Emlékek

Ritkaságok a pohárban: a Kazinczy Boraukció borai

2013. november 29. 14:50

Írta: Jenei Balázs
Milyen egy 1986-os villányi hárslevelű? Él-e még egy 1991-es cabernet sauvignon? A Mandiner.bort a Kazinczy boraukció szervezői hívták meg egy kóstolóra. Az újkori magyar bortörténelem villányi fejezete volt a téma, vörös- és fehérborban egyaránt. Voltak meglepetések.

A Kazinczy boraukció szervezőitől kaptunk meghívást, hogy néhány szakújságíróval és bloggerrel együtt megkóstoljuk az aukció néhány tételét. A boraukció szervezői nagy fába vágták a fejszéjüket: szeretnék meghonosítani Magyarországon is a boraukciót, mint műfajt. Olyan borárverési kultúrát szeretnének kialakítani évi három borárveréssel, ami külföldön is létezik a műkincs-kereskedelemhez hasonlóan. Ráadásul, mivel Magyarországon még alig volt ilyen esemény, nem igazán tudni, mekkora rá a piaci igény és mennyi a muzeális borok valós piaci ára.

A december 15-i, budai várbeli árverésen közel százötven borra lehet majd licitálni. Ezekről a palackokról a szervezők pontos származási adatokat is meg tudnak adni. A tételeket három blokkra osztották fel:

1. Az első blokkot a villányi Polgár Zoltán muzeális borai alkotják, amelyek 1977 és 1996 között készültek.

2. A második blokkban magyar csúcsborokra licitálhatnak a gyűjtők. Főként Gere-borok kerülnek árverésre, de van Bock, Vylyan, Takler és néhány kisebb pincészet is.

3. A záró blokkban francia borok kerülnek kalapács alá 1966-tól egészen napjainkig. Van több grand cru területről származó bor, de olyan nagy pincészetek borai is megtalálhatóak a sorban mint a Chateau Cheval Blanc vagy a Chateau Lafite, ami az aukció legdrágább tételét adja: az 1998-as Domaines Baron de Rothschild Chateau Lafite-Rotschild Pauillac kikiáltási ára 90 ezer forint palackonként.

A kóstolón főként Polgár Zoltán tételeit kóstolhattuk meg, de néhány magyar csúcsbor is a poharunkba került. Kíváncsiak voltunk és meglehetősen vegyes érzelmekkel vártuk a borokat, hiszen ezeknek a boroknak többnyire már kevés élvezeti értéke van, sokkal inkább a gyűjtők számára bírnak értékkel. Villány néha mégis meglepett minket.

O-szájat varázsol az arcunkra

Bár a borok már egy napja nyitva voltak a palackban, mégis sokat változtak a pohárba való töltést követő percekben. Meghálálták, ha szellőztettük őket, a kellemetlenebb jegyek elillantak a pohárból. Egy 1986-os Polgár hárslevelűvel nyitottuk a sort, amiben már szinte csak a palackérés jegyei maradtak, tömény dióssággal, mazsolával – mégis volt benne élet. Ezután egy nagy klasszikus, a pincészet Elixír cuvéeje következett 1988-ból, ami kékfrankos és merlot házasítása. Rumos, csokis illat lekváros gyümölcsökkel, ami ízében is visszaköszön, a szárító és húzó tannin mellett. Sav, az nem volt. A pincészet 1991-es cabernet sauvignonja igazi tanninbomba, könnyen O-szájat varázsol a fogyasztója arcára, úgy összerántja azt.  

Ezután Wunderlich Alajos 1995-ös cabernet franc-ja következett, aminek a címkéjén a barrique szó is szerepel. Szintén nagyon magas tanninnal rendelkezik, de jobban belesimul a nagy testbe, mint a cabernet sauvigonnál, és az alkohol kicsit megfűt a torokban. Majd a sor legfiatalabb bora jött, Heimannék 2003-as szekszárdi merlot-ja: egy létező, szálazható struktúrával bíró bor. Az első tétel volt a sorban, amelynek a savai nem illantak el. Illatában kávé, csoki, hordósság, lekváros gyümölcsök, ízében gyümölcsök, konyakos meggy, hordósság.

Gere és Weninger berúgták az istálló ajtaját

Gere&Weninger 2000-es cabernet franc válogatása olyan lószaggal indított, hogy kicsit meg is ijedtünk tőle, de pár perc után kiszellőzött, és egy szép meggymagos, kesernyés, édesfűszeres bort kaptunk, aminek még most is voltak savai. Meglepően egyensúlyos tétel volt, és nyugodtan fogyasztható. A vörösöket Tóth István 2000-es Egri Bikavérje zárta. Hűvösebb karakter, meggymaggal, fűszerekkel. Abszolút iható, egyensúlyos tétel.

Villányi félédesek

Meglepő élmény Villányból félédes bort kóstolni, ilyen időset végképp. Polgár Zoltán 1994-es traminije nagyon gyógynövényes, kicsit az ürmösborra hasonlít, mézzel, citromos teával. A bor savait a cukor szépen megtartotta, élvezhető tétel.

Az 1987-es Tramini száraz szamorodnis illattal, dióval indít. Ízében gyógyszeres, szárított virág, húsos. Nehéz tétel, de már nem olyan szép, mint fiatalabb társa.

Az 1986-os Muskotály viszont szépen öregedett meg, Illatában virágok és dió, ízében méz, virág, dió, édesség, amit még kicsit magasabbnak is lehet érezni, mint egy félédes bornak. Van egy kis zöld jegye, de egyensúlyos, fogyasztható tétel.

És hogy mik a lehetnek a tanulságok egy ilyen sor után?

Mindenképpen pozitív, hogy a kóstolt borok meglepően nagy része fogyasztható, sőt voltak olyanok is, amelyek még élvezhetőek is voltak. Ez főként az 1994-es traminire, a 1986-os muskotályra és a két 2000-es vörösborra vonatkozik. 

A tapasztalataink alapján, a sok, éretlen vagy kevésbé jó minőségű tannin sosem fog belesimulni a borba. Húsz év után is gond nélkül rántja össze a szánkat, nem is akárhogy. Lehet, már nincs más szerkezeti elem a borban, de a tannin az él, és oktat.

Érdekes volt a félédeseknél azt tapasztalni, hogy egyrészt milyen jók készültek Polgár Zoltánnál húsz-huszonöt évvel ezelőtt, másrészt, hogy az a kevés cukor is mennyivel jobban segíti a savakat megtartani, mint egy csontszáraz bor esetén.

Sajnáltuk, hogy nem álltak rendelkezésre analitikai adatok, de kíváncsiak lettünk volna, hogy milyen sav- és alkoholtartammal kerültek ezek a borok eredetileg palackba. A legtöbb vörösbornak a címke alapján 13-as alkoholfoka volt, és nem is hiányzott, hogy az több legyen. Manapság már ritka az ilyen.

Az aukció december 15-én este 17 órakor lesz a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében, a budai várban (1014 Budapest, Országház utca 28.).

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés