Csináljunk borkultúrát!

2014. április 9. 10:50

Kielmayer Krisztián
Wine Flow
Kóstoljunk minél több külföldi tételt, inspiráljon ez bennünket arra, hogy itthon minél jobb borokat tudjunk készíteni.

- Hogyan minősítenéd a magyar borkultúrát?

- Ha azt kérdezed, hogy hol tart most, akkor arra egyértelműen az a válasz, hogy nyilván nem ott, ahol tartania kéne. De erről már elég sok értekezés született… Viszont, ha az a kérdés, hogy hol kell megjelölni a borkultúra méltó helyét, akkor arra mindenesetben az a válasz, hogy a magaskultúra szegmensében. Erre utaltam azzal, hogy egy palack bor, egy étteremben eltöltött est számomra ugyanazt jelenti, mint mikor egy operába vagy egy klasszikus zenei koncertre beülök. Azt lenne jó elérni, ha az ez iránt fogékonyak előtt ilyen ajtók megnyilnának.

Pontosabban, ha meg tudnánk azokat számukra nyitni. Csináljunk borkultúrát! De ebben fogyasztónak, borásznak, újságírónak és oktatónak egyaránt partnernek kell lennie. Ha úgy tetszik, ez egy össznemzeti törekvés kell, legyen, ami csak akkor valósulhat meg, ha a történelemmel tisztában vagyunk és a jövőképet egyformán rajzoljuk meg. Ami a jelen egyik nagy problémája, hogy a borkultúra sajnos többnyire Budapestre korlátozódik. Jóformán a fővárosban vannak olyan borbárok, olyan éttermek, olyan oktatások és rendezvények, ahol – ha úgy tetszik – maga a borkultúra a leginkább hozzáférhető.

- Hogy látod, a magyar borok milyen irányba fejlődnek?

- Néha rengeteg olyan külföldi fajtából készült magyar borral találkozom, amelyek előtt teljesen értetlenül állok. A hazai sauvignon blanc-okkal vagy pinot noirokkal nem tudok mit kezdeni, ugyanakkor a furmint és a kékfrankos minőségi előretörésének nagyon örülök. A másik, ami nem fér a fejembe: miért gondolja azt valaki, ha feltünteti a palackon, hogy szűztermésből készült, azzal annak népszerűségét mozdítja elő.

A világon mindenhol az öreg tőkéknek hódolnak. Azok hozzák a koncentráltságot és a magasabb minőséget. Ez megint csak borkulturális kérdés. A világra nyitottnak kell lenni: ha tehetjük, kóstoljunk minél több külföldi tételt, inspiráljon ez bennünket arra, hogy itthon minél jobb borokat tudjunk készíteni, de a Kárpát-medence adottságait és hagyományait sose hagyjuk figyelmen kívül, mert akkor nagyon göröngyössé tesszük a saját utunkat. Olyan egyedi tárházunk van a szőlőfajtákat illetően, amelyet mindenhol megirigyelhetnek a világban. Ha a bennük rejlő potenciál kihasználására törekszünk, s a kísérletezőkedvünket és energiánkat ebbe az irányba tereljük, akkor a világ legjobbjaival bármikor versenyre kelhetünk.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában