Hogyan lesz világsiker a magyar bor? Most megtudjuk

 
A terem lassan kiürül, a technikát már pakolják, a háttérben még Demeter Zoltán ad interjút. Mi is zárjuk élő közvetítésünket. Egy pohár jó magyar bort azért megiszunk ma este! És hogy miként lesz világsiker a magyar bor? Jó sztorikkal! Csak azokat még meg kellene írnunk.

Miklós Csaba szerint bár tyúklépésekkel, de nagyon jó irányba halad a magyar bor és gasztroágazat, mert jó ízlésű borászok, szakemberek vannak. Szerencsére a magyar fogyasztók lokálpatrióták, és a magyar bort szeretik fogyasztani – mondja a borász, aki szerint a magyar bor vonzó, ahogy a magyarok is, és Magyarország is.

Gazda Albert szerint a magyar bornak nagyon erősen kellene építeni Tokajra, amit még nem sikerült igazán befuttatni, holott az egyik legizgalmasabb borvidékünk. Dolgozni kell a száraz furminton is, plusz az édes boroknak sincs szezonja jelenleg, lehetőség viszont mindkettőben rengeteg.

Csapody Balázs a Balatont szeretné elsősorban megmutatni a Kistücsökben, a regionális borokat és ízeket, hiszen a helyi kistermelők boraival tud olyan különleges élményt adni, amiért érdemes lemenni a Balatonra. A vendéglátós kiemelte azonban, hogy emellett nem szabad elfeledkezni a többi magyar borvidékről sem, és a borlapot is ugyanúgy szezonálisan igazítani kell, mint az étlapot.

Zárszóként Gyelán Zsolt arról beszélt, hogy a magyar borok erősen alulértékeltek. A CBA alelnöke szerint egy egészen más bormarketing-politikára lenne szükség hazánkban. Példaként Ausztriát említette, akik borhamisítási botrányból felállva lettek a világ egyik borászati ékkövévé. A CBA alelnöke úgy gondolja, hogy a világhírhez a hazai fajtákat kell elővenni és propagálni, mert a cabernet sauvignonból mi nem leszünk világhírűek. Plakátoktól nem lesz borfogyasztás, zárja gondolatait Gyelán.

Kántor Endre szerint ideje megfogalmazni, mi is a magyar bormarketing célja: külföldön eladni a bort, vagy csomó turistát hozni Magyarországra. Szerinte nagyon fontos lenne, hogy sok magyar bort kóstoljunk, és hogy elsőként a magyar embereket kellene elvinni a borvidékekre, mert ha mi nem megyünk el a saját pincéinkbe, a külföldi se nagyon fog.

A zárszó Zsidainak jutott, aki szerint a bormarketing és a külföldi boreladás azért is fontos, mert amellett, hogy eladjuk a bort ez egyfajta imázsépítést is jelent, amiből a külföldiek azt szűrhetik le, hogy ide megéri ellátogatni. Az üzletember úgy gondolja, hogy a plakátok nem működnek. Helyette jó PR-munkára van szükség, valamint elkötelezett, jó kereskedőkre, akik segítségével képesek lehetnek a magyar borok külföldön megvetni a lábukat.

Helyezzük kontextusba, mit tudnak a magyar borok – mondja Zsidai. Szerinte vannak jó és nem jó magyar borok. Ő úgy gondolja, hogy van egy csomó olyan őszinte, jó és tiszta magyar bor, ami működik. Szerinte ezek a borok rendkívül versenyképesek a világ egyes részein, amik őszinte, kézzel készült termékek, és ez lehetne mögötte az a történet, amivel jól el lehetne adni a magyar borokat. Ehhez persze kellenek jó kereskedők, vagy olyan brandek, mint a Szent Tamás Pincészet Mádja. Magyarországon  magyar bort kell készíteni, nem a külföldi ízlést, a mainstreamet kell másolni – mondja az üzletember.

Kántor Endre, a Jazzy Rádió műsorvezetője szerint lehet árszínvonalban nem drágák a magyar borok a külföldiekhez viszonyítva, azonban mindenkinek a saját fizetéséhez kell viszonyítani, azok viszont alacsonyabbak sokkal, mint külföldön.

Miklós Csaba móri borász úgy gondolja, hogy nagyon rendben vannak a magyar borok árai, sőt még egy kicsit lehetne magasabb árakkal is dolgozni. A CBA alelnöke szerint az jelenleg álom a mai magyar bérviszonyok között, hogy nyugat-európai árakon adjon el bort valaki a vendéglátásban. „Amíg arról van szó, hogy van, amikor az alapvető élelmiszereket nem tudják megvenni, akkor kár álmodozni, hiába értek egyet azzal, hogy alul vannak árazva a borok a vendéglátásban” – mondja Gyelán. Majd hozzátette: a Tokaj Dream 2.0 is álom, ennél reálisabban kellene látni a világot.

Gazda Albert szerint lassan tízéves lesz a téma a magyar borsajtóban, hogy mennyire túlárazottak a magyar borok. Legenda, hogy 10 euróért olyan bort lehet kóstolni külföldön, amit Magyarországon csak 10 ezer forintért lehet megvenni – mondja a Cink szerkesztője. Gazda Albert a Lidl-t hozta fel példának, ahol 1000 és 2000 forint között gyakran lehet remek külföldi és magyar borokat is venni, de bele lehet futni rossz tételekbe is. Szerinte a magyar bor a mennyisége miatt soha nem fogja meghódítani a világot, ezt helyben kell elfogyasztani, és ha megvan a sztori, akkor a hozzánk érkező külföldieknek el lehet adni a magyar borokat.

Az utolsó programpont egy kerekasztal-beszélgetés, amit Rókusfalvy Pál vezet. A beszélgetésen Csapody Balázs, a Kistücsök tulajdonosa, Gazda Albert, a Cink újságírója, Gyelán Zsolt, a CBA alelnöke, Kántor Endre, a Jazzy Rádió műsorvezetője, Miklós Csaba móri borász és Zsidai Roy vesz részt.

Csapody szerint muszáj kóstolni a külföldi borokat, hogy értékelni tudjuk azt, hogy milyen jók is a hazaiak, és lássuk, hogy a nemzetközi mércéhez képest mennyire alulárazottak a jó tételek. Gyelán Zsolt azt látja, hogy ma a hazai borfogyasztók inkább nyúlnak a magyar borokhoz, mert azt látják, hogy a pénzükért magasabb minőségű bort kapnak, mintha külföldit vásárolnának, és mára már a külföldi borivás divatja is lecsengett.

Ha az éttermi árat vesszük 100 százaléknak, akkor az nagyon sok tételből áll össze, hiába tűnik drágának gyakran egy bor.
 

• 27 százalék az ÁFA.
• 30-40 százalék az, amit a borász megkap, amiből ő megél, gondozza a szőlőt, és persze ebből még jut a kereskedőnek is.
• 10-12 százalék az, ami elmegy a vendéglő ingatlanjának fenntartására, gépekre és eszközökre.
• 20-25 százalék a munkabér.
• 0-13 százalék pedig a rezsi, a kopás, és ha esetleg marad, akkor egy kis profit.

Zsidai szerint három területen kell fejlődni ahhoz, hogy jobban működjön a magyar gasztronómia, a boreladás, és többet kapjanak a borászok és a munkatársak. Az egyik fejlesztési terület a versenyképesség javítása, a másik az adminisztrációs, a munkabér és az áfaterhek csökkentése, valamint a turizmusstratégia és a marketing újragondolása.

Ez a célja Zsidai Zoltán Roynak az éttermein keresztül. Zsidai szerint a borokon keresztül jókat gondolnak Magyarországról a külföldiek. Az üzletember szerint a magyar turizmusnak négy fő pillére van, aminek egyike a gasztronómia és a bor, a másik a kultúra, a harmadik a gyógyvíz és egészségturizmus, míg a negyedik pedig önmagában Budapest. Szerinte ezeknek kellene lennie az elsődleges üzeneteknek lennie a külföld felé való kommunikációban, bármilyen fontos is a Balaton vagy a lovas játékok. A tengerentúlról nézve Magyarországon minden Budapest, a Balaton is Budapest, Tokaj is Budapest, mondja Zsidai Roy.

Kis kulisszatitkok a pezsgő készítéséről: Champagne-ban a Taittinger-háznál így néz ki a degorzsálás, a cukor beállítása és a dugózás.

Garamvári Vencel már éppen letölti a pezsgőjét, legalábbis gondolatban, sőt már a degorzsálásnál tart. Az alapbor szépen kierjedt, aminél érdemes odafigyelni a PH-ra, az almasavra, na meg az alkoholra. Későbbiekben fontos a cukor pontos beállítása, és a precíz derítés. Garamvári szerint ha valaki csak kis tételben szeretne pezsgőt készíteni, ahhoz nem feltétlen szükséges különleges eszköz, sok mindent kézzel is meg lehet oldani. Aki akart, ezen az előadáson megtanult pezsgőt készíteni!

Négy órája tettük fel a kérdést, hogy Önök szerint jó-e Németh Ágnes bakancsa. Az igenek győztek, így nem kell aggódnia a VinCE magazin felelős szerkesztőjének, nem hiányzott a tűsarkú a konferenciáról. Ha nem látta volna a bakancsról készült képet, kattintson ide!

A Tokaj Dream után sokan hagyták el a termet, egy jelentős része a kivonulóknak a tokajiak voltak, de másik borvidékekről érkező borászok is elhagyták a konferenciát. Menni kell haza, holnap munka van a pincében és a szőlőben. Ebben a szép időben még jó is kimenni a területeket megnézni. Közben Garamvári Vencel, a Garamvári Szőlőbirtok vezetője beszél a hazai pezsgőgyártás hőskoráról. Többek közt kiderült, hogy Magyarországon már 190 éve volt pezsgőkészítés. A II. világháború előtt a Törley mellett több jelentős pezsgőüzem is volt az országban, összesen harminchárom. Ebből a háborút csak négy élte túl.

Az alkotást ingyen a Tokaj Kereskedőház rendelkezésére bocsájtjuk.

Szép táska, mi? Drága is! Már az Hermésnél tartunk. A francia marketingszakember szerint a tokaji borok mögé is olyan történetet, misztikumokat kell felépíteni, mint amit az Hermés épített ki maga köré. Előbb-utóbb a piacon az álmok küzdelme fog kitörni, vizionálja Maire. Reméljük a jövőben úgy fognak küzdeni a világ borrajongói egy palack jó tokajiért, mint egy Hermés Birkinért a divatrajongók! Azt ugye tudják, hogy az Hermés Birkin különlegességét az adja, hogy nem lehet tudni, mikor és melyik Hermés boltban lehet majd kapni belőle, és előrendelni sem lehet?

Az emberek a luxusmárkákkal álmot vásárolnak, nekünk pedig álmokat kell nyújtanunk. A termék csak az álom materializálódása. A tokaji esetében azt kell megfogalmazni, hogy mi az a kézzel nem megfogható érték, amit képes eladni a terméket. Minél több az álom, az emocionális töltet, annál magasabb értéket tudunk hozzákapcsolni ahhoz a termékhez. A fogyasztó valójában megfoghatatlan. A szentimentalizmus sokkal fontosabb a döntéseinkben mint a pragmatizmus, mondja a francia marketingszakember. Szerintünk például izgalmas lenne bevetni Tokaj, a vulkánok földje szlogent. Sárkányok, tündék, orkok!

Tokajjal kapcsolatban két kérdést kell feltenni: miért a luxuspiacra kell pozicionálni a tokajit, illetve miért egy álmot kell köré építeni, nem pedig egyszerű marketinget – kezdte az előadását Pierre-Emmanuel Maire, akinek célja, hogy Tokajt luxusmárkává tegye.

Jó pár számadat már elhangzott az előadáson, többek közt az, hogy a luxusitalok piacán a luxusborok eladása nő éves szinten a legjobban. Az egyelőre még nem derült ki, hogy is lett vagy lesz ez a Tokaj Dream 2.0, amivel kapcsolatban a felvezetőben Rókusfalvy Pál meg is jegyezte: ő még azt sem tudja pontosan, mikor léptünk el az 1.0-ról.