Egy délután a bordói vörösökkel

2015. december 4. 9:50

Írta: Jenei Balázs
Itt a tél, egyre több borfogyasztó fordul a vörösborok felé, így sokan választják a bordói szőlőfajták borait. A másodszorra megrendezett Bordó Blend nagykóstolón igyekeztünk átfogó képet kapni a hazai nagy vörösborokról. Csak néhányszor találtunk olyat, amit szerettünk volna.

„A magyar borfogyasztók mindig is örömmel nyúltak a testes vörösborokért, ha jelentős ünnepre készültek, vagy éppen csak ha hidegebbre fordult az idő. A magyar háztartásokban a tokaji borok mellett a nagy vörösborok az ünnepek italai, ezen borok előtt tiszteleg a második Bordó Blend rendezvény is idén, egész novemberben. A Bordó Blend programsorozat azokra a borokra koncentrál, amelyek gyakran kerülnek bele a karácsonyi ajándékcsomagokba, és amelyeket előszeretettel bontanak ki az ünnepi asztalnál” 

Így hangzik a Bordó Blend kóstolósorozat beharangozója. A sorozat kiemelt eseménye volt a Corinthia Grand Hotelben megrendezett Nagy Bordói Kóstoló, ahol hatvan borász mutatta meg a nagyközönségnek a bordeaux-i szőlőfajtákból, vagyis a merlot-ból, cabernet franc-ból és cabernet sauvignon-ból készült fajtaborait, házasításait.

Teltház volt

A kóstoló – ahogy azt már megszokhattuk a Winelovers-Borászportál rendezvényektől – gördülékenyen zajlott, a lebonyolításra nem lehet panasz. Tavaly sajnos nem sikerült részt vennem az eseményen, így érdeklődéssel vártam, hogy mit mutatnak most a hazai csúcsvörösök. Kimondva-kimondatlanul még mindig ennek a három fajtának a borát tartják sokszor a legtöbbre a pincészetek, vagy legalábbis a szortiment felső szegmensébe tartoznak ezek a borok. Persze az is lehet, hogy a pozicionálás a fogyasztókon múlik, akik számára sokszor ez a három fajta bora, vagy a cabernet sauvignon egyet jelent A vörösborral. A nagy test + nagy élvezet elv is segíti, hogy ezek a borok legyenek a csúcsboraink és az árcímkék is ezeken a borokon általában a legmagasabbak, így elméletileg sokszor a magyar vörösborok krémjét kellett volna kóstolni a Corinthiában. Hangsúlyozom: kellett volna.

Miket kóstoltunk?

Mivel a kóstolón főleg a Borrajongó blog egyik szerzőjével kóstoltam, így szinte ugyanazokat a tételeket kóstoltuk meg, ugyanabból a palackból, és a véleményünk is hasonló volt általában egy-egy borról néhány eltérést kivéve. Bár tényleg eléggé keresztbe-kasul kóstoltuk a szortimentet, lehet kimaradt néhány olyan tétel, ami említésre lenne érdemes, mindenesetre az összképen sokat nem módosítanának.

Gyakran belefutottunk kissé éretlen, zöld tanninú borokba, de ugyanúgy megvoltak a nagy, nehéz, túlérett, lekváros, farnehéz borok is. Emellett voltak illós, brettes tételek is, nem gyakran ott, ahol nem is vártuk volna ezt – bár ezt mikor várjuk. Már annak is tudtunk örülni, ha jó egyensúlyú, jól iható bort kóstoltunk, jó tanninokkal. Az eleganciát a borokban végképp nehéz volt megtalálni, igazán kiemelkedő tétel nagyon kevés volt. Sokkal több izgalommal, érdekességgel lehetett találkozni az április végi kékfrankos kóstolón, ahol a borok átlagos színvonala is magasabb volt.

A titok: 15 százalék kékfrankos

A kékfrankos egyébként megint bizonyított. A kóstoló legjobb bora Taklerék 2011-es Regnumja volt, amiben van 15 százaléknyi a fajtából és így remek gerincet ad az egésznek. A borról egyébként mindent elmond, hogy egy órával a zárás előtt elfogyott, és akikkel beszéltem, mind kiemelték ezt a bort. Csak néhány bor ért a léc közelébe.

A hazai mezőnyből két olyan bor járt közel a szekszárdi házasításhoz. Az egyik a 2011-es Gere&Weninger Cabernet Franc Válogatás volt. Sűrűszövésű, sok fűszerrel, gyümölccsel rendelkező bor, elég réteggel, érezhető tanninnal. A bor remekül egyensúlyozik a nagy test és az elegancia határán. Remek képviselője a fajtának – ha ilyen bort lehet készíteni a franc-ból, akkor jó, ha Villány komolyan foglalkozik a kérdéssel. Tapasztalataink szerint egyébként ez a bor a Villányi Franc-ok élmezőnyébe tartozik.

A másik kiemelendő bor igazi ár-értékarány győztes, amit nyugodt szívvel fel lehet tenni a karácsonyi asztalra, vagy épp betenni a karácsonyi ajándékok közé. Ez a tétel a Villa Tolnay 2009-es Névtelen cuvée-je, amely 70 százalék cabernet sauvignon és 30 százalék merlot házasítása. Összesimult, remek állapotban lévő bor, valószínűleg most van a csúcson, vagy annak a környékén, jó gyümölcsökkel, fűszerekkel, elég réteggel, selymes tanninnal, jó egyensúllyal. 2150 forintos árával verhetetlen a hazai mezőnyben.

A három magyar bor mellett egy negyedik tételt mindenképp meg kell említenem, ami jól mutatja, hogy milyen borok készülhetnek ebből a fajtából. A Heinemann testvérek is hoztak egy bordeaux-i sort az eseményre. A sor jól fel volt építve, és megmutatta: nem kell ahhoz sokkal nagyobb test, hogy kiemelkedjen a csúcsbor a hétköznapokra szánt bor mellől, hiába ugyanazokból a fajtákból készültek.

A Chateau de Pez Saint-Estéphe 2009-es bora még mindig fiatal, de nagyon sok gyümölccsel, fűszerekkel, remek arányaival már most meghódítja a fogyasztót, pedig valószínű, hogy még a csúcsig van neki néhány év, amikor az összes rétegét megmutatja.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában