Azt Mondta az Anyukám – Tokajban a tél 5.

2016. január 31. 11:25

Írta: Jenei Balázs
Ez egy kicsit nyugalmasabb nap volt a borvidéken. Nem volt pincetúra, de van miről mesélni: egy nagyszerű színésznői teljesítményről és a Dudás testvérek mindig jó formában lévő konyhájáról.

5. nap – 2016. január 29. péntek

Bár délelőtt nem sok minden történt a napló szerkesztgetése, képek kiválogatása és a pihengetés mellett, azért egy csodás színésznői teljesítményről be kell számolnom. A színésznő nem más, mint Lori, Szilágyi Lászlóék vizslája, akiről már két évvel ezelőtt is írtam. Lori tavaly nyáron is nagyot alakított a lecsózás közben a teraszon: jött, bújt, kenyérhéjat kért, a kiömlő bort pedig szempillantás alatt felnyalta.

Ma reggel, mikor az emeletről lejöttünk a vendégház konyhájába, nem sokkal később megjelent annak ajtajában, és be szeretett volna jönni. Az összes lehetséges trükköt bevetette: ugatott, szépen nézett, mozgatta a fülét, vonyított, remegett, elsomfordált, visszajött, leült a lábtörlőre, majd hátat fordított az ajtónak, hogy utána nem sokkal később a fejét hátrafordítva nézze meg az eredményt. Negyedórás reggeli kutyakomédia.


Lorit ezúttal nem engedtük be a házba

Szilágyi Lászlótól negyed kettő után váltunk el, hogy Encs felé vegyük az irányt a Dudás testvérek éttermébe. A díjhalmozó Anyukám Mondtát, amely egy sarokbárból nőtte ki magát az ország legjobb éttermévé, már a tavalyi út során is beiktattuk a programba, azonban egy többnapos túra során is érdemes egy kerülőt rászánni a helyre, akár csak egy pizzáért, egy desszertért vagy kávéért.

Az étlap a nyárhoz képest változott kicsit, néhol picit rövidebb lett, és néhány ételt kicsit téliesebbre cseréltek. A menü jelentős részét ezúttal is a tábláról választottuk, így póréhagymás burgonyakrémlevest, aranykeszeget kevert salátával és sajttortát golgotagyümölcs szósszal, valamint húslevest zsályával és csigatésztával, borjú cordon bleu-t burgonyapürével és csokoládé pie-t karamell mousse-szal ettünk. Miközben vártunk az ételre, végigböngésztük az étlapot, és szívesen választottunk volna még legalább két ebédre valót magunknak. A levesek kiérkezéskor összefutottunk a dél-balatoni Kistücsök étterem vezetőjével is. A krémleves szinte elolvadt a szájban, míg a húsleves nagyon tiszta és jó ízű volt.


Kis adag burgonyakrémleves

A második fogásoknál a hal teljesen tiszta ízű volt, főleg citromot és zöldfűszereket lehetett érezni, a bőre roppant. A cordon bleu pedig tökéletesen volt megsütve, a különféle sajtok nagyon jót tettek a fogásnak. A panír roppant, a hús kellően szaftos volt. Az adag pedig tényleg nagy, itt jól lakatják az embert.


Elől a cordon bleu, háttérben az aranykeszeg. Nagy és kiadós fogások

A két étel után mindketten elteltünk már, de a desszertet kihagyni vétek lett volna, mivel az ebéd igazi tűzijátékát az szolgáltatta. A maracujaszósz nagyon intenzív ízű, a szuper krémes sajttortát nagyon jól megbolondítja, az ízrobbanás élményét adja. A csokoládé pie olyan mintha egy kis szeletbe több kiló csokoládét sűrítettek volna bele, de mégis marad valami könnyedsége, amihez a mousse is hozzátesz. Zseniális mindkettő, ahogy az általunk előző nap meglátogatott Demeter Zoltán fogalmazott, akivel szintén összefutottunk az étteremben: „Jó formában van a konyha.”

A kávé idején átnéztük most is az étterem borlapját, amelyen a huszonhét borvidéki település közül tizennégynek megtalálható bora. A cél az, hogy a legteljesebb tokaji kínálatot tudják bemutatni a vendégeknek. Több mint száz tétel található a borlapon, köztük olyanok is, amelyek már rég nincsenek kereskedelmi forgalomban, mint Demeter Zoltán 2013-as szárazai, a Bott pince tételei vagy korábbi évjáratok borai. Ezzel kapcsolatban Szepsy István kedden annyit mondott, hogyha ide jönnek enni, mindig Szepsy-bort kóstolnak, mert olyan rezervált tételei vannak az étteremnek, ami már a borászatban sincs.

Ezek után indultunk vissza a borvidékre, Bodrogkeresztúrra, a Tokaj Nobilishez. Útközben megálltunk néhány fotóra, mert a még kissé havas és ködös Zemplén nagyon szép látványt nyújtott a távolból. Mire azonban felocsúdtunk, a köd olyannyira leszállt Abaújszántó és Tállya között, hogy csak két felezővonalnyit lehetett látni. Majd mielőtt elértük volna Bodrogkeresztúrt, egyszerre, mintha a fehérséget elvágták volna, kitisztult minden. Ha valaki a ködben vezetést gyakorolná, ne habozzon, Hegyalja tökéletes terep erre!


Abaújszántó Abaújkér felől. Itt még nem sejtettük, mekkora lesz a köd

A Tokaj Nobilisnél Bárdos Sarolta várt minket, aki megmutatta a szállásunkat. A borásznak az este folyamán már volt programja, így a kóstoló átcsúszott a szombati napra. A Nobilis-borok mellett holnap Orsolyák Attila tételeit is megkóstoljuk még. Lehet, átcsúszik a hazaút vasárnapra? Meglátjuk.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 2 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ezen a tájon nőttem fel és hosszabb kitérő után ma is itt élek.
Csodás vidék, örülök, hogy a mandisok is szeretik.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés