Aki meghódította Londont

2014. február 10. 20:02

Forczek Ákos
Örömbor
Még ma is utálnak Londonban sokan, amiért Egon Müller otthagyta a több száz éves múlttal rendelkező borkereskedéseket és engem választott, az ismeretlen magyart.

„Már javában töltöttem az ösztöndíjas időmet, amikor az iskola udvarára egyszer csak befutott egy szép nagy autó sofőrrel, és kiszállt belőle egy kifogástalanul öltözött úr. Nem bírtam ki, hogy ne kérdezzem meg az igazgatónkat, hogy ki érkezett. Megtudtam, hogy a Hennessy HR menedzsere. Mire megkértem, mutasson már be, mondván a Hennessy nélkülem félkarú óriás marad csupán. Huszonnégy éves voltam, a munkáról akkoriban még fogalmam sem volt. Bemutatott. Ezt követően négy hónapig interjúvoltak. A végső döntést pedig négy igazgatótanácsi tag hozta meg, miután az irodáik közt ide-oda rohangáltam.

Felvettek. De ezzel nem egyszerűen junior területi menedzsere lettem a Hennessy Kelet-Európa ágának, de kaptam titkárnőt, sofőrt, hozzáférést magánrepülőhöz, ötszázezer frankos utazási büdzsét, és kétmillió frankot marketingre. Hat hónap múlva pedig fölmondott a főnököm és Kelet-Európát teljes jogon képviselő menedzserré léptem elő. Pia, lóvé lényegében korlátlanul. Mi kell ennél több egy huszonévesnek?

Édesanyám Szentendréről rendszeresen jár ki hozzánk Londonba vigyázni a kislányunkra Anasztáziára és természetesen az ünnepeket is velünk tölti. A feleségemet Moszkvában a Seremetyevó reptéren a becsekkolásnál ismertem meg. Kisegítettem az orosztudásommal. Utazás közben kiderült róla, hogy sokakkal ellentétben szereti és érti is a jó konyakot. Az amerikai születésű, de kelet-európai ősökkel rendelkező Michellet 1997-ben feleségül vettem. Ekkoriban a McKinsey hosszasan győzködött, hogy menjek el hozzájuk interjúra, de már javában terveztem a saját cégem létrehozását. Az interjú száz százalékosra sikerült. Le is mentek hídba! Nagyon akarták, hogy nekik dolgozzak. Végül felajánlották, hogy ha mégsem menne a saját cég, két év lejártával még választhatom őket.

A feleségem munkája miatt Párizsból átköltöztünk Angliába én pedig nagy felbuzdulással, és erős hennessy-s tapasztalatokkal felvértezve elhatároztam, meghódítom Londont egy Chrystal szintű százötven fontos Henri-Giraud Champagne-nyal és egy ezer fontos konyakkal. Persze, hogy mindenki kiröhögött. A frusztráló légkör kellős közepén beindítottam a Top Selectiont. De hamar kiderült, hogy gyorsabb a cash-flow, ha bort árulok. Mára hetvennégy beszállítóval és kilenc fős csapattal dolgozunk. Még ma is utálnak Londonban sokan, amiért Egon Müller otthagyta a több száz éves múlttal rendelkező borkereskedéseket és engem választott, az ismeretlen magyart.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 1 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nem semmi történet! Fel kellene keresni majd.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában