Nem szeretném magam felmenteni a történtek alól

2017. május 19. 10:30

Laposa Bence
Wine Flow

Egyszerűen egy olyan üzleti kultúrával – vagy kulturálatlansággal? – találkoztam, amivel én nem tudtam egy ponton túl közösséget vállalni. Interjú.

„Ez tök szépen hangzik, de most már hadd kérdezzem meg, mert úgy érzem, kicsit kerülgetjük ezt a témát: voltaképpen miért vesztetek össze a befektetővel?

Fontosnak tartom mindenekelőtt elmondani, hogy azok a borászati és egyéb ingatlanok, amik a közös cég által megépültek, számomra teljesen kielégítőek voltak, hittem és hiszek is bennük a mai napig. Mind szakmailag, mind építészetileg elismerőleg lehet róluk beszélni. Létrejött egy borhotel és egy olyan kóstolóhelyiség, ami a maga nemében egyedülálló és hiánypótló a borvidéken, még ha ezek, elismerem, építészeti oldalról kritizálhatóak is. De összességében azt mondhatom, az infrastrukturális fejlesztés a víziónk szerint valósult meg.

A probléma tehát nem a beruházások, de még csak nem is a borszakmaiság terén adódott. Egyszerűen egy olyan üzleti kultúrával – vagy kulturálatlansággal? – találkoztam, amivel én nem tudtam egy ponton túl közösséget vállalni. Nem voltak kifizetve a beszállítók, nem bántunk jól az alkalmazottakkal, nem úgy viselkedtünk a piacon, ahogy kellett vagy illet volna. És mivel az én nevem volt a címkére írva, rám hárult a fronton való helytállás, ha úgy tetszik.

Nem volt erre ráhatásod?

Szépen lassan egyre kevesebb jogkörrel rendelkeztem. Először én voltam az ügyvezető, aztán már nem. Én kezeltem az első időkben a bankszámlát, aztán már azt se. Egyre inkább eszköz és felhatalmazás nélkülivé váltam, és csak az elvárás maradt meg irányomba, hogy oldjam meg a kialakult kényelmetlenségeket. De hát megoldottam volna. Palackoztam volna én, ha lett volna palack. Megrendeltem volna a következő szállítmányt, ha lett volna hozzá pofám úgy, hogy még az előző rendelés nem volt kiegyenlítve. Élhetetlen közeg teremtődött.

Kontraproduktívakká váltunk. Olyan dolgokat, amiket egy csapásra meg lehetett – vagy kellett volna – oldani, nyolc lépésből oldottunk meg. Ez így nem volt fenntartható. Egy vállalkozást nem azért csinál az ember ideális esetben, hogy folyamatosan konfrontáció és konfliktus töltse ki a napjait. A saját elképzelésem mindig is az volt, hogy olyan céget szeretnék vezetni, ahol mind a vevőink, beszállítóink, mind a saját munkavállalóink elégedettséget mutatnak. És nem utolsó sorban szempont az is, hogy mi is jól érezzük magunkat Zsófival. Merthogy sokszor csak rólam van szó, de legalább most hadd húzzam alá, hogy ma már a borok elkészültéért ő felel a Laposa Birtokon.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://bor.mandiner.hu/trackback/30263