A móri borvidék

2012. március 26. 11:59

Tony D'Amato
Gasztroszex
Megkerülhetetlen az ezerjó. Mindenhol ebbe fogunk ütközni: utca, étterem, kocsma, fürdő, játszótér. Itt minden az ezerjóról szól.

„Ha Mór, akkor megkerülhetetlen az ezerjó. Mindenhol ebbe fogunk ütközni, utca, étterem, kocsma, fürdő, játszótér, itt minden az ezerjóról szól, és jól is van ez így. Móron nem igazán jellemző az olaszrizling (ez most kivételesen bocsánatos bűn), viszont minden magára valamit is adó gazdának kötelessége tisztességes ezerjót készíteni. Ezzel általában nincs is probléma, ahogy már szó esett róla (a fajta rothadékonyságának is köszönhetően) nem ritkán aszú borok is készülnek belőle.

Az ezerjótól soha ne várjunk hivalkodó illatokat és ízeket, eléggé neutrális fajta, a szőlő illat és íz dominál benne (ha már abból készül a bor), savtartalma nagyon magas, de nem bántó és nagyon hosszan érlelhetővé teszi a bort. Messze ebből van a legtöbb, még olasz barátaink is nagyon kedvelik, és (sajnos) előszeretettel szállítják nagy tartálykocsikban haza a savszegény tételek megmentésére. Az ezerjón kívül domináns még a leányka (az ország legszebb leánykáit én itt találtam meg), tramini, chardonnay, rizlingszilváni és a zöldveltelini. Nekem eddig mindösszesen egyszer sikerült móri vörösbort kóstolnom egy eldugott kispincében, kitűnő kékfrankos volt az, de egyáltalán nem jellemző a borvidékre a rozé vagy a vörös bor. (Bár van, aki erőteljesen próbálkozik.)”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában