Hegyaljai hétvégék - Szepsy Istvánnál

2015. július 14. 09:25

Milotta László
Borrajongó

Aki hallotta már beszélni Szepsy Istvánt, az tudja, hogy nem egy showman-alkat, szerényen, halkan, manírok nélkül beszél, mégis tökéletesen leköti a közönségét.

„Aki hallotta már beszélni Szepsy Istvánt, az tudja, hogy nem egy showman-alkat, szerényen, halkan, manírok nélkül beszél, mégis tökéletesen leköti a közönségét, amely csendben hallgatja (issza :)) szavait, miközben a mádi mester derűs nyugalma szép csendben mindenkire átragad. Most sincs ez másként. Távol álljon tőlem, hogy ezoterikus élményként próbáljam lefesteni ezt a Mádon töltött délelőttöt, de tény, hogy az ember Szepsy István, a dűlők, és a borok együttes hatása alá kerülve könnyen megfeledkezik minden gondjáról és csendben mosolyogva élvezi, hogy kicsit kiszakad a nagyvárosi mindennapok forgatagából. A dűlőtúra után lemegyünk a pincébe borokat kóstolni, ahol vendéglátónk meglehetősen impozáns sort tár elénk.

A Szepsy borokkal kapcsolatban vegyes tapasztalatokra tettem szert az utóbbi években. Az édesek kivétel nélkül mindig remekeltek (sőt!), a száraz borok esetében nagyobb volt a szórás: közül némelyek egészen lenyűgöző élményben részesítettek, míg mások viszont kevésbé győztek meg. Szepsy István maga is elismeri, hogy egyes tételeknél bizony volt palackvariáció, ezt 2013-tól az üvegdugós lezárás bevezetésével igyekeznek kiküszöbölni. A másik fontos változás: a száraz tételek jó része immár hűtött acéltartályban erjed. A termékpalettát illetően száraz borban teljesen a furmintot helyezik előtérbe, a hárslevelű és a muskotály az édes borokba kerül majd.

A tokaji borászlegenda szerint az első osztályú dűlők képesek megmutatni potenciáljukat, egyedi karakterüket száraz és édes borban egyaránt, ezért a jövőben a pincészet célja, hogy ezekből a dűlőkből szelektáltan száraz furmintot és aszút is palackozzon, természetesen az évjárat biztosította lehetőségek figyelembevételével.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: https://bor.mandiner.hu/trackback/16339