Tokaj, mutasd meg, mit tudsz!

2012. július 29. 10:54
A legtöbb embert nem a Tokaj név felemelése vezérli, sokkal inkább a megszokás, a biztos megélhetést jelentő folyóbor-előállítás.

„A ma sok helyen még be nem ültetett dűlőkön járva azt láttuk: az itt-ott gondozatlanul hagyott, biodinamikusnak csúfolt, valójában magára hagyott szőlő fölött sok szebb ültetvényben savanyún zöldell már a furmint, a hárslevelű, a sárgamuskotály, néhol a zéta. A legtöbb tőkén azonban sűrűn lógnak a fürtök: a termelés itt elsősorban mennyiségi, nem minőségi. A falu idős embereit nem feltétlenül az üzleti érzék, vagy a nemes, akár az egész országot érintő célok teljesítése, a Tokaj név felemelése vezérlik, sokkal inkább a megszokás, a biztos megélhetést jelentő folyóbor-előállítás.

Ezek az emberek pontosan tudják, mekkora kincs az ásványi anyagokban rendkívül gazdag, andezit, riolit, perlit tufás talaj; a Tisza és Bodrog, illetve azok holtágai, árterülete felől reggelente érkező ködös, párás levegő; a déli, keleti, illetve nyugati nyitottság – ám mintha mégsem éreznék ennek súlyát. Szakmai találkozóik sem a nagy tervekről szólnak: a szerénység, az egyszerűség, a bor jószívű kínálása élvez itt elsőbbséget. Nincs is itt akkora kultusza a Tokaj számára létfontosságú penészgomba, az aszúszemekért felelős botrytis cinerea nemes penész tiszteletének; a kocsmákba itt sem – ahogy az ország más részein sem – minőségi italok kerülnek. Borból az alsó kategória, amihez nevét nem adja a borász, sörből pedig érdekes módon nem a megyei Borsodi, hanem a távoli Soproni fordul elő legtöbbször.

Más a helyzet a bátrak szőlőjében. A leginkább reflektorfényben lévő Szepsy István, valamint Demeter Zoltán, illetve pár külföldi érdekeltségű nagybirtok tapossa az utat, és néhányan a kicsik közül is követni merik őket. Azok, akik érzik a vidék rendkívüliségét, és látják, hogy a magyar bor nemzetközi hírneve elsősorban Tokajon múlik, egyre többet akarnak adni. Az ilyen többre, változásra vágyó termelők felismerik emellett azt is, hogy a bort megszerettetni, a régiót ismertté tenni nem az értékes, rendkívül összetett, emiatt nehezen érthető, bonyolult aszúval lehet; hanem a könnyed, száraz fehérekkel, esetleg néhány jobb, késői szüretelésű fajtával. Tudják: itt nem a vállalkozások márkájának felemelése az elsődleges cél, hanem egész Hegyalja brandjének kiépítése, amiből mindenki profitálhat.

Így vélik volt vendéglátóink is, akik bár alig múltak húszévesek, idén már saját bor készítésébe kezdtek, a családi birtok négy különböző dűlőjén néhány sor szőlőt kiválasztva egyéni munkához láttak. A dűlőszelektálás és a terméskorlátozás legfiatalabb úttörői ők Tállyán, amit az idősebb korosztály érthető szkepszissel, de a munkavágyat látva örömmel figyel a távolból. A ház első gyöngyözőborán – amely bár a tállyai pincék szortimentjén sokat újít, a tisztelet jelét magán hordozva a nagymama nevét viseli – már ott van kezük nyoma. A kortársaiktól eltérő ambíciókkal bíró fiatal, egyelőre még inkább amatőr, autodidakta szőlész-borász páros nem csak a családi pincét próbálja egyre határozottabban megreformálni, hanem a falu közösségi életét is. Saját céljaik összecsengenek a falu, a borvidék, a magyar bor – és ez esetben indokoltak a nagy szavak – Magyarország érdekeivel.”

Összesen 14 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A szőlőfelvásárlási árak az állami cég, a Tokaj Kereskedőház áraihoz igazodnak - lehet 70 Ft/kg, de akár 120 Ft/kg is, ez sok mindentől függ. De ennyi pénzért olyan szőlőt kapni legtöbbször, ami a "csodabor"-alapanyagtól elég messze van.

A mennyiségi termeléssel nincsen gond, jó lenne viszont találni egy olyan furmintklónt, ami tőkénként 20 fürt fölött is képes jó bort adni. Amíg ott tartunk, hogy az Alföldről jönnek felvásárolni szőlőt augusztus végén, és csak a mustfokra mennek, addig nincs miről beszélni - örülni kell annak, hogy a nénik-bácsik szőlőjét valaki megveszi, hiszen így jövőre is megműveli a szőlőjét.

Ha viszont picit is távlatosabban gondolkodunk, akkor azt látjuk, hogy rengeteg olyan terület van, ahol szigorúbb zöldmunkával nagyon nagy eredményeket lehetne elérni. A gond az, hogy ezeket a szőlőket azok a felvásárlók veszik, akiknek csak a mustfok számít, néha még az se. Ebbből a szempontból nagyon jónak tartom a mádi Szepsy és Szent Tamás pincék modelljét a Mád-furminttal: együttműködnek számos termelővel, megmondják nekik, hogyan műveljék a szőlőt, ha pedig rendben találják, megveszik tőlük. Ennél jobb tényleg csak az lenne, ha erre a kis területek tulajdonosai maguk jönnének rá.

A süket szöveg és a műbor kifejezést ebben a kontextusban nem értem.

Mi a neve annak a komoly borászatnak? Érdekelne.

Azt senki nem állította, hogy a folyóbor úgy, ahogy van, rossz. Nyilván vannak jól iható folyóborok is, de ne játsszuk már azt, hogy egy a tokaji sétálóutcán bárhol 500 Ft/liter áron kapható félédes muskotálynak bármi köze lehet mondjuk a szintén tokaji Bott pince Teleki furmintjaihoz vagy a szintén tokaji Demeter Zoltán Szerelmi hárslevelűihez.

A folyóbornak teljesen más célja és üzenete van, mint a palackba, a polcokra szánt bornak. És nem értem, hogyan nem érti ezt valaki, akinek komoly borászatban van érdekeltsége.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában