A jó sör

2013. július 23. 10:22
Azt vettem észre az utóbbi időben, hogy a borok nem okoznak meglepetést sose, a sörök viszont szinte mindig.

„ez elég furcsa, hiszen a borok amúgy sokkal több színt kínálnak, kínálhatnak, például a rengeteg borvidék és a mindig más évjáratok miatt is. aztán mégsem. ez semmi olyasmit nem jelent, hogy ne szeretném, ami jó, mert pontosan, hogy szeretem. csak ami jó, az kiszámíthatóan jó, ami rossz, az meg kiszámíthatóan rossz. és ez nemzetközileg is igaz többnyire, az osztrák veltelini, a spanyol tempranillo vagy az argentin cabernet pont olyan és pont úgy jó vagy rossz, ahogy jó/rossz tud lenni, a magyar olaszrizlingről, a furmintról vagy a kékfrankosról már nem is beszélve.

na most az van, hogy én sörön szocializálódtam egészen ifjú koromban, savanyú munkácsin, vállalható lembergin, és ha jó sok szerencsénk volt, akkor frissen csapolt csehen, szlovákon. akkor, a nyolcvanas évek közepén nem pasztőrözték, nem herélték ki ezeket, ami gyakran volt baj, mert tönkrementek, mire eljutottak a fogyasztókhoz, néha viszont, amikor idejében jutottak el, olyan jólestek, hogy a fal adta a másikat, a tizedik korsó után szó szerint. hát ez a fíling jött most egy kicsit vissza ezzel a kézműves forradalommal.”

Összesen 15 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A legkellemetlenebb meglepetés, amikor kiürül a hordó.

Kellemes pedig, amikor sör folyik a csapból is...

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában