A magyar bor ismeretlen, követhetetlen, rossz
„Ma a bor világpiacán négy dolog kell a sikerhez: ár-érték-arány (az olcsó boroknak ugyanúgy megvan a piacuk, mint a drágáknak); identitás (legyen miről felismerni az adott bort); egy jó sztori (ezt hívhatjuk kommunikációnak, PR-nak, bár a bor esetében ez mindig több ennél); és egy bejáratott, erős márkanév. Ennyi. Ja, és még annyi, hogy Magyarország borai e négy kritérium közül egyet sem teljesítenek.
Nézzük rögtön a negyedik elemet, az erős márkanevet! Magyarországon (de egész Kelet-Közép-Európában) nincs egyetlen egy top bortermelő cég sem, amely valamilyen erős márkanévvel lenne jelen a nemzetközi piacon. Ez pedig azt jelenti, hogy még ha meg is lenne az első három feltétel (ár-érték-arány, identitás, PR), akkor is csak az egyéb kategóriában tudnának a magyar borok a világpiacon versenyezni. A két nagy magyar bortermelő háznak, a Törleynek és a Tokaj Kereskedőháznak nem sikerült a hazai piacon túlnyúlni, és nem hogy a világban, de a szomszédos országokban sem mond már semmit e két márkanév. A többi kisebb borászatok pedig, akár jók, akár nem, pusztán a méretük miatt nem tudnak megjelenni a világpiacon. Takler, Gere, St. Andrea nem hasonlíthatóak egy Gaja-hoz, egy Torres-hez.
Magyarország borainak tehát semmi esélyük a jelenlegi adottságok mellett a világpiacon. Magyarország azonban még azt is elmulasztotta, hogy a regionális piacra betörjön. Chablis, Chianti vagy Rioja – ezek mind ismert nevek a világ borfogyasztói előtt.
Főleg a történelmi hagyományok okán tudtak sikeresek lenni, de persze kellett hozzá jó marketing is, amely e történelmi hagyományokat ügyesen eladja, elmeséli. Magyarországnak meglett volna az esélye, hogy például az egri bikavérrel felzárkózzék e csoporthoz – de ehelyett az egri bikavérből egy kelet-európai piacra szánt, olcsó, rossz bor lett. Ezt hívják marketing hara-kirinek talán. A többi bortermelő tájegységnek, legyen az akár Villány vagy Szekszárd, pedig eleve nincs esélye felzárkózni, mert Magyarországon kívül ember nem tud róluk.”
Összesen 66 komment
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hogy a fenébe ne szólt volna: "ár-érték arány". Az első kritériuma volt.
A szerző maga is elismeri, hogy túlzó és provokatív cikket írt. Ebben igaza is van. De ezt tekintetbe véve én nagyrészt igazat adok neki.
A tényleg jó ár-érték arányú borok a 7-10 eurós szegmensben már szépen sokasodnak, de még mindig nem elég nagy mennyiségben vannak jelen. Külföldi piacokra minimális mértékben tudott betörni a magyar bor - szerintem is pont az említett négy kritérium miatt (kis tételek a jó ár-érték arányú borokból, nem világos, nem érthető, borvidékenként gyökeresen eltérő stílusok, hiányzó identitás, márkanév...).
A nyugati szupermarketekben a 'Balaton' ("Der kräftige Rote aus Ungarn") meg a 'Danuvia' vagy mifene fedőnevű anonim borokkal, esetleg a BB boraival lehet találkozni. A jobb minőség néhány borszaküzletben kapható, de ott nincs identitás, ismertség, ismerhetőség.
Érdemes komolyan venni ezt a kritikát, mégha persze túlzó is.
Értelmes vitát akarsz a mandineren jóember? :) Mikor tévedtél ide először, tegnap?
Szia! Erdekelne, hogy mely nemet bolthalozatokban lattal magyar bort, es emlekszel-e meg ra, hogy milyet? Koszonom elore is a valaszt.
Bejelentkezés