Eger és Szekszárd összecsap

2014. február 28. 10:23

Izsák Norbert
Figyelő
Sok vörösbor lefolyt már a torkokon azóta, hogy a bikavér a hazai borkészítés sötét lovaként egyet jelentett az olcsó, alig iható alkoholos itallal.

„Ami az ültetett kóstolót illeti, túlságosan nagy meglepetések nem érték a sajtót. A húsz bikavér többsége nagyon szép volt, a figyelo.hu tudósítójának értékelőlapján néhány bor még a 90-es ponthatárt is meglehetős biztonsággal lépte át. Sebestyén Csaba Iván völgy 2011-es bikavérébe lehetetlen volt belekötni, a dűlőszelektált vörösbornak selymes, krémes textúrája volt, a tiszta, érett cabernet franc szépen egészítette ki a kékfrankost és a kadarkát. Heimann Zoltán 2011-es szintén szekszári bora némileg tüzesebb volt, ami talán annak is tulajdonítható, hogy csöppnyi sagrantino fajtát is csempészett a hordóba.

Ez a kadarka mellett további érdekes fűszerességet adott a borhoz, miközben eleganciája is kifogástalan maradt. A kóstolónak ezen a pontján éles vita alakult ki arról, vajon mi tekinthető a bikavérség esszenciájának, de mi felülemelkedtünk az adok-kapokon, és csodálva kortyolgattuk Kovács Nimród 2009-es superior egri bikavérét.

Lehet, hogy Nimródra túlontúl hatott a kaliforniai stílus, de véleményünk szerint az újvilági szocializáció jól integrálódott az egri hagyományokba - talán a pinot noir teszi, de szép, kedves egyensúlyt kapott az amúgy "tökös", tüzes bikavér. Habár selymesebb kissé, bátran ajánljuk Vincze Béla 2009-es Arcanum bikavérét is az olvasók figyelmébe. Hasonlítsák össze a szekszárdi borokkal, s ha nem tudnak dűlőre jutni, ne aggódjanak: az egri-szekszárdi párbajt érdemes rendszeresen lejátszani.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában