Szerencsés (el)tévedés:<br>Liszkay Mihálynál jártunk

2013. október 18. 11:30
Írta: Kuti Vilmos
Liszkay Mihályt jócskán megelőzte a híre. Liszkay úr világlátott magyar, aki több mint ötven évet töltött sikeres üzletemberként és zongoraművészként külföldön, majd egy szerencsés véletlennek köszönhetően házat és szőlőt vásárolt a Balaton-felvidéken. A Mandiner.bor interjúja.

A Liszkay Kúria lélegzetelállító látvány. A gyönyörű, tiszta természet, a szőlőtőkék sorai, mindennek közepén pedig sokcélú komplexum, feldolgozóval, pincével, bortrezorral, hatalmas terasszal, szobákkal, az aktív pihenésre vágyók pedig a wellness részlegen frissülhetnek fel az újabb kóstolásokhoz. Liszkay úr A-tól Z-ig végigkalauzol a birtokon, még a vendégszobákat is egyenként végigjárjuk, mielőtt leülnénk beszélgetni.

A borász-zongoraművész fáradhatatlan. Sugárzik a lényéből az energia és a lendületesség, sokszor kora reggeltől kora hajnalig tartanak a feladatokkal teli napok, pláne ha zongoraest vagy borkóstoló a nap záróakkordja, esetleg mindkettő. Ennek fényében eléggé meglepődtem, mikor Liszkay úr csak úgy mellékesen közölte, hogy hetven fölött nem mindig egyszerű hozni ezt a tempót. Nem csak egy-két évet tagadhatna le.

*

Fél évszázad sikeres, elismert emberként külhonban. Mi motiválta, hogy hazatérjen?

Nem az volt a tervem, hogy itt maradok. 2002-ben nagyszabású üzleti úton voltam éppen Magyarországon, ami sajnos nem a tervek szerint alakult. Ám mivel már régóta szerettem volna egy kellemes nyaralót a Balaton környékén, gondoltam, megragadom a lehetőséget, ha már itthon vagyok, és körülnézek. Találtam egy elég rossz állapotban lévő, elhanyagolt területet a Káli-medencében, Monoszlón, de a hely valamiért mégis magával ragadó volt számomra, talán a Toscanára hajazó hangulata miatt. Így hát megvásároltam.

És ezzel együtt a szőlőterületet is. Majd nemzetközileg is ismert és elismert szakmabeliek rávilágítottak, hogy a szőlő szempontjából nagyon jó adottságú a Pangyér-dűlő, ahol megfelelő hozzáállással világszínvonalú borokat lehet készíteni. Ekkor elhatároztam, hogy belevágok. A tervem az volt, hogy komoly vörösborokat hozzak le innen, és ekkor már egy komplexumot szerettem volna létrehozni, hogy az idelátogatók gyönyörködhessenek ebben a meseszép tájban. 2003-at írunk ekkor. A felesleges és irritálóan értelmetlen magyar bürokratikus rendszer sok bosszúságot okozott, de nem adtam fel.

Kezdetben 1200 tőke pinot noirt telepítettem, majd minisztériumi engedéllyel további vörös fajtákat. Aztán folyamatosan bővítettem az épületet, amely mára valóban komplexummá lett. Közben a boraimmal meglepően szép eredményeket sikerült elérnem, mind hazai, mind nemzetközi szinten. A sztori lényege, hogy itt ragadtam. Nem annyira romantikus a történet, mint ahogy sokan gondolják, hogy a világlátott sikeres magyar hazajött, hogy borokat készítsen, és zongoraesteket adjon. Mondhatnám azt is, hogy eltévedtem a Káli-medencében.

Eltévedt? Ez egy kissé negatívan hangzik.

Mert kissé az is. Ezzel az egésszel rengeteg munka jár. Néha már sokallom a reggeltől késő estig tartó teendőket, de szeretem magam kézben tartani a dolgokat, és szerencsére elég strapabíró vagyok. De csak nagyon ritkán tudom élvezni a csodálatos tájat és a szép borokat, mert mindig a következő feladatomon gondolkodom. Egész életem során mindig ez a munkamorál volt rám jellemző. Persze, ugyanakkor vannak nagyon szép pillanatok is. Amikor a pozitív visszacsatolásokat kapom, az sok energiát ad.

A borászatot illetően hol tart jelenleg?

Tíz hektárnyi terület, körülbelül harmincezer tőke. A tőketerhelés a komoly minőség érdekében nagyon visszafogott, átlagban egy tőkéről egy palack bor jön le. A fajtaválaszték szürkebarát, pinot noir, cabernet sauvignon, cabernet franc, merlot fajtákból áll. A pinot noirból készítünk rozét is, és a fajtaborokon kívül készül egy bordeaux-i típusú cuvée.

Van olyan tétel a szortimentből, amelyre kiemelt hangsúlyt fektet, esetleg közönségkedvenc?

A tapasztalataim alapján most azt mondom, a cabernet franc fajtából tudom a legnagyobb formátumú és legérdekesebb bort produkálni, ha már ki kell emelni valamelyiket. Számos megmérettetésen komoly sikereket értem el vele. És mondhatom, hogy van közönségkedvenc is, szintén egy cabernet franc. Ezt egy kísérleti tételnek szántam. A 2011-es év gyönyörűen beérett cabernet franc termés egy részét acéltartályba tettük. Az eredmény pedig annyira meglepően jó lett, hogy fantázianevet is adtam ennek a tételnek. Ez a Giulia nevű bor. A 2011-es gyorsan el is fogyott, hamarosan piacra kerül a 2012-es.

Egyre többet foglalkoznak itthon is a bor és a zene kapcsolatával. Ön ezt zeneművészként hogy látja?

Régebben a borkóstolókon és rendezvényeken szinte csak népzenét lehetett hallani. Mostanában pedig nagyon sok étteremben a gépzene, legrosszabb esetben az erőltetett és értelmetlen „tucc-tucc” zene szól. Azonban fejlődés is megfigyelhető. Mostanában már egyre többet hallani a bor és a különböző zenei műfajok kapcsolatáról, és számos borbár van, ahol igényes zenét, legfőképpen dzsesszt hallani. Igen, egyre több, és reméljük egyre több is lesz.

Mert még nem elég. Tudja, az bosszant ezzel a témával kapcsolatban leginkább, hogy itthon rengeteg jól képzett és nemzetközi szinten is kiemelkedő zenész van. És közülük nagyon kevesen tudnak zenészként érvényesülni, mondván, nincs pénz az élőzenére. Holott, bizonyos fesztiválok alkalmával, hihetetlen összegek mennek el arra, hogy külföldi sztárokat hívjanak ide. Elég érthetetlen dolog ez számomra.

Említette a beszélgetésünk során, hogy bár rengeteg a munka, néha túl nagy a pörgés, de vannak szép pillanatok, pozitív visszacsatolások, amelyek újabb energiát adnak. Említene pár ilyet?

Örülök, amikor az emberek a munkámban örömüket lelik. A zongorajátékomban, a boraimban. A „Borász a Zongoránál” elnevezésű estéken rengetegen jönnek oda hozzám beszélgetni, őszintén érdekli őket, hogy emberként milyen is vagyok. A közelmúltban a Szegedi Borbarátok Klubja meghívott, hogy a Szegedi Egyetemen tartsak egy előadást. Nem igazán a szakmázás érdekelte őket, hanem Liszkay Mihály, az ember. Sokat meséltem nekik az életemről. A végén percekig tartó vastapsot kaptam. Nagyon jól esett.

*


Liszkay Mihály pinot gris 2011

Aranysárga színvilág, egyszerre tartalmas, és friss illatok, leginkább körtés, barackos, szépen érett gyümölcsök, egy kis vaníliás jelleggel. Szájban erőtejes szerkezetű tartalmas bor, nagyon szép érett és kerek gyümölcsösséggel, egy kissé sós, ásványos lecsengéssel.

Liszkay Mihály pinot noir rozé 2011

Színében és illatában is félbevágott szamócát idéz. Kirobbanóan dús, aromás bor. Szájban feszes szerkezetű, üdítő, mégis tartalmas részleteket is mutató délies hangulatú rozé.

Liszkay Mihály cabernet franc 2008

Mély színvilág. Már illatában érett, erőteljes bort sugall. Tartalmas, áradó illatok, csokoládé, kávé, szilvalekvár. Nagyon dús, komplex korty, vastag, masszív, kissé édeskés tanninokkal, rengeteg feketeszederrel, csokoládéval, egy kis bőrös animális jelleggel. 

Liszkay Mihály cabernet franc Giulia 2011

Mély, fiatalos, lilás színvilág. Nagyon szép illatkomponenseket mutat, szinte már rögtön, bontás után: kékszőlő, érlelt eper, kis eukaliptusz. Ízében lendületes, friss, gyümölcsös, mégis rendkívül tartalmas, dús, selymes, de élénk tanninokkal, málnás, csokoládés, mentás ízvilággal. Nagyon jól iható, tartalmas bor. Értjük, miért lett közönségkedvenc. 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés