Barbárünnep volt

2014. április 10. 10:53

Burai László
Hozamkorlát

A 2006-os Heimann Barbár volt az első nagy magyar vörösbor, amiért feltétel nélkül tudtam lelkesedni.

„Minden évjárat mellé külön ételt komponáltak, de érthető módon a borok sokkal jobban érdekeltek. A legkorábbival kezdtem a sort, így egyből a 2006-os került a poharamba: izgalmas, folyamatosan változó, sokrétű illat. Elegáns palackérettség, mellette még mindig komoly gyümölcshangsúly, szilva, meggy, még véletlenül sem lekvár irányban, étcsoki.

Bár nem kistestű, de akadt a sorban nagyobb is nála, remek arányok, vitális savak, kerek, élénk, izgalmas, nincs hiányérzet az illathoz képest sem. A tannin finomszemcsés, tökéletesen sima, a sokrétűség visszaköszön kortyban is, játékos, fineszes, elegáns, semmi túlzás. Annyira kerek, hogy nem találtam rajta fogást, nehéz vele betelni. A többit is megkóstoltam természetesen, a 2007-es lomhábbank, nagyobbnak, alkoholosabbnak tűnt, bár szép bor, de a forró évjárat nyomait magán viseli. A 2009-es sokkal jobban tetszett, de azt az egyértelműséget nem adja, mint a 06-os. A 2011-es friss, vitális, bővérű. Csiszolódhat még, szerintem a hatost nem éri el, de a kilencesnél szebb lehet.

Nem tudom, hogy a kékfrankos kisebb aránya vagy a különleges évjárat miatt szerettem ennyire a 2006-ost, de még most sem érzem túlzásnak azt mondani, hogy az általam kóstolt legszebb magyar vörösbor, masszív nyolcpontos, valahol 93-94 pont környékén. Nyitott vagyok, bárki meggyőzhet az ellenkezőjéről, de akkor rakjunk mellé Barbárt is és úgy kóstoljuk!”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: https://bor.mandiner.hu/trackback/12624