Európa közepén

2012. szeptember 20. 10:45

Tallián Hedvig
Gondola
Egy félédes vörös a Pince Kincse névre hallgat, a kedvencem pedig a száraz fehér cucc, a Jó Barát. Ezek a löttyök a zsákutca legvége.

„Átmegyek a szemközti boltba, nézem a boros kínálatot, tokajit nem látok, kérdezem az eladó hölgyet, miért? Mert a hegyaljai bor drága és az az ember, aki a szőlőben dolgozik, nem tudja megfizetni, kapom a választ. Európa közepén van egy mítosz, a királyi borról, amit a helyiek is büszkén emlegetnek, de a királyi bor előállítására csak néhány tucat pince képes. A hegyaljai többség ugyanis még mindig nem ismeri, hogy milyen a valódi tokaji. Hangsúlyozom, a helyiek sem!

Nem csak azért nem ismerik, mert nem engedhetik meg maguknak, hanem, mert nem is óhajtanak tudomást venni róla. Hazánk lakosságának pedig csupán jó, ha öt százaléka kóstolt már igazi tokajit, nem a mindenki által ismert kádártokajit, a karamellizált eloxidált ihatatlan izét, hanem a természetes édes, egészséges magas minőségű szőlőből készült isteni csodát.

De maradok a borospolcnál. Nézem, mi van Európa közepén hegyalja szívében? Olajos flakonokba zárt alföldi levek kínálják magukat. Egy félédes vörös a Pince Kincse névre hallgat, a kedvencem pedig a száraz fehér cucc, a Jó Barát. Ezek a löttyök a zsákutca legvége. De jó hírem van, Juliska néni, ha hall odaát, tisztességes minőségi bort készítő pincészetnek ad otthont a fiatal ügyvéd a házában. És biztosíthatom, hogy ő és az a néhány tucat hegyaljai pincészet, amelynek tulajdonosai tudják, milyen a királyok bora, előbb-utóbb elérik, hogy a helyi kricsmiben is tisztességes bor legyen. Elvégre Tállya Európa közepe.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában