Helló, Hegyalja – Tokajban a tél 1.

2016. január 27. 19:30

Írta: Jenei Balázs
Újra Hegyalja, újra naplóírás. Ezúttal hó ropog a talpunk alatt a borvidéken, nem pedig elolvadunk a nagy hőségben. Első nap, várakozások, esti séta és egy váratlan házőrző.

1. nap – 2016. január 25.

Öt hónappal ezelőtt azzal zártam le a naplómat: nem kérdés, hogy visszamennék Tokaj-Hegyaljára, azonban rövidebb időre. Ez gyorsan teljesült is, hiszen újra több napon keresztül a borvidéket fogom járni. Ezúttal kevesebb pincészet szerepel a programban, azonban még bizonytalan, hogy a túra január 30-án vagy 31-én fog végződni, mindenesetre újra minden nap megírom az élményeimet: milyen Hegyalja, ezúttal télen.

A programban ismét főleg borászatok szerepelnek, azonban igyekszem majd többet egyéb látnivalókról is írni. Főként új helyszínek lesznek a naplóban, de néhány visszatérő pincészetről is lehet majd olvasni a bejegyzésekben. Persze kérdezhetik az olvasók, hogy miért Hegyalja, hiszen hamarosan itt a Furmint Február, amikor minden a fajtáról és javarészt Tokajról fog szólni, de a borvidék rejt annyi izgalmas pincészetet, borászt és gondolatot, hogy érdemes újra egy hetet rászánni. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezt a hetet nem lehetne izgalmasan eltölteni a Balaton-felvidéken, Szekszárdon vagy Villányban.

Az első nap ismét az utazásé volt, ezúttal azonban nem Tállya, hanem Mád volt a cél, a Zsirai pincészet vendégháza. Az út ezúttal kalandosabbra sikerült, mint nyáron. A késői indulásnak köszönhetően a hegyaljai dombokat most nem tudtuk megcsodálni, mivel Miskolc környékén ránk sötétedett, majd közben havazni kezdett. Így a tervezettnél kicsit lassabban, a kissé havas 37-es úton jutottunk el Mádra, ahol a hangulatos vendégháznál Zsirai Petra várt minket, hogy körbevezessen. Mivel húga, Kata egy másik borkóstolót tartott, így egyelőre elmaradt a pincészet 2015-ös tételeinek megkóstolása, de valamikor erre is sort fogunk keríteni.


A mádi római katolikus templom

A csöndes estében úgy döntöttem, a fényképezőgépen társaságában sétálok egyet Mádon. Mikor kiléptem az utcára a vendégházból, a római katolikus templom éppen zenélni kezdett, jelezve ezzel, hogy hamarosan egészet üt az óra. A vendégháztól így a templom irányába indultam, ami mint Mád honlapjáról kiderül, eredetileg csak egy őrtorony volt, később épült hozzá a templom. A település keleti részének csendje után úgy döntöttem, hogy a Mádi-patakon átkelve átmegyek a Rákóczi utcába. A kis hídon – ami a Rákóczi-Aspremont kúriával szinte szemben van – átkelve hallottam még a patak csobogását is.

A kúria, ahol a Barta pincészet székel, a tavalyi év során lett teljesen felújítva, és miközben fotózni próbáltam az épületet a szembeszomszéd kapuja előtt, egyszer csak egy kutya szeretett volna a nyakamba harapni ezért a tevékenységemért. Szerencsére a kerítés megakadályozta ezt, így csak egy méteres ugrással és egy kisebb szívbajjal lettem gazdagabb a mádi estében.


Itt senki nem zavart meg így többször, több helyről fotózhattam

Ezután elnéztem a mádi zsinagóga és a most felújított mádi rabbiház irányába is, amely két évvel ezelőtti mandineres túránkon, ha nem is romokban, de felettébb rossz állapotban volt, most pedig a környék zsidóságát bemutató kiállításnak és egy zarándokszállásnak ad otthont az épület. Nem ez az egyetlen épület, ami megújult, vagy újonnan épült a településen az utóbbi időben.


Mint kiderült, Mádon lámpa-emlékház is van

Mivel a kerítés nem engedett túl közel sem a zsinagógához, sem az új rabbiházhoz, így visszatértem a Rákóczi utcába, ahol azért nagyobb élet volt, mint a patak másik partján. Több háznál a havat sepregették, de volt néhány gyalogos csoport is az utcákon. Mikor az egyik háznál édesanyja és fia kint a havat takarították, köszöntek egy járókelőnek a hátam mögött, aki később épp a polgármesteri hivatallal szemben lévő ház udvarára fordult be, aminek kapuja nyitva volt. Így vettem észre, hogy a régi tornácos házban az Unicum presszó üzemel minden nap 15-22 óráig. Ezután az utcán végigsétálva megnéztem, hogy a másik kocsma, a Gerendás Söröző is üzemel-e és csalatkoznom ott sem kellett. Kocsmalátogatás helyett azonban inkább hazavezetett az utam. Miközben a vendégházhoz tartottam, újra zenélni kezdett a templom, jelezve, hogy lassan kilenc óra és egy órát nézelődtem odakint.


Szolid, lényegre törő cégér 

Ezután útitársaimmal még teáztunk és boroztunk kicsit. Indulás előtt hatványozottan izgultam a túra miatt. Most jó érzés itt lenni, de nagyon kíváncsi vagyok már, mit hoz az újabb nap Hegyalján. Maradunk Mádon: Szepsynél és a Royal Tokajnál.

Csoda, hogy izgatott vagyok? Nem hiszem.

Összesen 1 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában