A tolnai borvidék három arca

2013. március 22. 16:30

Bár a tolnai borvidék hivatalosan csak az 1998-as bortörvény óta létezik, bort már századok óta készítenek a vidéken. Az Ihatóbb Magyarországért Egyesület három pincészet boraival mutatta be, hogy van mire építkeznie az itteni borászoknak. Egyelőre a siller tűnik a legmegnyerőbbnek.

Korábban szekszárdi néven hozták forgalomba a legtöbb Tolna megyében termett szőlőből készült bort. Az 1998-as bortörvény óta nincs lehetőség erre: a szekszárdi borvidék azóta csak Szekszárdot és szűken vett környékének termőhelyeit jelöli, a tágabban vett környék pedig megkapta a tolnai nevet. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy míg korábban szekszárdi néven is el lehetett adni a paksi bort, addig most ezt tolnaiként teszik, a borvidék ismeretlensége és jelentősen kisebb presztízse miatt a szekszárdinál olcsóbban és mivel a borvidéken nagyon kevesen palackoznak, többnyire folyóborként.

Duna-menti aranyháromszög

A tolnai borvidék egészen sokszínű: elég, ha csak azt nézzük, hogy a legészakibb része, a Velencei-tó déli partjánál lévő Seregélyes és a legdélebben fekvő Mórágy jó száz kilométernyi távolságra van egymástól. Három körzet alkotja a borvidéket, melynek nettó termőterülete 3000 hektár. A FÖMI borvidéki áttekintő térképén jól látni, ahogyan Tolna gyakorlatilag körbeöleli a szekszárdi lankákat. Talaja Szekszárdhoz hasonlóan főként lösz, de előfordulnak homokra telepített szőlők is a dimbes-dombos tolnai vidéken.

És ha ez nem lenne elég: pincesorok is vannak!

Az Ihatóbb Magyarországért Egyesület három tolnai pincészet boraival és paksi mangalicakolbásszal mutatta be a borvidéket. Nem az egészet, csak annak nyugati részét, a Duna közvetlen közelében fekvő Bölcske-Paks-Györköny háromszöget.

A három település a borvidéki térképen

A híres paksi siller

A Fabro Pince 2012-es chardonnay-jával kezdtünk. Kovács Sándor, a pincészet paksi születésű tulajdonosa elmondta: 2009 óta foglalkozik borászattal, a Sárgödör téri pincesoron egy komplett feldolgozóüzemet és egy látványos pincét épített a boroknak. Nem a pincészetből élnek, három és fél hektár saját területről és nagyjából ugyanennyi felvásárolt szőlőből készítenek évente 30 ezer palacknyi bort. A saját területeken zweigelt, kékfrankos, merlot terem. A chardonnay tehát vásárolt szőlőből készült, teljesen reduktív eljárással. Nemrég palackozták, még kénfülledtnek éreztem.

Figyelemreméltók a Fabro habzóborai. Kétféle készül a pincénél (a buborékokat a Gere-érdekeltségű villányi Csillagvölgy Pincészetnél teszik bele a borba): cserszegi fűszeresből édes habzót készítenek 13-as alkohollal, míg sillerből szárazat. Az édes fehér habzóbor az Érintés nevet kapta, a siller neve Salut. Nekem utóbbi jobban tetszett, a kóstoló egyik legérdekesebb borának is kikiáltottam. Kékfrankos, zweigelt és merlot adja az alapját, majd négy órán át áztatták héjon a bogyókat. Szép, természetes az íze, a szénsav nagyon a helyén van, ráadásul amellett, hogy kitűnő frissítő lehet egy kiadós fűnyírás vagy kapálás után, izgalmat is tud nyújtani.

Nem nagyon vannak itt savak

Dunaföldvár déli szomszédtelepüléséről, Bölcskéről hozott magával pár bort Molnár Attila. A jó ötszáz pincéből álló pincesoron találjuk a Molnár Pincét, amit a tulajdonos-borász már 1988 óta visz. A pince példaszerűen fel lett újítva, és a körülbelül egyhektáros birtokméret fajtaszerkezetének köszönhetően a szortiment sem bonyolult: van egy fehér és két vörös. Meg persze jó pár évjárat. A tulajdonos nem tervez nagy növekedést és mennyiségi ugrást, a cél a kéthektáros birtokméret, melyből egy hektáron fehér fajták, a másik egy hektáron pedig kékszőlő teremne.

A bölcskei pincesor

Molnár Attila elmondása szerint a tolnai borvidék ezen része nem éppen magas savairól híres, literenkénti 6 grammos savtartalomnál magasat nehezen produkál a bölcskei terroir. Az elmúlt két év csapadékban szegény évjárata még meg is viccelte őket: a tavaly augusztus 29-én szüretelt sauvignon blanc 14-es alkohollal erjedt ki szárazra. Nem kell tőle félni: a kóstoló legizgalmasabb fehérbora volt. Tipikus fajtajegyeket és fűszereket kapunk mind ízben, mind illatban, a fél asztallal arrébb helyet foglaló borújságírók Új-Zélandot is emlegették a bor kapcsán. Hosszú lecsengéssel.

A Széchenyik is tolnai kékfrankost ihattak

A Széchenyiek egykori györkönyi birtokán gondoz négy hektárnyi szőlőt 1999 óta Sarok Róbert. Számos fajtával van dolga: telepített rubintost, zweigeltet, nérót és cabernet sauvignont is. A Sarok Pince borásza szerint a tolnai borvidék ezen részén a kékfrankosnak van a leginkább hagyománya, így ők ezt a fajtát tették a pincészet zászlósborává: önálló fajtaborként, barrikolt borként, és sillerként is kóstolható a kékfrankos. A 2012-es kékfrankos siller igazi, jó értelemben vett ivóbor: egy hatpalackos karton bőven elférne belőle itthon is. A pince vörösei nagyon megszerették érlelés közben a fahordók zamatát, de a 2008-as cabernet sauvignon így is tetszett.

Potenciál van bőven Tolnában, már csak élni kell vele.

A címlapképen balról jobbra Sarok Róbert, Kovács Sándor és Molnár Attila látható. A tükörben a kóstoló szervezője, Nyulasi Gábriel figyelhető meg.

A bejegyzés trackback címe: https://bor.mandiner.hu/trackback/7482