A tűzről és a világörökségi helyszínről

2012. március 27. 18:44

Ábrahám Enikő
Facebook
Itt élünk a világörökség egyik helyszínén, ráadásul a földből, és arra nem vagyunk képesek, hogy megóvjuk a saját élőhelyünket?

„A konkrét tűzesetről: 
 
Március 20-án metszeni mentünk ki a rátkai Kerektölgyes dűlőnkbe, amit végigégve találtunk. Hazafelé menet megálltunk a mádi Kakasok dűlőnél, ahol az alsó területünk szintén teljesen fekete volt. (Március 17-én voltunk kint előtte. Ez a két terület adja az éves termésünk kb felét.)

A tőkék kb 10-15 cm magasságig megégtek. Még nem fordult elő ilyen eset 6 éves munkánk során, így egy 15-20%-os kárt becslünk, de ezt nem lehet biztosan tudni még: Van tőke, ami teljesen átégett, és a támberendezés (karók, oszlopok) egy része is kidőlt. Szerencsére ezek vannak kisebbségben, azonban a régi akácfa-támberendezés élettartamát biztosan mindenhol megrövidítette a kisebb-nagyobb égés. A megmaradt szőlőtőkék állapotáról érdemben nem tudunk nyilatkozni, csak rügyfakadás után fogjuk látni a tényleges károkat (a rendőrségi szakértői vizsgálatról még nincsenek információink).
 
Hogy szándékos károkozásról vagy gondatlanságról van-e szó, azt, mint a legtöbb tűz esetében, nem tudjuk megállapítani, illetve megoszlanak a vélemények. Ismeretlen tettes ellen mindenesetre feljelentést tettem.

Adódik a kérdés, hogy miért pont a mi szőlőnk járt így (bár tudomásom szerint több területtel is megtörtént ez az elmúlt napokban). Ez a művelési módból következik:
Nem vagyunk még ökogazdálkodás-szakértők, de lelkesen tanulunk – ha hagyják. Nem használunk gyomirtót, műtrágyát, atka-és rovarölőszereket, minimális permetszert juttatunk ki az egészségesebb élővilág és borok reményében. Mivel szigorú terméskorlátozással dolgozunk, így intenzív talajmunkára sincs szükség, sőt, a gyeptakaró esőzések idején kívánatos a talajerózió megfékezésére, vegetációs időszakban pedig a különböző ragadozó állatok (katicák, poloskák, stb) találnak itt menedéket és élelmet. Ez természetesen nem derékig érő gazt jelent: szőlőnk augusztusban, szüret előtt (is) le volt kaszálva – és ez a kb 10-15 centis mulcsréteg volt az, ami most száraz időszakban lángra kapott.
 
Napok óta ég a határ:
 
Mindazonáltal meg kell osszak néhány információt, abban a reményben, hogy elgondolkodtatja az embereket. Olyan trivialitásról van itt szó, hogy a tűzgyújtási tilalmat nem véletlenül rendelik el. Ehhez képest, ha körbenézünk most Hegyalján, mindennap belefuthatunk venyigeégetésbe. Jobb esetben ez egy szántás közepén, emberi jelenlét mellett történik (bár egy konkrét esetnél, amikor megkértük az úriembert, hogy oltsa el a bálát, visszanézett ránk: de mivel? – még víz sem volt nála). Nagyon sok esetben azonban a gazdák – és itt sajnos nem csak idős bácsikákról beszélünk, hanem egyes cégek szőlőiről is – kihúzzák a lemetszett venyigét a szőlőből, bele a bozótosba, parlagra, erdő szélére.

Megjegyzem, hogy a mostani szárazság és erős szél mellett még letisztított területen is veszélyes égetni, hiszen könnyen belekap, és az embernagyságú bálákról nem 30 centire viszi magával a zsarátnokot. A tűzoltók napi 24 óráznak, kevés a kocsi és az ember a tüzek számához képest. Biztosan vannak spontán gyulladások, de én magam is fotóztam (és oltottam is) meggyújtott venyigehalmot, illetve körülötte a száraz füvet. (A frissen levágott venyige még nem gyullad be könnyen a nedvességtartalma miatt.) Ilyen időjárási viszonyok között legalább arra figyelhetnénk, ami rajtunk múlik!
 
Nem hiszem, hogy bárkinek bármi kára származna abból, hogy, ha már égeti a venyigét, akkor megvárja a tűzgyújtási tilalom végét. Vagy inkább, ahogy mi is csináljuk, be lehet azt zúzni a szőlőbe, és trágyaként funkcionál. Nagyobb cégek esetében, ahogy erre van is példa (kár, hogy elenyésző), egy bálázó gép szépen összevágja-kötegeli a lemetszett venyigét, amivel aztán télen meg lehet oldani az egész borászat fűtését.
 
DE MINIMUM ne húzzuk bele a bozótosba/erdőbe! Itt élünk a világörökség egyik helyszínén, ráadásul a földből, és arra nem vagyunk képesek, hogy megóvjuk a saját élőhelyünket? Tudom-tudom, ez nem Toszkána. Így nem is lesz az. Még egy adalék, az emberek tájékozottságáról: a tegnapi egyik erdőtűznél, ahogy riasztottam a tűzoltókat, azt mondta egy közelben dolgozó néni: ő nem meri kihívni őket, hátha nincs is tűz, csak az előző (vasárnapi) után füstöl ennyire az erdő (kb két km-t gyalogoltam, mire odaértem, akkora volt a füst) – nehogy kifizettessék vele a hiábavaló kiszállást... Sokan még azt sem tudják, hogy ingyenes a 105, és sokan úgy gondolkodnak, hogy más már biztos riasztotta őket – így lesz a kis tűzből nagy tűz, amit már a tűzoltók sem tudnak megfékezni...
 
Köszönöm mindenkinek, aki megosztja ezeket a gondolatokat. Eső nincs, de maradt még valamennyi ép terület, amit odafigyeléssel megőrizhetünk. Ha már a másik szőlője vagy az erdő élővilága most nem is érdekel, nem ártana tudatosítani: hanyagságunkkal hosszú távon magunknak gyújtunk alá.
 
Tisztelettel,
 
Ábrahám Enikő
Ábrahám pince, Erdőbénye”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés