Sima liba

2013. január 20. 11:34
A portugiesernek mint portugiesernek nagyjából olyannak kell lennie, amilyen a Vylyan kétezertizenegyes Macskája.

„majdnem egy hónap után megint megittam egy üvegnyi bort, és nem is esett rosszul. a portugiesernek mint portugiesernek nagyjából olyannak kell lennie, amilyen a vylyan kétezertizenegyes macskája, és finom volt a roda nevű riojai szuperpince kb. alapkategóriás kétezerkilences selája is, ezek a spanyolok is mennek kicsit az újvilág felé, tizennégy alatti szesz nincs, nekem ez nem fáj.

a lilakáposzta miatt bontottam egy cavát is a codorniutól, egy deciliter elment a pároláshoz, elfogyott a többi is, kezdek rámozdulni a pezsgőkre az utóbbi időben, nem kell szilveszter ehhez. a liba úgy készül, hogy veszem a hat szép combot, bedörzsölöm sóval és borssal, kevés olajjal, csak annyival, hogy könnyebben menjen a dörzsölés. szép nagy tepsibe fektetem, letakarom fóliával, berakom a százhetven fokos sütőbe.

elvan így másfél-két órát, a fóliát leveszem, nagyobb darabokra vágott, kevés sóval bekevert krumpliburgonyát, felnégyelt hagymát és almát dobok hozzá, fólia nélkül folytatom a sütést, amíg minden megpuhul és megpirul. a káposztát hagymán megfuttatom kicsit, sózom, borsozom, kevés kömény és kevés cukor megy még hozzá, egy-két babérlevél, deciliter fehérbor vagy pezsgő, lassú tűzön párolom, ha el nem baszom, egyszerre puha, ropogós és friss ízű lesz ez is. jó étvágyat!”

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában