A jelennek szeretnék élni

2015. május 21. 13:01

Gál Tibor
Juniborbár
2005-ben édesapámat hirtelen elvesztettük, én 19 éves voltam. 19 éves koráig az ember nem azon gondolkodik, hogy mivel váltsa meg a világot, meg miből fog élni. Interjú.

Hogyan alakult a családod története?

A nagyszüleimnek is volt már kis családi pincéje, és foglalkoztak szőlővel és borral, de édesapám volt az első a családban, aki egyetemre járt, hogy tanulja a borkészítést. Eleinte orvos, állatorvos, meg erdész akart lenni, de végül úgy döntött, hogy borász lesz, és jelentkezett a Kertészeti Egyetemre. Ezután helyezkedett el Egerben a Borkombinátnál.

Mi ketten az öcsémmel Egerben születtünk, a nagyobbik húgom Vica Olaszországban, a legkisebb húgom pedig már újra Egerben. Olaszországban négy évig laktunk, amikor édesapámat oda hívták dolgozni, egy több száz hektáros birtokot igazgatott. Én kint is jártam óvodába, és első osztályba. Gyerekként felejthetetlen élmény volt, hogy a tengerparton tölthetem a mindennapjaimat. Aztán 1993-ban hazaköltözött a család, de apa ott maradt szaktanácsadónak. Eközben megalapította az egri borászatot, szóval ingázott a két borvidék között. Így mi iskolába Magyarországon jártunk, de a nyarakat kint töltöttük. Ez egészen 1998-ig tartott, amikor felmondott apukám, hogy a saját borászatával tudjon foglalkozni. Akkor készítette apu ott az utolsó borát, egy Ornellaia nevet viselő vörös házasítást, amit 2001-ben a világ legjobb borának választottak meg. Ezután nagyon sok ilyen szaktanácsadói állásajánlatot kapott, és ő mindet elvállalta. Nyolc másik borászatot kezdett el igazgatni.

2001-ben három olasz borászatot csinált, egy dél-afrikait, a Pannonhalmi Apátságot ő építette fel, akkor volt egy birtokunk Nagygomboson Szeremley Hubával közösen, meg volt Szekszárd mellett a Tűzkődomb nevezetű birtok…Ezeknek a borászatoknak is ő volt a szaktanácsadója.

Aztán 2005-ben édesapámat hirtelen elvesztettük, én 19 éves voltam. Na most 19 éves koráig az ember nem azon gondolkodik, hogy mivel váltsa meg a világot, meg miből fog élni… Persze fontos is volt, meg gimnázium után én csak a Kertészeti Egyetemre jelentkeztem. Fel is vettek, és közben felvételt nyertem egy dél-afrikai borászati egyetemre is, de ez apu balesete miatt meghiúsult. Nem mehettem ki, valakinek át kellett venni a birtokot.

Akkor vált komolyabbá részedről a borászattal való foglalkozás?

Nem, akkor vált biztossá. Elsős egyetemista voltam, akkor még jobban érdekeltek a bulik, meg az, hogy sikerül-e a matekvizsgám, mint az, hogy én hogyan fogok borászkodni. Apa vázolt egy karriert: az volt a terv, hogy diploma után, eltöltök 2-3 éveket azoknál a borászatoknál, ahol ő szaktanácsadó, és én leszek a megbízott embere egyszer Olaszországban, egyszer Dél-Afrikában, egyszer Pannonhalmán, aztán majd visszajövök, és megöröklöm az egri borászatot. Hát ebből csak a megöröklés valósult meg, hirtelen. Szerencsére azóta azért sokszor rövid időt voltam külföldön, szóval azért nem maradt ki teljesen. Eljutottam Dél-Afrikába, Olaszországba, Új-Zélandra… Körbeutaztam a világ ismert borvidékeit, volt ahol dolgozni is tudtam, Dél-Afrikában tanultam is.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában