Élőben közvetítjük a Borjog és bormarketing konferenciát

Az utolsó két felszólaló Uj Péter és Heimann Zoltán. Az újságíró szerint marketing alatt többnyire kommunikációt értünk, de nem beszélünk a termék kialakításáról, amit a marketing szintén magába foglal. Uj szerint a magyar bor nem készült el, mint termék, mert rengeteg bizonytalanságot mutat, és ez leképeződik a marketingben is. Szerinte ha csak Tokajról van szó, ott legalább ötféle stílusváltás volt az utóbbi húsz évben, amit nem képes lekövetni a marketing, hogy továbbadja a fogyasztóknak.

Heimann Zoltán két stratégiai gondolattal zárja a kerekasztalt és a konferenciát. Az egyik az, hogy szerinte a HNT-vel elindultak előre, és valóban szeretnék jobbá tenni az ágazatot együttműködéssel és koncepcióval. A másik gondolat családja egyéni stratégiája: „Otthon megfogadtuk, hogy amit nem tudunk eladni, azt megisszuk. Így mindig nullszaldóra jövünk ki. Ez is egy stratégia” – zárta a kerekasztal-beszélgetést. Mi is az ő gondolataival búcsúzunk.

A zárógondolatoknál tartanak a résztvevők. Balassa István szerint annyira heterogén a magyar borászat, hogy nem lehet egy gömbben megmutatni. Hozzátette: „Szepsy István munkája nagyon sokat segít abban, hogy Tokajt megmutassuk és márkát építsünk. Azonban ha van egy bor 5 euróért és 50 euróért, az nagyban rombolja egy márka megérthetőségét.” Utolsó gondolatként Ditz Edit elmondta, vannak minőségi problémák a magyar borokkal és szerinte a magyar borászok csupán öt százaléka készít nemzetközi szinten értékelhető prémium bort. Szerinte Tokaj a bormarketing területén olyan, mint Budapest az országmarketingben, kiemelt húzóerőt képez.

Onnan kell kezdenünk, ahol az újvilági országok 30-40 éve – mondta Horkay András, aki szerint Magyarország lövöldözik össze-vissza. „Lövünk a mennyiségre is és a minőségre is, ez így nem működik.” Horkay szerint ez már csak azért sem oké, mert valójában nincs mennyiségünk. Frittmann szerint ki kell találnunk, mi a magyar bor, és ha az osztrákok olyan mélyről feljöttek, ahol voltak, akkor nekünk is fel kell építenünk. „Ha nem építjük fel, mindig a legolcsóbb borok lesznek a magyar tételek. Tokaj tudjuk, hogy mekkora érték, de nem lehet azon keresztül bemutatni a magyar borokat. Nekünk nagyon nagy előnyünk az osztrákokkal szemben, hogy van egy Tokajunk, és ha nem csináljuk meg, annak minden magyar borász kárát fogja látni” – zárta gondolatait.

„A rendszerváltás óta végigszenvedtem külső szemlélőként, ahogy a magyar borágazat próbált hírverést csinálni. Szerintem jelenleg nincs ilyen termék, hogy magyar bor” – mondta Uj Péter, aki szerint aki egy kampányban ragadja meg a tokaji aszút az irsai olivérrel együtt, annak csak gratulálni lehet. A 444 főszerkesztője szerint Szepsy Istvánnak már réges régen marketingtanszéket kellene vezetnie a Corvinuson, mert amit ő megcsinált, és amilyen áron eladja a borait, az nem csak a borágazatban, hanem máshol is egyedülálló. Tallián Hedvig borszakíró bekiabált erre: „Ott a pont!”

A borvacsora nem egy rossz dolog – mondja Rókusfalvy, aki nem tudja elképzelni, milyen lett volna a január 9-i borvacsorája a Facebookon. Heimann Zoltán szerint is részben elavult módszertan a borvacsora, főleg Budapesten, de vidéken még mindig szeretik megfogdosni a borászt. Hozzátette: a fiatalok valóban kevésbé járnak borvacsorákra, de „szoktam én pipiskedni huszonéves lányok előtt”.

„Milyen elképesztően unalmas a magyar bormarketing?” – kérdezi Ditz Edit, és felteszi a kérdést: „Mégis ki szerint jó marketingeszköz a borvacsora? Mégis ki szerint jó eszköz a különböző boros kiállításokra való járás?” Szerinte a magyar borászat egyik gyengesége az innováció hiánya. Márkát kellene építeni, mert a fogyasztók nem járnak a kiállításokra. Ez így van, a Pro Weinre például konkrétan nem is kapnak belépőt, az ugyanis a borkereskedőnek, borbeszerzőknek, borújságíróknak szól. Ditz Edit egyébként tagja a tokaji borvidék marketingjén dolgozó testületnek.

„Nekünk Heimannéknak 250 éve van egy jogfolytonosságunk, és a Frittmannék is csinálják már ezt pár generáció óta, miközben Tokaj két év alatt a harmadik miniszterelnöki biztosát és vezérigazgatóját fogyasztja. Mi szurkolunk Tokajnak, csak annyit kérnénk, hogy ne a többi borvidék kárára fejlődjön, ugyanis most is egy olyan döntés született, amikor a forrásokat a többi borvidéktől vonták el Tokaj miatt” – mondta el Heimann Zoltán szekszárdi borász.

A 444 főszerkesztője most épp előredőlve hallgatja a borstratégiáról szóló vitát, néha jegyzetel valamit, azonban szót még nem kért. 

Akik ott vannak a legsikeresebbek között, azért vannak ott, mert az elmúlt 25 évben egységes stratégia alapján dolgoztak – mondta el Horkay András, az Országos Borszakértő Bizottság elnöke, aki példának Chilét hozta. Szerinte Magyarországon nem volt megvalósított bormarketing-stratégia az utóbbi 25 évben.

Ditz Edit nemzetközi borakadémikus szerint a magyar belső piac erős, és képes elfogyasztani a magyar borokat. Szerinte az egyedüli igazán unikális magyar borvidék a tokaji. Elmondta, a borvidékeink nagyon különböző borokat készítenek különböző stratégia alapján, ezért a tokajival kell elindulni a világban. Frittmann szerint az igaz, hogy a tokaji aszú nagyon különleges, de nem lehet csak azzal képviselni az országot, mert teljesen másról szól a további 21 borvidék. Szerinte négy-öt fajtát kell kiemelni: az egyik a furmint, a másik a kékfrankos, kell egy illatos fajta és még érdemes odatenni mellé valamint. A többi száz fajta utána jön, mondja Frittmann.

Horkay egyébként Frittmann gondolatmenetére csatlakozott rá, mivel szerinte is 3-4 olyan pontot kell lefektetni, amit utána 20 évig tartani kell. Ő is a furmintot, a kékfrankost, a különböző illatos fajtákat – amelyek szerinte világszinten is egyedülállóak – és a cabernet franc-t említette. 

A Borjog és bormarketing konferencia egyik szervezője, Rókusfalvy Pál közben lapunkkal közölte Kiss Szilárd Index-címlapot is megjárt konferenciarészvétele kapcsán: a volt agrárattasé nem a szervezők meghívott vendége volt, egyszerű vendégként érkezett a rendezvényre.

A különböző boros stratégiákból már bőrkötéses könyvet lehetne kiadni – vezeti fel Rókusfalvy Pál és Stratégia és finanszírozás címre keresztelt kerekasztal beszélgetést.

Rengeteg stratégiát csináltunk, és soha semmit nem csináltunk meg – nyitja a gondolatait Heimann Zoltán, aki tiszteli és becsüli a politika világmegváltó szándékait, azonban szerinte ezeket a problémákat a szakmának kellene megoldani, ami azonban széttagolt. Frittmann János hozzátette: kell borstratégia külsős emberek bevonásával, de ezt a borászok bevonásával kell létrehozni.

Rókusfalvy Pál, Balassa István, Ditz Edit, Horkay András, Uj Péter, Frittmann János, Ducsai-Oláh Zsanett, Heimann Zoltán

Össze kell állnia a termelőknek – mondja Simone Tacconi, aki szerint akkor lehetnek sikeresek a hazai pincészetek, ha együttműködve próbálnak külpiacra menni. Szerinte a huszonkét magyarországi borvidék nagyon sok, és érdemes lenne megpróbálni minden borvidéknek hatékonyabb eredetmegjelöléseket használni, amivel erősíteni lehetne a legjobb helyi fajtákat, mint Villányban a cabernet franc-t, vagy Tokajban a furmintot.

Az új borokat világszerte meg kell ismertetni az emberekkel. Ez főleg az amerikai sajtón keresztül megy, és az európai borok minőségét az amerikai sajtó definiálja Tacconi szerint. Ez egy lobbi, a sajtó és a borszakértők között. Ha a Wine Advocate-ban legalább 90 pontos értékelést sikerül elérni, akkor az a bor sikeres lesz, és a környező termelők borait is sikeressé teszi. A borvásárok is fontosak, ahol meg kell jelenjen egy magyar stand, ahol nem csak a tokaji aszú, hanem a többi izgalmas magyar bort is be lehetne mutatni. Szerinte Magyarországon nagyon izgalmas szociális és társadalmi borélet van, amire egy teljes bormarketinget lehetne építeni.

Az olasz szakember felteszi a kérdést, hogy mi kell ahhoz, hogy exportáljunk. Szerinte ezt öt pontban lehet megfogalmazni.

1. Minőség
2. Eredetmegjelölés megértése
3. Kommunikáció
4. Befektetés
5. Türelem

Tacconi: jó minőségűek a magyar borok, azonban a magyarok inkább erős borokat csinálnak, mint elegánsakat. A borvilág viszont inkább a közepesen testes, nem olyan súlyos, lágyabb borokat kedveli. Ennek egyébként megvolt az evolúciója a kereskedő szerint, ahogy a gyenge minőségű boroktól eljutottunk a cabernet-ig és a merlot-ig, majd most újra az autochton szőlőfajták borainál tartunk, amelyek iránt nagyon-nagy érdeklődéssel van a világ, és Magyarország a hazai fajtákkal jól áll.

Magyarország megérdemelné, hogy elérje azt a presztízst, amit a borok minősége ad. Ehhez azonban meg kell érteni, értetni a borokat a nemzetközi piacokon. Szerinte a különböző eredetvédelmi rendszerek nagyon fontosak, mert nélkülük nem lehet megértetni a borokat a nemzetközi piacokon. Ha valaki egy borfogyasztó országból van, neki fontosak lesznek ezek a jelölések, mint Olaszországban a DOC, DOCG vagy a Brunello di Montalcino, és ma már egy okostelefon segítségével a borospolcok előtt is utána tud ennek nézni. Szerinte ha valaki Magyarországra jön, ennek nem tud utánajárni.

„A bor ma már nem csak az ebédhez elfogyasztott folyékony táplálék, hanem élvezeti cikk, a társadalmi élet fontos kiegészítője” – mondja Simon Tacconi, aki több olasz pincészetet képvisel és a magyar borok külföldi kereskedelmében rejlő lehetőségekről beszél.

A bor az egy szegény termék, belőle senki nem lesz a világ leggazdagabb embere, azonban presztízst ad – mondja Simon Tacconi, aki hozzáteszi: látjuk, Franciaország presztízse a Champagne-nak is köszönhető. A bor jól kötődik a vendéglátáshoz és a turizmushoz, és a Napa-völgy példája is mutatja: turizmussal nagyon sok mindent el lehet érni.

Stylianos Filopoulos, a Wine in Moderation vezetője beszél most angolul, a résztvevők közel fele veszi csak igénybe a szinkrontolmácsolást. Az előadó szerint az alkoholra lehet simán csak alkoholként tekinteni, de szerinte ez nem helyes, mert az alkoholos italok közösségteremtő kultúrájáról kell beszélni, mint mondjuk Magyarországon a bor és a pálinka mérsékelt fogyasztásának esetében. A mérsékelt fogyasztáson van a hangsúly.