A késői szüret kizárólag töppedt szőlőt jelent

2014. szeptember 4. 10:26

Stumpf Miklós
Gault&Millau
A 3-4 puttonyos vélhetően egy korábbi rendszer gyengébb aszús éveinek mellékterméke: kellett a piacnak tervszerűen az aszú, de nem volt mindig botritisz.

Az új rendtartás értelmében a 3 és 4 puttonyos aszú elveszti a szerepét. Mit gondolsz, több tér juthat ebből adódóan a késői szüretelésű boroknak, szamorodniknak?

A késői szüretnek biztosan. A szamorodni sokkal inkább piacfüggő. Rajtunk is, illetve a termelő és a fogyasztó közti sok piaci szereplőn múlik, hogy ezt hogyan befolyásoljuk. Ehhez kommunikációra is ugyanúgy szükség van. Egy szamorodni vagy egy késői szüret nem feltélenül adja meg valakinek a 3 puttonyos aszú élményét, de az erényei megvannak.

Egyébként, ha az ősi 1/1-es arányt nézem (1 liter alapborhoz 1 kiló aszúszem hozzáadásával számolok), akkor kijön, hogy az aszú hagyományosan az 5-6 puttonyos kategóriát jelentette. A 3-4 puttonyos vélhetően inkább egy korábbi rendszer gyengébb aszús éveinek mellékterméke: kellett a piacnak tervszerűen az aszú, de nem volt mindig botritisz… Ebbe nem is mennék bele mélyebben, de ezeknek a kategóriáknak nem feltétlenül kellett volna maguktól megszületniük. (Jó lenne, ha a 13-as aszúmra már a puttonyszámot nem kellene ráírnom, csak azt, hogy ’Aszú’). Ebből az aspektusból a szamorodni egy számunkra hálás kategória (és egyébként nem csak az édes lehet izgalmas).

A szamorodniban jobban hiszel esetleg? Annyi már itt az elnevezés: szamorodni, late harvest, késői szüret, cuvée, főbor… Nem lenne egy közös név, ami egységesebbé, kezelhetőbbé tenné a kategóriát?

Mit érnénk el vele? Értem én annak a logikáját, hogy lenne az aszú, a főbor, és a száraz borok, egyfajta összevonással. Mégis másképp húznék én a magam részéről határvonalakat: száraz fajtaborok, late harvest/késői szüret (botritisz nélkül), szamorodnik és aszú. Kommunikálható mindegyik édes kategória a maga nemében, ahogy a német nyelvterületeken is megvan a rendezőelv minden bortípusnál. Szerintem valami hasonló, de egzakt megoldás mellett az itteni borvidéki élet is tervezhetőbb lenne.

Ezt tisztába kell tenni, szőlészeti, borászati, piaci, marketing érvek mentén. A mostani definíció szerint a késői szüret mellett például ott van, hogy a botritiszes jegyeknek meg kell lenni. De mégis miért? Abban egyetértünk, hogy a mai termékleírás struktúrája beszűkít minket, hagyományokhoz ragaszkodunk (igaz nem élünk meg belőlük, a máslás, fordítás inkább megmarad kuriózumnak). A szamorodni túlságosan a lengyel piachoz kötött. Egy egységesített, összevont főbor kapcsán pedig előjön a kérdés, hogy ha bevezetjük magát a főbor elnevezést, akkor magát a nevet hogyan kommunikáljuk külföld felé.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 1 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában