Élőben közvetítjük a Borjog és bormarketing konferenciát

Az utolsó két felszólaló Uj Péter és Heimann Zoltán. Az újságíró szerint marketing alatt többnyire kommunikációt értünk, de nem beszélünk a termék kialakításáról, amit a marketing szintén magába foglal. Uj szerint a magyar bor nem készült el, mint termék, mert rengeteg bizonytalanságot mutat, és ez leképeződik a marketingben is. Szerinte ha csak Tokajról van szó, ott legalább ötféle stílusváltás volt az utóbbi húsz évben, amit nem képes lekövetni a marketing, hogy továbbadja a fogyasztóknak.

Heimann Zoltán két stratégiai gondolattal zárja a kerekasztalt és a konferenciát. Az egyik az, hogy szerinte a HNT-vel elindultak előre, és valóban szeretnék jobbá tenni az ágazatot együttműködéssel és koncepcióval. A másik gondolat családja egyéni stratégiája: „Otthon megfogadtuk, hogy amit nem tudunk eladni, azt megisszuk. Így mindig nullszaldóra jövünk ki. Ez is egy stratégia” – zárta a kerekasztal-beszélgetést. Mi is az ő gondolataival búcsúzunk.

A zárógondolatoknál tartanak a résztvevők. Balassa István szerint annyira heterogén a magyar borászat, hogy nem lehet egy gömbben megmutatni. Hozzátette: „Szepsy István munkája nagyon sokat segít abban, hogy Tokajt megmutassuk és márkát építsünk. Azonban ha van egy bor 5 euróért és 50 euróért, az nagyban rombolja egy márka megérthetőségét.” Utolsó gondolatként Ditz Edit elmondta, vannak minőségi problémák a magyar borokkal és szerinte a magyar borászok csupán öt százaléka készít nemzetközi szinten értékelhető prémium bort. Szerinte Tokaj a bormarketing területén olyan, mint Budapest az országmarketingben, kiemelt húzóerőt képez.

Onnan kell kezdenünk, ahol az újvilági országok 30-40 éve – mondta Horkay András, aki szerint Magyarország lövöldözik össze-vissza. „Lövünk a mennyiségre is és a minőségre is, ez így nem működik.” Horkay szerint ez már csak azért sem oké, mert valójában nincs mennyiségünk. Frittmann szerint ki kell találnunk, mi a magyar bor, és ha az osztrákok olyan mélyről feljöttek, ahol voltak, akkor nekünk is fel kell építenünk. „Ha nem építjük fel, mindig a legolcsóbb borok lesznek a magyar tételek. Tokaj tudjuk, hogy mekkora érték, de nem lehet azon keresztül bemutatni a magyar borokat. Nekünk nagyon nagy előnyünk az osztrákokkal szemben, hogy van egy Tokajunk, és ha nem csináljuk meg, annak minden magyar borász kárát fogja látni” – zárta gondolatait.

„A rendszerváltás óta végigszenvedtem külső szemlélőként, ahogy a magyar borágazat próbált hírverést csinálni. Szerintem jelenleg nincs ilyen termék, hogy magyar bor” – mondta Uj Péter, aki szerint aki egy kampányban ragadja meg a tokaji aszút az irsai olivérrel együtt, annak csak gratulálni lehet. A 444 főszerkesztője szerint Szepsy Istvánnak már réges régen marketingtanszéket kellene vezetnie a Corvinuson, mert amit ő megcsinált, és amilyen áron eladja a borait, az nem csak a borágazatban, hanem máshol is egyedülálló. Tallián Hedvig borszakíró bekiabált erre: „Ott a pont!”

A borvacsora nem egy rossz dolog – mondja Rókusfalvy, aki nem tudja elképzelni, milyen lett volna a január 9-i borvacsorája a Facebookon. Heimann Zoltán szerint is részben elavult módszertan a borvacsora, főleg Budapesten, de vidéken még mindig szeretik megfogdosni a borászt. Hozzátette: a fiatalok valóban kevésbé járnak borvacsorákra, de „szoktam én pipiskedni huszonéves lányok előtt”.

„Milyen elképesztően unalmas a magyar bormarketing?” – kérdezi Ditz Edit, és felteszi a kérdést: „Mégis ki szerint jó marketingeszköz a borvacsora? Mégis ki szerint jó eszköz a különböző boros kiállításokra való járás?” Szerinte a magyar borászat egyik gyengesége az innováció hiánya. Márkát kellene építeni, mert a fogyasztók nem járnak a kiállításokra. Ez így van, a Pro Weinre például konkrétan nem is kapnak belépőt, az ugyanis a borkereskedőnek, borbeszerzőknek, borújságíróknak szól. Ditz Edit egyébként tagja a tokaji borvidék marketingjén dolgozó testületnek.

„Nekünk Heimannéknak 250 éve van egy jogfolytonosságunk, és a Frittmannék is csinálják már ezt pár generáció óta, miközben Tokaj két év alatt a harmadik miniszterelnöki biztosát és vezérigazgatóját fogyasztja. Mi szurkolunk Tokajnak, csak annyit kérnénk, hogy ne a többi borvidék kárára fejlődjön, ugyanis most is egy olyan döntés született, amikor a forrásokat a többi borvidéktől vonták el Tokaj miatt” – mondta el Heimann Zoltán szekszárdi borász.

A 444 főszerkesztője most épp előredőlve hallgatja a borstratégiáról szóló vitát, néha jegyzetel valamit, azonban szót még nem kért. 

Akik ott vannak a legsikeresebbek között, azért vannak ott, mert az elmúlt 25 évben egységes stratégia alapján dolgoztak – mondta el Horkay András, az Országos Borszakértő Bizottság elnöke, aki példának Chilét hozta. Szerinte Magyarországon nem volt megvalósított bormarketing-stratégia az utóbbi 25 évben.

Ditz Edit nemzetközi borakadémikus szerint a magyar belső piac erős, és képes elfogyasztani a magyar borokat. Szerinte az egyedüli igazán unikális magyar borvidék a tokaji. Elmondta, a borvidékeink nagyon különböző borokat készítenek különböző stratégia alapján, ezért a tokajival kell elindulni a világban. Frittmann szerint az igaz, hogy a tokaji aszú nagyon különleges, de nem lehet csak azzal képviselni az országot, mert teljesen másról szól a további 21 borvidék. Szerinte négy-öt fajtát kell kiemelni: az egyik a furmint, a másik a kékfrankos, kell egy illatos fajta és még érdemes odatenni mellé valamint. A többi száz fajta utána jön, mondja Frittmann.

Horkay egyébként Frittmann gondolatmenetére csatlakozott rá, mivel szerinte is 3-4 olyan pontot kell lefektetni, amit utána 20 évig tartani kell. Ő is a furmintot, a kékfrankost, a különböző illatos fajtákat – amelyek szerinte világszinten is egyedülállóak – és a cabernet franc-t említette. 

A Borjog és bormarketing konferencia egyik szervezője, Rókusfalvy Pál közben lapunkkal közölte Kiss Szilárd Index-címlapot is megjárt konferenciarészvétele kapcsán: a volt agrárattasé nem a szervezők meghívott vendége volt, egyszerű vendégként érkezett a rendezvényre.

A különböző boros stratégiákból már bőrkötéses könyvet lehetne kiadni – vezeti fel Rókusfalvy Pál és Stratégia és finanszírozás címre keresztelt kerekasztal beszélgetést.

Rengeteg stratégiát csináltunk, és soha semmit nem csináltunk meg – nyitja a gondolatait Heimann Zoltán, aki tiszteli és becsüli a politika világmegváltó szándékait, azonban szerinte ezeket a problémákat a szakmának kellene megoldani, ami azonban széttagolt. Frittmann János hozzátette: kell borstratégia külsős emberek bevonásával, de ezt a borászok bevonásával kell létrehozni.

Rókusfalvy Pál, Balassa István, Ditz Edit, Horkay András, Uj Péter, Frittmann János, Ducsai-Oláh Zsanett, Heimann Zoltán

Össze kell állnia a termelőknek – mondja Simone Tacconi, aki szerint akkor lehetnek sikeresek a hazai pincészetek, ha együttműködve próbálnak külpiacra menni. Szerinte a huszonkét magyarországi borvidék nagyon sok, és érdemes lenne megpróbálni minden borvidéknek hatékonyabb eredetmegjelöléseket használni, amivel erősíteni lehetne a legjobb helyi fajtákat, mint Villányban a cabernet franc-t, vagy Tokajban a furmintot.

Az új borokat világszerte meg kell ismertetni az emberekkel. Ez főleg az amerikai sajtón keresztül megy, és az európai borok minőségét az amerikai sajtó definiálja Tacconi szerint. Ez egy lobbi, a sajtó és a borszakértők között. Ha a Wine Advocate-ban legalább 90 pontos értékelést sikerül elérni, akkor az a bor sikeres lesz, és a környező termelők borait is sikeressé teszi. A borvásárok is fontosak, ahol meg kell jelenjen egy magyar stand, ahol nem csak a tokaji aszú, hanem a többi izgalmas magyar bort is be lehetne mutatni. Szerinte Magyarországon nagyon izgalmas szociális és társadalmi borélet van, amire egy teljes bormarketinget lehetne építeni.

Az olasz szakember felteszi a kérdést, hogy mi kell ahhoz, hogy exportáljunk. Szerinte ezt öt pontban lehet megfogalmazni.

1. Minőség
2. Eredetmegjelölés megértése
3. Kommunikáció
4. Befektetés
5. Türelem

Tacconi: jó minőségűek a magyar borok, azonban a magyarok inkább erős borokat csinálnak, mint elegánsakat. A borvilág viszont inkább a közepesen testes, nem olyan súlyos, lágyabb borokat kedveli. Ennek egyébként megvolt az evolúciója a kereskedő szerint, ahogy a gyenge minőségű boroktól eljutottunk a cabernet-ig és a merlot-ig, majd most újra az autochton szőlőfajták borainál tartunk, amelyek iránt nagyon-nagy érdeklődéssel van a világ, és Magyarország a hazai fajtákkal jól áll.

Magyarország megérdemelné, hogy elérje azt a presztízst, amit a borok minősége ad. Ehhez azonban meg kell érteni, értetni a borokat a nemzetközi piacokon. Szerinte a különböző eredetvédelmi rendszerek nagyon fontosak, mert nélkülük nem lehet megértetni a borokat a nemzetközi piacokon. Ha valaki egy borfogyasztó országból van, neki fontosak lesznek ezek a jelölések, mint Olaszországban a DOC, DOCG vagy a Brunello di Montalcino, és ma már egy okostelefon segítségével a borospolcok előtt is utána tud ennek nézni. Szerinte ha valaki Magyarországra jön, ennek nem tud utánajárni.

„A bor ma már nem csak az ebédhez elfogyasztott folyékony táplálék, hanem élvezeti cikk, a társadalmi élet fontos kiegészítője” – mondja Simon Tacconi, aki több olasz pincészetet képvisel és a magyar borok külföldi kereskedelmében rejlő lehetőségekről beszél.

A bor az egy szegény termék, belőle senki nem lesz a világ leggazdagabb embere, azonban presztízst ad – mondja Simon Tacconi, aki hozzáteszi: látjuk, Franciaország presztízse a Champagne-nak is köszönhető. A bor jól kötődik a vendéglátáshoz és a turizmushoz, és a Napa-völgy példája is mutatja: turizmussal nagyon sok mindent el lehet érni.

Stylianos Filopoulos, a Wine in Moderation vezetője beszél most angolul, a résztvevők közel fele veszi csak igénybe a szinkrontolmácsolást. Az előadó szerint az alkoholra lehet simán csak alkoholként tekinteni, de szerinte ez nem helyes, mert az alkoholos italok közösségteremtő kultúrájáról kell beszélni, mint mondjuk Magyarországon a bor és a pálinka mérsékelt fogyasztásának esetében. A mérsékelt fogyasztáson van a hangsúly.

Hadd kérdezzünk vissza: ki nincs?! Viccet félretéve, az Index éppen címlapon szemlézi tudósításunkat.

A Junibor a legismertebb és legfelkapottabb borászati szervezet, még ha ez nagyképűen is hangozhat, mondja az egyébként fideszes egri önkormányzati képviselőként is dolgozó ifj. Gál Tibor, aki szerint ennek az oka az, hogy jól tudnak kommunikálni. „A mi szakmánk garantáltan Magyarországhoz köt minket. Nem tudunk és nem is szeretnénk elköltözni innen” – mondja, hozzátéve, hogy a jövőben a DiVino-brandet tovább szeretnék erősíteni, szakmailag is. A DiVino-borbárokban egyébként éves szinten 200 ezer palack bor fogy.

Ifj. Gál Tibor mondta, fontos volt nekik, hogy legyen egy borbár, ahol csak az ő juniboros boraikat kínálják. Elmondta, ő eleinte arról álmodott, hogy Budapest után Londonban, Tokióban, New Yorkban és Melbourne-ban nyílnak a boraikat kínáló helyek. A DiVino – ez lett végül ez a borbár – a világ nagyvárosai helyett Budapesten, Debrecenben és Győrben poharaztatja a Junibor-tag borászatok tételeit. Az egri borász szerint fontos pont volt a Junibor történetében, amikor rájöttek, már ők sem fiatalok, őket is fogja követni valaki, a Zöldszüret nevű fiatalborász-castingos rendezvényüket pont ezért hozták létre, hogy legyen utánpótlás.

Van egy kulturált diákság, aki nyitott arra, amivel mi foglalkozunk, mondja ifj. Gál Tibor, aki elmondta, az egyesület egyrészt tanul a benne lévő tagoktól, másrészt pedig tanítja a borkultúrát a többi fiatal felé. Hernyák Tamás szerint az a fajta zárkózottság és önelégültség, ami felnőtt borászegyesületekben helyenként megfigyelhető, náluk egyáltalán nincs jelen, náluk simán lehet kérdezni bármit a másiktól.

A magát konzekvensen Tominak hívó Hernyák Tamás és ifj. Gál Tibor áll a színpadon, hogy a Juniborról beszéljenek, a teremben közben már csak feleannyian ülnek, mint délelőtt. Először az etyeki borvidéken dolgozó Hernyák beszél, elmondva, olyan fiatal borászok alapították az egyesületet, akik a borral nőttek fel. Szerinte sokan csak marketinglufinak látják a Junibort. „Az elmúlt nyolc év alatt elég sok mindent belefújtunk akkor” – mondja.