hobbi. Engem magával ragadott ez a világ – de mit is csinálhatna egy olyan fiatal Tokaj-Hegyalján, aki szereti a természetet, helyben akar maradni, mint hogy a vidék nagyszerű adottságait kihasználva elkezd borászkodni? Nem tudom konkrétan meghatározni, mi volt az, ami erre motivált, de nyilván nagy szerepe volt az erdőbényei Ábrahám Pincének, ahol láttam, hogy lehet ezt úgy, hogy iható borokat készítünk, élvezzük, amit csinálunk, és közben nem ártunk a környezetünknek vegyszerekkel. Minél jobban beleástam magam ebbe a világba, annál jobban kezdett megtetszeni.

Mekkora területen gazdálkodsz most?

Összesen közel egy hektár szőlőm van most. 0,3 hektár a sárospataki Hosszú-hegyen, amit családi örökségként művelek, valamint 0,7 hektár a Szemince-hegyen. Utóbbira spontán találtam rá.

Ez pontosan hol is van?

Sárospatak és Bodrogolaszi között egy alacsonyabb fekvésű hegy. Utólag tudtam meg, hogy korábban Szent Vincének hívták a területet, ennek mára a köznyelvben eltorzult formája lett hivatalos, a Szemince. Egy domonkos rendi kolostor állt a területen. Szóval nomen est omen. Egyébként szeretjük a területet, a domb tetejéről látszik a Hosszú-hegy, meg egész Sárospatak, továbbá a Bodrog is közel van hozzá.

Az előző évjáratból ezer palack borod készült összesen. Hol kaphatóak?

Forgalomba nem kerültek, azonban bárkinek, ha betér hozzám, szívesen megmutatom egy-egy pohár erejéig őket. A termelés 2017-ben meg fog ugrani, mivel nőttek a területek. A 2016-os év nagyon nehéz volt – az, hogy ilyen kevés palack lett, azt a bioművelésre való átállás közben kialakuló termésveszteség okozta. A jelenlegi méret képes 3-4000 palacknyi bor előállítására már. Bízunk benne, hogy 2017-ben nem kell majd sem rothadással, sem egyéb gombabetegségekkel küzdenünk!

Certifikált bioművelés lesz?

Nem feltétlenül szeretnék papírt kapni róla, elriaszt a rengeteg papírmunkával járó bürokratikus háttere. Fontosabbnak tartom, hogy a termelő és a fogyasztó, illetve a termelő és a kereskedő között kialakuljon egy bizalmi kapcsolat. Nem szeretném, ha valamilyen szerv mondaná meg, hogy bio vagyok-e vagy sem. Aki már volt nálam, tudja, nem használok vegyszereket. Nem marketingcélból, hanem mert a saját boraimat iszom én is. Én pedig olyan borokat szeretek inni, amelyek mentesek mindenféle bizonytalan hosszú távú hatású felszívódó növényvédőszer-maradványoktól.

Ha hivatalosan bio nem is vagy, kézműves borásznak azért gondolod magad?

Mára elcsépeltté vált a kézműves szó, így igyekszem keveset használni. Érdekes és hosszú téma, hogy mi fér bele a kézművességbe. A borokat derítjük és szűrjük, szivattyút is használunk. Ezeken kívül pedig Kossuth-présen dolgozunk, gyomirtó helyett kaszáljuk a soraljat a szőlőben, nem használunk fajélesztőt 2016-tól, és a legtöbb munkát gépek nélkül végezzük. Számomra ez belefér a kézművességbe.

Miért nem szerepel a kézműves szó a címkén? Sokan ráírják, versenyelőnyt remélve a varázsszótól.

Fején találtad a szöget! Én a minőségtől remélem a versenyelőnyt, nem jól hangzó szlogenektől. Aki eljön hozzám mondjuk szüretkor, vagy bármikor a feldolgozóba, láthatja, hogy nem áll a sarokban fordított-ozmózisos gép, de még a tartályok hűtése is legfeljebb jeges flakonokkal történik.

Mennyire építesz a furmintra, mint fajtára?

Területeimen vegyesen van furmint és hárslevelű. Szüretkor általában tőkeszelekciót végzek: kijelölöm a furmint tőkéket kék szalaggal, a hárslevelűt pedig sárgával. A szüretelők ezáltal tudják, hogy melyik szőlőt melyik ládába kell szedni. A Hosszú-hegyen van még 20-25 százalékban sárgamuskotály és pár egyéb, nem Tokaj-specifikus fajta, mint cserszegi fűszeres és királyleányka.

Többnyire tehát igyekszem fajtatiszta borokat készíteni, nagy potenciált látok a tiszta furmintok változatos világában. A későbbi években, ha ezt az évjárat lehetővé teszi, szeretnék különböző karakterű borokat készíteni a fajtából.

Hogy látod, milyen az a bor, ami a legegyértelműebben kifejezi a tokajiságot, akár száraz, akár édesborban?

Édesborban egyértelműen aszú, lehetőleg magas savakkal és a lehető legtöbb maradékcukorral. Szárazban pedig, ahogy a legtöbb ültetvény fajtaszortimentje sem homogén, hanem illeszkedik a hagyományos kb. 70 százalék furmint, 30 százalék hárslevelű arányokhoz, egy ehhez hasonló házasítás, nem túláradó hordójegyekkel, magas savakkal, a hosszú érlelhetőségért. De ez csak az általam kóstolt borok révén kialakított saját elképzelésem.

Mit kóstoljon tőled, aki először látja a boraidat?

Amit töltök neki.

A bejegyzés trackback címe: http://bor.mandiner.hu/trackback/28300