Röghöz kötöttek vagyunk

2013. március 7. 12:29

Heimann Zoltán
Magyar Konyha
Mi a kézművesség? Mi itt, a birtokon kézzel szüretelünk, de a válogatás, a darálás gépekkel történik, és használunk fajélesztőt. Vajon ez a határvonal?

„– Mennyire fontos ez a tíznemzedéknyi kötődés a tájhoz, a szakmához? Befolyásolja ez a mindennapok döntéseit?

– Zoltán fiam nyilván nem efféle szempontok alapján indult el külföldre borászatot tanulni, de összességében aligha lehet ezt a szempontot kiiktatni. Öregszünk, mászunk felfelé egy dombon, és egyre többet látunk meg a világból. Mostani fejemmel azt gondolom, hallatlan érték az, hogy generációkon át kötődünk ehhez a tájhoz. Tessék arra is gondolni, hogy beruházásaink jelentős része, egy-egy szőlőtelepítés, a földek vásárlása ötven-hetven éves távlatra tekint előre. Röghöz kötöttek vagyunk, ezért muszáj más idősíkban gondolkodnunk. Nem véletlen,hogy a borászok többsége konzervatív gondolkodású ember, mert ezt a munkát nem lehet a hagyományok tisztelete nélkül, szabadosan végezni. Mindenben a legjobbat keressük. Legjobbat a földből, a hordóból, mindig az értékekre figyelünk. (...)

– Tudatosan vagy inkább ösztönösen készítik a boraikat?

– Nem én vagyok a borász, a bor készítése nem az én dolgom. Az induláshoz annak idején Gál Tibor barátom nyújtott segítséget, édesapám is sokat segített, most pedig feleségem a főborász, aki a gyes ideje alatt Budafokon az ehhez szükséges szakmai végzettséget is megszerezte. Kitűnő érzékkel, nagy odafigyeléssel irányítja a szakmai munkát.

Én inkább a víziók alkotója, a beruházások megtervezője, a stratégia kialakítója, meg persze a showman vagyok, aki eladja az egészet a világ felé. A birtok jövőjének záloga pedig borásszá váló Zoltán fiam. Mindannyiunk keze rajta van a boron, mert csak így működhet egy családi vállalkozás. Nem alkalmazunk külső szakértőket, a fiam most éppen lent válogatja a szőlőt, múlt héten pedig én voltam a szüreten traktoros, mert éppen úgy hozta a lépés.

– Ez a kézműves borkészítés?

– Ennek a szónak nincs definíciója, így ez a kifejezés nem egyéb, mint verbális borászkodás. Azok használják magukra ezt a minősítést, akik valamiképpen ki akarják magukat emelni a többiek közül. Pedig a legális szférában működő, vagyis nem az olasz import bort magyarító nagyüzemekre éppen olyan szükség van, mint a családi borászatokra. Egyik sem nőhet a másik kárára. Mi a kézművesség? Mi itt, a birtokon kézzel szüretelünk, de a válogatás, a darálás gépekkel történik, és használunk fajélesztőt. Vajon ez a határvonal a kézművesség és az üzemi működés között? Nem tudom.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 2 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában