Néhány jogos kritika, több izmos csúsztatás, egy kis kettős mérce és némi önvállveregetés – vegyes élményekkel zárhatta be az ember a Zoomot, amelyen újságíróknak rendezett kerekasztalbeszélgetést az ELTE Média (az egyetem vonatkozó tanszékének hivatalos Facebook-oldala). A Posztapokaliptikus média című rendezvénysorozat újságíróknak szervezett részében a meghívottak kizárólag ellenzéki médiumok ismertebb arcai voltak: Dull Szabolcs, a Telex társfőszerkesztője, Haszán Zoltán, a 444.hu újságírója, Balázs Zsuzsanna, a National Geographic szerkesztője, és Bod Tamás, a Magyar Narancs újságírója.
Mi vagyunk a valódiak
Ennek megfelelően a beszélgetés nettó négy és feledik percében hangzott el először az, hogy „KESMA” (azért csak nettó, mert az elején volt egy, a Zoomra sajnos jellemző, hosszú szellemidézős felvezetés), ráadásul a legelső kérdésre. Ez egyébként a moderátor részéről úgy hangzott, hogy nevezzenek meg egy pozitív dolgot, ami őket érinti a járványhelyzet és a karantén kapcsán.
Balázs Zsuzsanna a témabőséget emelte ki, Dull pedig azt, hogy kollégái „rászoktak” a Magyar Közlönyre, illetve a közösségi média infózuhatagával szemben kiderült, hogy a valódi újságírásra igenis van igény – a Telex társfőszerkesztője többször hozakodott elő a „valódi újságírással”, az „igazi tényekkel” és hasonló kifejezésekkel, mint Müller Cecília az „oltakozással”.
Haszán a táblázatkezelési képességei fejlődésének örvendett, s végül a narancsos Bod Tamás volt, aki elkövette a kesmázást, olyan értelemben, hogy megjegyezte, mivel csökken az elérhető médiumok száma, érzi annak a felelősségét, hogy hozzá tudnak az emberek nagyobb bizalommal fordulni, mint „a Kesma-dolgokhoz”.
Innen indult a szűk véleménybuborékokra (általában politikai hovatartozástól függetlenül) jellemző radikalizálódás,
kapott a kormány, Müller Cecília és a résztvevők által kormánypártinak nevezett sajtó.
Néma Leventék és a máshogy-központosítás
Az egyik központi kritika a források elhallgattatását érintette: szinte mindegyik résztvevő említett példát arra, hogy az első hullám idején sem volt könnyű nyilatkozásra bírni olyanokat, akik szakmájukból fakadóan információt tudtak volna adni a korábban ismeretlen helyzetben; ezt Balázs Zsuzsanna és Dull is nehezményezte, utóbbi idevette a kórházak vezetőit, háziorvosokat vagy például az iskolák illetékeseit. Haszán Zoltánnal karöltve a kormányzati szereplőket is kritizálta azért, mert nem reagálnak a megkeresésekre, illetve kiszámolta, hogy a Telex első száz napjában 52 megkeresésből kilencre kaptak választ, ez szerinte egy évtizedes harc az államigazgatás és az újságírók között.