Sokszínűség és érettség - Lenkey Géza borai Mádról

2013. április 9. 22:34
Tokaj-Hegyalja és Mád borai dűlőnként más és más arcukat mutatják a pohárban. De mi van akkor, ha a borvidék sokszínűségét ezúttal nem a dűlőszelekcióban, hanem a borász kísérletezőkedvében keressük? Lenkey Géza borai választ adnak erre a kérdésre.

A Lenkey Pincészet sztorija 1999-ben kezdődött, amikor a család vett pár hektárnyi szőlőterületet Tokaj-Hegyalján. Lenkey Géza tulajdonos-borász édesapja 2002-ben bekövetkezett halála óta vezeti a vállalkozást. A mai birtokméret 10 hektár, a területek többsége Mádon található a Korposd, a Holdvölgy, az Úrágya-Köves, a Kishegy, a Középhegy, a Vilmány, a Bomboly dűlőkben, illetve Bodrogkeresztúr határában, a 37-es út fölötti Hegyfarokban.

Lenkey Géza nem mennyiséget, hanem egyediséget szeretne viszontlátni boraiban, ezért a szőlőben sem gyomirtót, sem rovarirtót nem használ, a pincében pedig mind a fajélesztőt, az almasav-bontást és a savtompítást kerüli, hogy a lehető legjobban vissza tudja adni boraiban a földet és a köveket, mert szerinte ezek határozzák meg Tokaj nagyságát. Kiforrott borkészítési filozófiája egyelőre nincs a birtoknak, a borász elmondása szerint évjáratról évjáratra kísérletezik, hogy ráleljen a számára legmegfelelőbb útra. Egy biztos: bodrogkeresztúri területéről évről évre olyan jóivású, könnyen érthető bort szeretne készíteni, ami elérhető áron a mindennapok bora lehet.
  
A kedd délután a belső-erzsébetvárosi Kadarka borbárban tartott kóstolóra Lenkey Géza kilenc borát hozta magával Mádról. Három nem mindennapi borral kezdtük a sort. Ha valaki Tokaj-Hegyaljára gondol, annak jó eséllyel vagy az édes botritiszes borok, vagy a száraz furmintok és hárslevelűk jutnak eszébe. Lenkey Géza rögtön három okot adott arra, hogy ez ne így legyen: Korai örömök nevű borának 2009-es, 2010-es és 2011-es évjáratát. A borban olyan, a borvidékre nem igazán jellemző, korai érésű szőlőfajták gyümölcsét dolgozta fel, mit a zenit, a zengő, a zalagyöngye, az ottonel muskotály és a cserszegi fűszeres. Ezek könnyed, gyümölcsös borokat adnak, amelyek ha kis szénsav hozzáadásával palackba kerülnek acéltartályaikból, célszerű gyorsan meginni őket.
 
És akkor most képzeljünk el egy ilyen bort Tokaj-Hegyaljáról.
 
Ugye, hogy nehezen megy? Lenkey Géza mondjuk 2011-ben egy picit csalt is, 15 százaléknyi furmintot tett bele, hogy abban a savakban szegény évben tartása legyen a bornak. Szeptember elején szüretelték a 2011-es Korai Örömöket, szép savszerkezettel és leheletnyi mineralitással (vagy csak annak érzetével?) mutatja meg a bor, hogy a mádi talaj még ezeknél a könnyed, illatos-gyümölcsös fajtáknál is képes beleszólni a végeredménybe. 2010-es társa hű lenyomata az évjáratnak: egyrészt kevés készült belőle, másrészt pedig szódával mutatja csak meg igazán az erényeit készítője szerint. A 2009-es viszont hatalmas meglepetés: a palackban olyannyira szépen összeért a bor, hogy nincs az az ember, aki megmondja róla, milyen fajtából készült.
 
 
Ahogy az élvonalbeli és/vagy az élvonalba törekvő tokaji pincészeteknél, úgy Lenkey Gézánál is az úgynevezett Nagy Bor elkészítése a fő cél. A borász szerint legalább ugyanennyire fontos az is, hogy megnyerje borainak és azokon keresztül Tokaj-Hegyaljának azokat a fogyasztókat, akiknek vagy elég ismerete vagy éppen igénye nincs arra, hogy a borászokkal és borszakírókkal együtt kutassák a Nagy Bort. A Lenkey Pincészet ezért két, a pince méreteihez képest nagy palackszámú tétellel kedveskedik azoknak, akik a mindennapokban tokajit szeretnének elérhető áron inni.
 
A 2011-es Fecsegő 80 százalékban furmint, 20 százalékban hárslevelű házasítása, mindkét szőlő a bodrogkeresztúri Hegyfarok terméskorlátozás nélküli gyümölcse. A szeptember eleji szüret picit éretlen-zöldes jegyeket ad a bornak, ám ez egyúttal frissítővé is teszi. Akinek fontos a csomagolás, annak a csavarzár tetején lévő piros-fehér-zöld kokárda sokat jelenthet a közel kétezres palackszámban készült boron. A Fecsegő párja 2011-ből az egy hónappal később ugyanonnan, ugyanolyan összetételben szüretelt Az élet szép nevű bor, ami a Fecsegő alapanyagánál érezhetően érettebb gyümölcsnek és a közel 10 g/l maradékcukornak köszönhetően gyorsan el fog fogyni a magnumpalackból.
 
Tökéletes ivóbor! És a legizgalmasabb tételek csak most jönnek.
 
Lenkey Géza szeret kísérletezni. 2007-ben például arra volt kíváncsi, mi lesz akkor, ha két hónap hordós érlelés után, még a szüret évében lepalackozza sárgamuskotályát és a fajtához képest hosszú idő után, öt év palackos érlelést követően hozza forgalomba. A kísérlet jól sikerült: komoly, szép, tekintélyt parancsoló bor a végeredmény. Mind az 1007 palackon van egy piros pecsét, hogy még véletlenül sem beragadt tételről van szó, hiszen a bor csak nemrég, decemberben került a polcokra.
 
A kóstoló legszebb tétele a Tíz Hordó névre hallgató furmint volt 2009-ből. A jegyzetembe gyorsan csak annyit írtam, hogy a Tíz Hordó a Szepsy-féle furmintstílus követője – ezen a boron látni a leginkább, hogy Lenkey Géza a szintén falubéli Szepsy Istvánt tekinti mesterének. Komoly bor: ízig-vérig mádi, egy pici rajnai rizlinges beütéssel. Nagyon jól iható, szépen bedolgozott fával, szép savszerkezettel. 8 hónapot volt hordóban, másfél évet pihent palackban.
 
 

Valahol itt kezdődik a komoly bor, mutatta be a 2008-as Túlélőt készítője. Beszédes az elnevezés: ez volt az első olyan év, amikor Lenkey Géza komolyabb permetezés nélkül kezdte a tavaszt, ám arra ő sem számított, hogy az elmúlt negyven év legnagyobb lisztharmat-járványa szinte mumifikálja a termést. A tízhektáros birtokon összesen 3200 palack száraz bor készült az éven, és ez mind a Túlélő. 60 százalékban furmint, 30 százalékban hárslevelű, 10 százalékban muskotály alkotja a bort, ami három éven keresztül érlelődött palackban egy igazi oldschool száraz tokajivá.

Jó értelemben vett ófurmint – ezt már a 2005-ös Decemberre írtam. A bor alapanyaga december közepén, mínusz öt fokban szüretelt, kétszer aszúzott 22-23 magyar mustfokos furmint volt, ami aztán öt és fél éven át hordóban érlelődött. Az első három évben nem is igazán mutatott izgalmat a hordó tartalma a borász szerint, ám a harmadik év közepe táján megjelent benne egy illat, és Lenkey Géza orra rögtön jelezte: ilyet szeretne, csak parfümben. Úgyhogy két évig még hordóban maradt a bor. A December megosztó bor: oxidáltnak hat, jegyeiben erőteljesen emlékeztet egy elfeledett tokaji borkülönlegességre, a száraz szamorodnira.

Mit is mondhatnánk így a végén? Tokaj-Hegyalja mindig képes a meglepetésekre.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában