Egyszerű, jó helyre kell húzni az ikszet

Mielőtt fegyvert kellene ragadnunk, mártíriumot vállalni, emigrálni vagy az égiekhez imádkozni, még ott van az esély, egy aprócska mozdulat.

Nem is olyan régen, az ilyen embereket úgy megcsapkodták, hogy se kedvük, se lehetőségük nem maradt többé a közösség kifosztásra.
„Ettől nem leszel beteg, bátran adhatod a gyereknek is - meséli. Aztán rátér arra, hogy a hazai káposzta legnagyobb konkurenciája az egyik balkáni országban terem, ahol még mindent megtehetnek a zöldséggel, s ahonnan nyomott áron rázúdítják azt a hazai piacra. Szülővárosában egyes kereskedők kamionszámmal hozzák be délről a káposztát és napokig csomagolják át helyi termékké. Ők luxusautóval járnak, de környezetükben földönfutóvá változtatják az embereket, akik tisztességes munkával, egészséges terméket előállítva őrzik a tájat és a rajta élő társadalmat.
Nem is olyan régen, az ilyen embereket úgy megcsapkodták, hogy se kedvük, se lehetőségük nem maradt többé a közösség kifosztásra. Nem az önbíráskodást érezték a súlyosabb bűnnek, hanem közönyt, amiben nincstelenné váltak a családok és kihalt a munka.
Ma csak áll az ember, és törvénytisztelő, európai polgárként nézi, ahogyan lassan kiszedik alóla egzisztenciáját. Még él benne az egészséges életösztön, még ott áll a vasvilla a fészerben, de már erősen szoktatja magát a gondolatra, hogy az állam dolga szankcionálni azt, amit az sokszor felismerni sem képes. Egy óra múlva felvágom a paprikát. Aztán kimegyek a kertbe. Átnézem a fészert is.”