I ❤ Tokaj – nevetve és sírva

2014. július 22. 10:57

Fütő Bea
Poppmood
Elgondolkoztam, én melyik oldalra állnék abban a vitában, hogy szükség van-e tokaji pezsgőkre egyáltalán?

„Vannak viszont olyan borok számomra, amelyeknél a szemüveg és a jegyzeteim is elhomályosulnak. A könnyektől. A mai napig emlékszem, hogy először egy burgundi Mersault-ba belekortyolva történt meg velem pár éve a VinCE Budapest egyik mesterkurzusán. Annyira megérintett az a bor, hogy kiesett kezemből a ceruza és potyogni kezdtek a könnyeim. Később így jártam Demeter Zoltán egyik évjáratbemutatóján – igaz, ott az aszúhoz finom dózisban adagolt tanítás legalább annyira betalált. Arról szólt, hogy aszúval a poharunkban illik lelassulni, sőt, tiszteletből szinte kötelező letenni a mindennapi terheket. Én azóta is úgy tapasztalom, hogy az aszúk nemcsak megérdemlik, de képesek ezt a pillanatnyi csendet kikövetelni maguknak. Még akkor is, ha épp nem lehetne ziláltabb az életünk, ha nem lehetne feszesebb a munkatempónk, ha nem kavaroghatna ennél több dolog a gondolatainkban.

Tokaj és borai azóta is érzelmekkel torpedóznak, legyen az a kilátás a mádi Szent Tamás dűlő tetejéről, a fény-árnyék játéka a Szerelmi egy zegzugos, a lösz és aszúszemek intim közelségét adó dűlőjében, vagy épp a hajnali ártér feletti pára, csend és napfelkelte Bodrogkeresztúron. Mégsem számítottam érzelmi viharra a Tokaj Nyitányon, így egészen gyanútlanul néztem körül az Aszú bárban, ahol top öt- és hatputtonyosok sorakoztak különböző évjáratokból. Lenyűgöző volt a Nobilis, a Disznőkő, a Dereszla is, aztán a 2003-as Sauska Aszúba kortyolva előbb a bal szememből, aztán a jobb szememből kezdtek lefutni a könnycseppek.

Őszintén örültem ennek a drámai fordulatnak és újra elgondolkoztam, én melyik oldalra állnék abban a vitában, hogy szükség van-e tokaji pezsgőkre egyáltalán? Ha ilyen mély és felejthetetlen borokra képes a borvidék, miért keressem itt a könnyed és elegáns pezsgők új otthonát? Vagy fordítva, miért ne tegyem, ha egyszer száraz fehérborokban is a legnagyobb hazai kedvenceim érkeznek innen? És köszönet jár a pincészetek gondoskodásáért is, hogy most már – nem kis munka árán – „a másik” ünnepi italt is szortimentjükbe emelik. A pezsgők mellett inkább nevetni, mint könnyeket ejteni lesz kedvünk!”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában