Olvasni kell

Itt van két jó könyv Tokajról

2014. december 6. 10:20

Írta: Jenei Balázs
Könyvet és bort ajándékozni karácsonyra a létező legklasszikabb dolog, de hát mit tegyünk, ha egyszer ilyen jó borok és könyvek jelennek meg? A tokaji borokról írtunk már eleget év közben, most két könyvet ajánlunk, ami idén jelent meg, és a borvidékről szól.

Tokaj kifogyhatatlan téma, így hát nem véletlen, hogy idén több könyv is napvilágot látott már a borvidékről. Ezek a könyvek más-más nézőpontból vizsgálják meg Hegyalját. Van, aki a múltról mesél, és van, aki a jelenről meg az ott élő emberekről.

*

November közepén jelent meg a Royal Tokaji pincészet gondozásában a Dűlők legendája című könyv. A pincészet a könyv megírására Nagy Kornél történészt kérte fel, aki fogalmazzunk úgy, nem ma kezdte a borvidékkel való mélyebb ismerkedést. A négy év közös munka után elkészült 52 oldalas könyv a borvidékkel és a Royal Tokaji dűlőinek történetével foglalkozik: sok újdonsággal szolgálhat a borszeretők számára.

Egy hely, ahol nem voltak ott a rómaiak

Kiderül belőle, hogy Hegyalján vélhetően már a honfoglalás előtt lehetett szőlőtermelés. Tokaj első említése 1074-ből származik, de ekkor még csak Salamon király és unokatestvére, a későbbi I. Géza harcáról számol be a dokumentum. Az első, konkrét említés és közvetlen információ 1248-ból származik: IV. Béla ekkor a túróci premontrei apátságnak adományozta Olaszliszkát, valamint a bodrogolaszi és olaszliszkai szőlőhegyet. Hegyalja bortermelése már ekkor jelentős volt, azonban az egyik legfontosabb hazai borvidékké a 14. század végére, legkésőbb a 15. század közepére vált. A vezető szerepet Hegyalja a mohácsi vész után vette át, mikor a Szerémség elpusztult a török hódoltság miatt. Ekkoriban a hegyaljai birtokok főként királyi és arisztokrata családok kezében voltak. Nekik köszönhető, hogy Hegyalja mezővárosai egységes arculatot mutattak szőlőtermelés szempontjából és egyfajta összetartozás-tudat alakult ki a városok között, ami már akkor nagyban segítette az egységes fellépést.

A könyv azonban sokkal inkább Mádra koncentrál, ami a Royal Tokajinak is a központja, itt alapították a pincészetet 1989-ben külföldi befektetők segítségével. Az alapítók között van többek között Hugh Johnson, az elismert angol borszakíró. A pincészet szőlőterületeinek a legnagyobb része is a településen található, amelynek első említése 1255-ből származik. Mád nevét vélhetően egy főrendű kabar, Modu után kapta, akinek itt volt a birtoka. A kabarok a honfoglaló magyarokkal érkeztek a Kárpát-medencébe, a kutatások szerint ők voltak az elsők, akik szőlőműveléssel foglalkoztak.

Lassan beindult a dűlősödés is

A könyvben végigkövethetjük Mád történetét, szőlőtermesztését egészen napjainkig, és az is kiderül, hogyan kezdtek el a település szőlőhegyei szétbomlani dűlőkre. A település szőlőhegyei részben középkori eredetűek, de adatok róluk leginkább a 16-18. századból állnak rendelkezésre. Ekkor már több dűlőnek is volt megnevezése, ezek azonban csak részben egyeztek meg területileg a mai dűlőkkel.

A Royal Tokajinak öt történelmi dűlőben van területe: Mádon a Betsek-, a Birsalmás-, a Nyulászó-, és a Szent Tamás-dűlőkben, valamint a Mézes Mály-dűlőben, ami Tarcal határában található. Ezek történelme szintén megtalálható a könyvben.

Aszúkkal bemutatni a dűlők eltérő karakterét

A könyvbemutatón a dűlőket a borokon keresztül mutatta be Osváth Fruzsina borász, Turóczi István vezérigazgató, valamint Nagy Kornél. A pincészetnél kezdetben csak aszút készítettek, amiket ha tehették dűlőkre szelektáltak, amivel azt igyekeztek bemutatni, hogy a termőterület mindent megalapoz a borban, és a magas cukortartalom ellenére is vannak termőhelyi különbségek. Így a kóstolón mi is megérezhettük, hogy azonos évjáratban is milyen különbségek tudnak lenni egymáshoz közel eső területek borában is.

Az 52 oldalas, kis példányszámban készült, részletes történelmi könyv önmagában kereskedelmi forgalomban nem kapható, a Budán található selection.hu borkereskedésnél lehet beszerezni Royal Tokaji borok vásárlása esetén.

*

Tokaj közelmúltja és jelene

Kézdy Dániel máshonnan közelítette meg a borvidéket ősszel megjelent könyvében. Habár Hegyalja történelméről ebben is találni információkat, a hangsúly itt az elmúlt huszonöt év borvidéki változásának bemutatásán van a Hegyalját jelenleg meghatározó és formáló borászokról szóló portrékon keresztül. Ezt már a címmel is jelzi a szerző: Tokaj – emberek és dűlők. A könyvben több mint háromszáz fotó is megtalálható, amiket Dancsecs Ferenc készített a borvidékről. A szerző célja ezekkel a képekkel az volt, hogy sok fontos és néha ismeretlen részletét is megmutassa a borvidéknek.

Az ötven portrén és a hetven ajánlott pincészeten keresztül betekintést nyerhetünk a tokaji borászok életútjába, és arra, ki hogyan került a borvidékre. Kézdy az általa legfontosabbnak vélt személyeket és borászatokat válogatta be a könyvbe: az igen vaskos, 360 oldalas könyvet kézbe véve keveseknek lesz majd hiányérzete. Többek közt megismerhetjük Szepsy István, Berecz Stéphanie, Balassa István, Szilágyi László, Demeter Zoltán, Sauska Krisztián, a Bott pincészet, Alkonyi László és mások sztoriját.

Dancsecs Ferenc, Kézdy Dániel és Guitman Ágoston

Kézdy Dániel, akinek nevéhez a Furmint Február, és a Hárslevelűk Éjszakája rendezvények is fűződnek a borok és a borászok mellett gondolt arra is, hogy bemutassa a legjobb kilátópontokat, a hegyaljai gasztronómiát és a szálláshelyeket is. Így egy tokaji utazás megtervezéséhez is alkalmas lehet a könyv, ha valaki személyesen ismerné meg a borászokat és fedezné fel Tokaj-Hegyalját.

A könyvet a nagyobb könyvesboltokban, valamint a kezdy.hu-n lehet megvásárolni.

Összesen 3 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés