Túra

Bockéknál mindegyik dűlőnek külön története van

2017. május 13. 11:10

Jammertal, Ördögárok, Bocor-dűlő. Ismerős nevek? Villányban jártunk a Bock Pince különleges dűlőtúráján, ami már elérhető a nagyközönség számára is. Kattintsanak, és megmutatjuk, mi mindent tudhatnak meg a Villány-környéki szőlőtőkék mellett, borospohárral a kézben!

A Bock Pincészet meghívta a sajtó képviselőit – így természetesen a Mandiner.bort is –, hogy tesztelje le az új programjukat, a Bock-dűlőtúrát. Ez itthon sajnálatos módon ma még egy elég ritka program. Nem sok helyen lehet találkozni azzal, hogy az adott borászat terepjáróba ülteti a vendégeit, hogy megmutassák azokat a helyeket, ahol a fontosabb boraik készítése kezdődik. Élménynek is elsőrangú, emellett nagyon sokat lehet tanulni – abból, ahogy a tőkék mellett borospohárral a kézben mutatják és magyarázzák az adott dűlőben termő szőlőt, majd az onnan utána pohárba kerülő bornak a történetét.

Bockék öt dűlőt mutatnak be a kirándulás során, amihez még jár egy óbor a régi családi pincéből, valamint egy háromfogásos estebéd. Két terepjáró fogja vinni az érdeklődőket, így a program 4-8 főre lesz elérhető. Szerencsések voltunk, mivel Bock József is csatlakozott hozzánk, hogy személyesen meséljen nekünk. Járjuk végig az állomásokat!

Nulladik állomás: Hotel Ermitage

Megérkezésünk után megkináltak kávéval és Fanny nevű pezsgőjükkel, amivel sikerült felébreszteni minket a három órás buszút után. Így felfrissülve és üdén vághattunk bele az előttünk álló 4-5 órás programba. Itt egy hidegtállal fogják várni az induló csoportokat, aminek az összes hozzávalója a Bock Pincészet terméke, mint például a szőlőmagörleményből készült lepény és az évente megrendezett disznóvágásból készült felvágottak. 

Első állomás: Göntér-dűlő

A Bock alapbázisról indulva (Bock Pince, Hotel Ermitage, Óbor Étterem) értünk ki az alacsonyan fekvő, egy kis dombra felkapaszkodó dűlőhöz. Itt hagyományos fehérszőlő termelés folyt, például a most is megtalálható hárslevelű, ami még a termelőszövetkezetek korából maradt meg, tehát már negyven év feletti tőkén termett a bora. Ha jó az évjárat, fent hagyják a fürtök egy részét a tőkén és így el lehet készíteni egy késői szüretelésű édes hárslevelűt. A nyakba akaszthatós pohárba a 2014-es hárslevelű került, ami reduktív eljárással készült, de hároméves létére még mindig friss, erőteljes illata és kellemes citrusos íze van, ráadásul olajos, koncentrált állaga, ami egy közepesen testes borra utal.

Második állomás: Bocor-dűlő

A nevét onnan kapta, hogy a bocor jelentése: bokros, így magyarázatot is kapunk az itt nagyszámban jelenlévő galagonya- és egyéb bokrok jelenlétéről. Itt négy hektárral rendelkezik a pince, főként syrah terem, ami számos nagydíjat bezsebelt már. Kiszállás után a kötelező fotózás közben mindenki kapott a pohárába a szelektált syrah 2014-es évjáratából. Mély, gránátvörös színével és illatában gyümölcsökkel, fűszerekkel harangozza be a tanningazdag, füstös syrah-s ízt, ami enyhe csokoládéval testesedik ki.

Harmadik állomás: Fekete-hegy

Déli fekvésű területre érkeztünk, amit Bock József 1990-ben vásárolt meg. 340 méteren magasan vagyunk, ahol a mészköves talajt lösz és agyag borítja, emiatt a cabernet franc telepítésekor pajszerrel kellett lyukat fúrni a a kövek közé, hogy az oltványokat el lehessen ültetni. Ma két hektáron terem itt a fajta, ami a poharunkba került. A 2013-as évjáratból a dűlőszelektált cabernet franc huszonnégy hónapot volt új barrique hordóban. Nagyon szép fajtabor, amit a meszes talajból származó feszes, ásványos jelleg egészített ki. Itt a borász mesélés közben észrevett egy gaznövényt a sorvégén és sajátkezűleg, öltönyben tüntette el a nemkívánatos betolakodót! 

Negyedik állomás: Ördögárok

Az egyik legmagasabb minőséget hozó helye Villánynak – hogy az elhanyagolt szőlőt és oldalt rendbe tudják hozni, ahhoz rengeteg befektetett energia és pénz kellett. Bock Józsefnek több termelő együttes összefogásával sikerült véghez vinnie az 1990-as évek legnagyobb szőlős projektjét. A végeredmény minden szinten gyönyörű lett. A meredek lejtőkön elhelyezkedő, szépen megmunkált szőlősorok és az innen a pohárba kerülő Magnifico tanúsítja, hogy megérte befektetni a területbe. Ez a tiszta merlot csak kivételes évjáratokban kerül a palackokba, ami érthető, mivel ez a csúcsbora a pincészetnek. A 2009-es évjárat került a poharunkba, ami huszonnégy hónapig volt új barrique hordóban, mielőtt palackérlelésre került volna a sor. Illatban impozáns meggyes illat, amit ízben is hoz a bor, mellé még érezhető a dohány és a vanília is a hordónak köszönhetően. Végeredményben egy telt, kerek ízzel rendelkező hosszú lecsengésű nagytestű bor került a poharunkba. 

Ötödik állomás: Jammertal

Az 1687-es szársomlyói csata után még hetekig hallatszott a törökök jajgatása, mondja a legenda. Innen jön a név: Jammertal, vagyis siralomvölgy. A hely egyik nagy előnye, hogy beszorul ide a meleg és a délkeleti fekvésnek köszönhetően mindig süti a nap. Az utolsó dűlőállomása a túrának valójában a kezdet. Innen indult el ugyanis a pince, itt volt először Bock Józsefnek területe. És az ősi családi pincéje, ahol elkezdődött az egész munka. Ez a pince nem nyitott a külső érdeklődök számára, kivéve különleges alkalmakkor. A dűlőtúrára jelentkezők kiemelt vendégek, mivel betekintést nyerhetnek a több mint tízezer óbort rejtő pincébe.

A pince körül fekvő területekről szüretelik a szelektált cabernet sauvignont. A 2012-esből töltöttek nekünk. Édeskés, erdei gyümölcsös illat, ami ízben is visszaköszön. Telt, kerek bor, ami a szép fajtajellegével hízeleg be. A túra végén háromfajta óbor közül választhatunk egyet az1990-es évek tételeiből. Nem mellesleg itt a pincében rejtőznek 1970-es évekből származó Bock-borok is, az akkoriban jellemző 0,7 literes kiszerelésű palackokban. Mi az 1995-ös Bock Cuvée-t választottuk ki, ami az egyik csúcspontja volt a napnak. Illata közepesen erősen áramlik elő a borból, ami az ilyen idős tételnél kiemelkedően jó, és ami a legjobban tetszett, az az elképesztően kerek és selymes tannin, hogy aztán egy lassan, de egyenletesen kibontakozó utóízzel búcsúzik.

Utolsó állomások, mielőtt még hazafelé vettük volna az utunkat

Beültünk a terepjáróba, gyorsan útba ejtettük a pezsgőket rejtő pincét, mivel épp munka folyt, be tudtunk gyorsan nézni. Megnézhettük, hogy hogyan történik a degorzsálás. Visszatértünk az alapbázisra, ahol még hordómintát is mutattak nekünk. Ott még azért érződött az erős barrique hatás: még nem volt ideje kerekebbé érnie a palackban. Utána bevezettek minket a kupolaterembe, aminek kiemelkedően jó az akusztikája és szépsége sem elhanyagolható. Lezárásként kaptunk egy háromfogásos ebédet: libamáj parfé göntéri édes borgyönggyel, utána Charolais marhaszegy paprikásan erdei gombákkal és tanyasi galuskával, a legvégére pedig csupa csokoládé szeletet, ami mindenkinek a kedvence lett. Ennek recepjét ide kattintva érhetik el.

A túra végére mindent megtudtunk a Bock Pincéről: honnan indult, hogyan jöttek létre az ültetvények, milyen nehézségen kellett keresztül menni, hogy a ma ismert formában létrejöhessen a hotel, az étterem és mindennek az alapja, a borászat. Ráadásul bejártuk Villány legfőbb és legszebb dűlőit, így megismerkedhettünk nem csak a pincével, hanem magával a borvidékkel is. Külön öröm volt mindenkinek, hogy Bock József mesélte el nekünk, de kiemelte, hogy a túravezetők is ugyanennyire jól fogják tudni előadni ezeket a történeteket.

A program ára harmincezer forint.

A bejegyzés trackback címe: http://bor.mandiner.hu/trackback/30009