A kísérletezés időszaka jön az osztrák borászatban

2013. június 5. 14:10
Roman Horvath, a Domäne Wachau birtokigazgatója a Master of Wine-diploma megszerzéséről, a wachaui klíma és dűlők különbözőségéről, a helyi borminőségi klasszifikáció mikéntjéről és a borvidék, valamint a zöldveltelini felemelkedéséről beszélt Hendrik Thoma műsorában.

„Ma már, a családom és munkám mellett nem tudnám megszerezni a Master of Wine-címet, akkor viszont fiatal voltam és rugalmasabb” – mondta a német borbloggernek, Hendrik Thomának Ausztria második MW-címét megszerző Roman Horvath, aki felidézte pályafutásának elejét is: miután lediplomázott, Dél-Franciaországban és Chilében volt gyakorlaton, ezt követően az osztrák Bortársaságnál, a Wein&Co-nál dolgozott beszerzőként.

Az MW-képzést 2002-ben kezdte el, és 2009-ben fejezte be, a Domäne Wachau élére 2005-ben került. Egy főborász, egy vezető szőlész, 440 hektár szőlőterület, 250 azokat művelő család és 3000 különböző parcella tartozik a borászathoz.

Roman Horvath elmondta, hogy bár nagyon régóta jelen van Ausztriában a zöldveltelini, mint szőlőfajta, igazán jó és élvezetes borokat csak az 1990 után készítettek belőle. Ez a fajta tette a rizling mellett híressé és naggyá Wachaut is.

Egy, a Wachauról készült fényképen magyarázva a birtokvezető elmondta, a borvidéket két klíma találkozása teszi izgalmassá: a Duna völgyének keleti része melegebb, ott a pannóniai klíma dominál, míg a nyugati rész egyre hűvösebb lesz, a leginkább hűvös rész Spitz környékén található – köszönhető ez annak, hogy északról, a Waldviertel felől hideg szelek fújnak, valamint hogy a nyugati részen már az atlanti befolyások is érik a helyi mikroklímát. Többmillió éves talajon teremnek itt a szőlők, Roman Horvath elmondása szerint alapvetően csillámpala az alapkőzet, a völgy keleti részén löszös talajok is találhatóak. De mitől lett Wachau ilyen híres? A Domäne Wachau első embere szerint az adottságai miatt: „Megvan a talaj, a mikroklíma, mondhatni, a terroir.”

A műsor második részében elhangzott, hogy a nyolcvanas évek osztrák borbotránya után a kilencvenes éveké volt a minőségi konszolidáció szerepe, ami egészen mostanáig tartott. Most a kísérletezés évei jönnek, és a helyi fajtáknak – mint a zöldveltelini és a kékfrankos – a leginkább megfelelő termőhelyek megismertetése a fogyasztókkal.

Összesen 3 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

te egyébként szoktad érteni, amit olvasol?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés