14 bor

Mit mondanak német borászhallgatók a magyar borról?

2015. június 15. 11:17
Egy rozé, egy siller, négy száraz fehér, hat vörös és két tokaji édes: ifj. Heimann Zoltán a geisenheimi borászati egyetemen tartott előadást a magyar borászatról. A nemzetközi közönség pedig kóstolt, és a kritikát nem szőnyeg alá söpörve véleményt mondott a magyar borokról.

Szolnoki Gergely közel tíz éve él és tanít Geisenheimben, az intézményben a hallgatók egyik kedvenc óráját, a Nemzetközi termékprofilok névre hallgató, a világ legismertebb szőlőfajtáit összegző és ezek borainak érzékszervi vizsgálatából álló kurzust vezeti, valamint ha alkalom és lehetőség adódik rá, szívesen tart kóstolót magyar borokból az erre fogékony borászhallgatóknak. A kurzus egyik előadásaként hirdették meg ifj. Heimann Zoltán előadását, ahol a szekszárdi borász – aki egyébként 2011-ben végzett Geisenheimben, és azóta a fél borvilágot bejárta – tizennégy boron keresztül mutatta be, miről szól a magyar bor: egy rozé, egy siller, négy száraz fehér, hat vörös és két tokaji édes.

Új-régi világ: ezekkel a szavakkal kezdődött az előadás. Ezek egyébként Szolnoki Gergely óráinak kedvenc szavai is, amikor egy borról vakon meg kell mondani, honnan származik: a régi világ Európa hagyományos bortermelő országait, az új világ pedig gyakorlatilag az Európán kívüli földrészeket jelöli, leginkább az USÁ-t, Új-Zélandot, Dél-Afrikát és Ausztráliát értve ezalatt. Heimann Zoltán szerint bár Magyarország ezeréves bortörténetet tudhat maga mögött, az érdemi, a mai borokat meghatározó történetek alig múltak húszévesek. A szekszárdi borász szerint a hazai borászatnak teljesen keresztbetett a szocializmus: nemcsak borászdinasztiák, jól csengő családi márkanevek nem tudtak így kialakulni, de a magyar bor külföldi imidzsét is ahol lehetett, porig rombolták.

Ennek illusztrálására egy hungarovines egri bikavér címkéjét vetítette ki a nagyelőadó falára. Bár a mellettem ülő borászhallgatónak kimondottan tetszett a Chicago Bulls logójánál is agresszívabb bikafej, Heimann Zoltán elmondta: az egri bikavér és a hozzá hasonló történelmi márkák, mint a soproni kékfrankos, a tokaji aszú vagy a debrői hárslevelű gyakorlatilag ki lett semmizve. A Bikavér esetében sokszor teljesen más borvidékek vörösboraiból készülő terméket vittek ilyen névvel külföldre, nagy károkat okozva a magyar borok megítélésének. Ez az a boroscímke, amiről szó volt:



A magyar bor jelenlegi külföldi imidzsét illusztrálandó a németországi szupermarketek kedvelt alsópolcos termékének, a Balaton bor szpotját mutatta be, ahol egy Igazi Magyar Férfi (értsd: nagy has, bő gatya, fehér ing, bajusz, kis szoli) egy erős, testes vörösbort ajánl a tévénéző figyelmébe.

Heimann Zoltán elképzelése ettől gyökeresen eltér: ez a Magyarország-kép szerinte két generációval ezelőtti elképzelést tükröz, ő családi borászatok stabil márkáit képzeli el a jövőben a KGST-piacokat kiszolgáló tömegtermelés romjain. Tizennégy borral támasztotta alá igazát, annyi borvidék Kárpát-medencei szőlőfajtáját belesűrítve a programba, amennyit csak lehetett. „Egy szándékaink szerint átfogó, a világpiaci ízlésekre is figyelő és reagáló kóstolósort mutattunk be, amiből azért elég jól átjött az, hogy milyen sokszínűséggel rendelkezünk, hogy az egyes borvidékek miket emelnek ki, mint zászlós termékeiket. Mindezt történelmi távlatból és egy mai szempontból is igyekeztem körbejárni” – mondta a kóstolót követően a Mandinernek Heimann Zoltán.

*

Dúzsi Tamás Kékfrankos Rozé 2014

„Ők a Dúzsi-család” – mutat Zoltán a táblára, amin országúti kerékpáron látjuk a Dúzsi-család férfitagjait. A közönség tetszését érezhetően elnyerő kép kapcsán az eladó megjegyzi: a kép nem véletlen, a bringaversenyző szekszárdi borásznak Tour de Dúzsi nevű bora is van. Frissítő, elegáns, szép gyümölcsös, visszafogott rozé kerül a pohárba. A közönségnek kimondottan tetszik a bor, valaki a frissességét és szárazságát dicséri, másnak az tetszik, hogy visszafogott, nem árad belőle semmiféle tuttifruttis gyümölcsösség: „Kiülnék vele a teraszra, akár már most is.”

Heimann Fuxli 2014

A saját szekszárdi sillerüket egy videóval vezeti fel előadónk, hogy megmutassa: ez a bor arról szól, hogy együnk mellé valamit és jól érezzük magunkat vele, hiszen a borászok is jókedvükben készítették. A Fuxli a szekszárdiak közös brandje: szigorú szabályok vonatkoznak mind a beltartalomra, mind a csomagolásra: előírás a narancssárga csavarzár és a rókás címke, valamint csak az hozhatja Fuxliként forgalomba borát, aki megkapja a borászok többségének jóváhagyását. A kékfrankoson kívül kadarka és portugieser is került a borba, ami nekem a klasszikus sillerízt hozza most is. A kadarkával nehéz dolguk volt 2014-ben: a szebb, vörösösebb-kékebb szemeket kiválogatták a vörösborba, ide a zöldebb, jobb savú bogyók kerültek. A közönségben valaki csodálkozott, hogy milyen bársonyos ízű: a borász szerint ez a portugieserből jön.

Szent Tamás Pincészet Mád Furmint 2013

Ismét egy közös brand, vagy inkább projekt: az ifj. Szepsy István vezette mádi Szent Tamás Pincészet 2011 óta felvásárolja az általuk meghatározott módszerek alapján szőlőt termelő helyiek termését, hogy aztán egy, a településre jellemző bort készítsen belőle nagy palackszámmal, korrekt áron. A közönség rögtön rákérdez a szokatlan palackformára, a félliteres tokaji aszúsüveg Ipacs Géza által 0,75 literesre felnagyított verziójára, ami új identitást kölcsönöz a tokaji szárazboroknak.

Tüzes, ásványos, elegáns bor, hamisítatlan mádi furmint. Szolnoki Gergely a gyógynövényes jegyeket emelte ki, és a furmintot nem ismerő közönségnek arról beszélt, hogy a fajta boraitól kevésbé gyümölcsösséget, sokkal inkább fűszereket érdemes elvárni. A közönség a bor játékosságát és visszafogottságát dicsérte, egy olasz borászhallgató az előadás végén kijelentette, annyira felcsigázta a bor, hogy szívesen részt venne egy kóstolón, ahol még több furmint szerepel a sorban.

Kreinbacher Somlói Hárslevelű 2013

Heimann Zoltán előadásában a magyar borvidékek elhelyezkedését úgy magyarázza, hogy van egy az egész országon végighúzódó délnyugat-északkelet irányú vulkanikus alakzat, amire felfűzhető a legtöbb bortermő hely Zalától Badacsonyon és Csopakon át Etyeken és a Mátrán keresztül egészen Tokaj-Hegyaljáig. Ez a vulkanikusság különösen a Balaton északi partján izgalmas, ahol vulkáni tanúhegyek is emlékeztetnek a korabeli aktivitásra. „Ne ijedjenek meg, ez a terroir” – konferálja fel az egyik legkisebb magyar borvidékről származó hárslevelűt Szolnoki Gergely. A mádi furmintnál jóval szélesebb aromaspektrumú a bor, a mellettem ülő borászhallgatót kicsit a fűszeres traminire emlékeztette. „Nehéz leírni, nem is nagyon lehet” – mondta valaki, majd ebben meg is egyeztünk, ahogyan abban is, hogy a bor aromatikájának szálazásával egy fél estét el lehetne tölteni. A kedvenc fehérem lett.

Gilvesy Szent György-hegyi Rajnai Rizling 2013

„Nem hasonlítható össze a német rajnai rizlingekkel” – mondja róla elővigyázatosságból Szolnoki Gergely, de a rajnai rizling fellegvárában lévő egyetem közönsége nem is akarja. Elsőre túl keserűnek tartják, de ahogy nyílik, egyre több rajongót talál magának a teremben, az érlelési potenciáljára kíváncsiak. Valaki az extraktgazdagságát és hosszú lecsengését emeli ki, más pedig a német Erste Lage-rieslingekhez hasonlítja. Szolnoki Gergely szerint nem áll meg a párhuzam, ehhez túl zárt a bor, mire az illető: „azért néha azok is”.

Káli Kövek Rezeda Olaszrizling 2013

„Az ilyen új és kis családi pincészetek teszik izgalmassá a magyar boros szcénát, miattuk is nagyon jó Magyarországon dolgozni” – vezeti be Heimann Zoltán a következő bort, egy olaszrizlinget, ami messze a legelterjedtebb szőlőfajta az országban, éppen ezért számos minőségi kategóriában találhatunk belőle bort. Az előadónk elmondta, az alsó-középkategóriás olaszrizlingek vagy éppen a rozék nagy szolgálatot tesznek a magyar borkultúrának: kiváló fröccsöt lehet ugyanis készíteni belőlük.

A Káli-medencéből származó 2013-as Rezeda azonban nem fröccsbor, sőt: egy kimondottan szép olaszrizling, ami még a fajta borai iránt szkeptikusokat, mint például engem is meggyőzött. A közönség elsősorban a még welschrieslingként is ismeretlen szőlőfajtával próbált ismerkedni, és a bor ásványosságán lepődött meg.

Wassmann Villányi Kékfrankos 2011

Mielőtt a vörösborokra tértünk volna három kékfrankos képében, Heimann Zoltán tartott egy rövid bevezetést a kékfrankosok világába – a téma már csak azért is közel áll hozzá, mert ebből írta szakdolgozatát. Egy 1606-os térképpel illusztrálta a kékfrankos és a kadarka elterjedését: előbbi a Fertő-tó környékén volt fellelhető, utóbbit pedig egyértelműen a törökök hozták magukkal, ugyanis csak az Oszmán Birodalom határvonalán belül található területekre rajzolták be a szőlőfajtát. A kékfrankosból Magyarországon van a legtöbb, utánunk Ausztria jön, ahol a fajta neve Blaufränkisch (itt sokakból feltört az aha-érzés), valamint Németország déli része, ahol Lembergernek hívják.

Két hektáros kisbirtok, amit egy Németországból Villányba költöző házaspár alapított, akik elsőként álltak neki a biodinamikus művelésmódnak, mutatta be Wassmannékat Heimann Zoltán. Ez a boruk ráadásul a német nyelvterület legfontosabb boros magazinja szerint a legjobb magyar kékfrankos, így különös izgalommal várta mindenki a bort. Szolnoki Gergely szerint teljesen más képet mutat a legtöbb kékfrankoshoz képest: kevés hordó, kevés tannin, kevés alkohol, abszolút visszafogott bor – ez a közönségnek is kimondottan tetszik, bár párak szerint a lecsengés rövidebb a vártnál és a bor sem túl komplex. „Az évjárat ellenére abszolút frissnek tűnik” – jegyzi meg valaki.

Heimann Kékfrankos Alte Reben 2012

Ausztria a példa, mondja a bor kapcsán Heimann Zoltán: mert az osztrákokhoz hasonlóan ők sem a merlot-val akarják felvenni a versenyt, hanem a termőhelyet szeretnék bemutatni boraikkal, amik gyakran sokkal inkább egy pinot noirhoz hasonlítanak. Az Alte Reben alapanyaga a Baranya-völgyi dűlőből származik: intenzív, aromagazdag, bársonyos, komplex, hosszú lecsengés, sorolja a jelzőket a közönség. Koncentrált, erőteljes, karakteres.

Juhász Testvérek Kékfrankos Grand Selection 2009

Az egri borvidékről előadása elején már beszélt Heimann Zoltán, amikor a nyolcvanas évekbeli bikavércímkét kivetítette. Vannak borvidékek, akik nagy hátizsákot kell, hogy cipeljenek magukkal, és Eger is ilyen, bár ott is egyre többen foglalkoznak azzal, hogyan lehetne kényelmesebbé tenni azt a táskát. Heimann Zoltán megemlékezett az Egerben családi pincét alapító Gál Tiborról is, aki flying winemakerként a szupertoszkán-legenda Ornellaia főborásza is volt, melynek 1998-as évjáratú borát az egyik legbefolyásosabb amerikai bormagazin, a Wine Spectator 2001-ben az év legjobb borának választotta.

Ahogyan a fajtát Magyarországon elképzelik, mutatta be a Juhász-kékfrankost Heimann Zoltán: sok barrique, sok tannin, sok alkohol. Szolnoki Gergely szerint tankönyvszerű, tipikus kékfrankosról van szó, neki tetszett a bor. A közönség is díjazta: az előadás végén az egyik legtöbb említést ez a tétel kapta legemlékezetesebb, legjobban tetsző borként.

St. Andrea Hangács Bikavér 2011

A bikavér Eger nehéz hátizsákja, amit úgy cipel magával, mint tokajiak az aszút, mondja Heimann Zoltán: a vörös házasítás a mai napig nem tudott széles körben kievickélni az olcsó vörösbor kategóriából, és bár az elmúlt években – a szekszárdiakkal olykor közösen, akik szintén használhatják a bikavér brandet – számos erőfeszítés történt a bikavér újrapozicionálására, a fogyasztók többségéhez még nem ért el az üzenet.

A közönség egyértelműen nemzetközi stílusú borként azonosítja a bort, főleg a bordeauxi-i fajták kékfrankost kiegészítő – általuk pont a nemzetköziség miatt kifogásolt – jelenléte miatt. Szolnoki Gergely megjegyzi, hogy a magyar vörös csúcsborok nagyrésze mai napig bordeaux-i blend, ez azonban teljesen más, mert a kékfrankos teljesen egyedivé teszi.

Heimann Családi Birtok Barbár 2011

Az előadónk elmeséli, hogy a június első hétvégéjén megrendezett szekszárdi Barbár Ünnepre készülődvén felbontottak egy 2006-os Barbárt, ami soha olyan elegánsnak nem tűnt még, mint akkor. A borászat zászlóshajójának számító borba tannat is került, amit Heimann Zoltán kifejezetten izgalmas fűszerként emleget. Kóstolva a bort a közönség a főleg pirosgyümölcsös aromákkal jelentkező komplexitása melletti könnyed eleganciáját és jólihatóságát emeli ki, valamint, hogy azért van benne tannin is bőven. Szolnoki Gergely a tanninban az érlelési potenciál garanciáját látja, szerinte ez a bor tíz év múlva is izgalmas lesz. A közönség abszolút kedvenc bora volt.

Gere&Weninger Villányi Cabernet Franc 2009

A villányiak ébredtek a legkorábban és kezdtek bele családi birtokok felépítésébe, meséli Heimann Zoltán. Gere Attila az egyik első volt az elsők között, hozzá csatlakozott a Burgenlandban borászkodó Franz Weninger, hogy közös céget hozzanak létre. Ennek az együttműködésnek az eredményét kóstolhattuk, és ráadásul a címke a magyar határnyitás 20 éves évfordulójáról is megemlékezik.

A villányi cabernet franc-nak kifejezetten örült a közönség, nem gyakori a fajta önálló bora. Koncentrált, jellegzetes cabernet franc, a fahordót azonban jobban érezni a gyümölcsöknél, a tannin is meglepően hangsúlyos.

Degenfeld Fortissimo tokaji cuvée 2013

A végén két tokaji édesborral zártuk a sort. A Degenfeld borászat egy ötputtonyos aszú beltartalmával rendelkező édesbort tett le az asztalra, ami stilisztikailag inkább egy szamorodnihoz hasonlít. Primőr, vegetális aromák, a szájban citrusok, kifejezetten izgalmasnak tartja a közönség.

Hétszőlő 5 puttonyos aszú 2001

„Ilyen egy tipikus tokaji aszú” – vezeti fel a bort Szolnoki Gergely, miután Heimann Zoltán pár mondatban mesélt Tokaj-Hegyalja történetéről, a dűlőklasszifikáció világelsőségéről és az aszúkészítés módjáról, ami tulajdonképpen egy extrahálási technológia, mondta. A lösszel borított Hétszőlő-dűlőből származó édesbor botritiszessége és kora (bár egy aszúnak tíz év meg sem kottyan, mégiscsak egy tizennégy éves borról beszélünk!) teljesen meglepte a közönséget.

Volt, aki kifejezetten gombásnak találta a botritisz okozta jellegzetes ízt. Egy olasz borászhallgató tette fel a magyar borászfülnek kedves mondatával a pontot az i-re, amikor azt mondta, Tokaj a világ legjobb édesboros borvidéke, és nem csak azért, mert olcsóbb Sauternes-nél, hanem mert sokkal jobb borokat kóstolt eddig innen, mint a franciaországi édesboros konkurenstől. 

A fényképekért köszönet Szolnoki Gergelynek.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés