A kecsegén túl

2016. május 12. 22:56

Hercsel Adél
hvg.hu
Aki a kenyérrel és a borral sáfárkodik, az mindennél nagyobb súlyt és felelősséget visel. A négymillió szegény országában van mit észrevenni, elég csak kicsit pislogni hozzá.

„Mindemellett ugyanilyen vérre menő kérdés, hogy tudomást vesz-e a körülötte lévő valóságról, a kontextusról mindaz, aki a nagy tömegek szempontjából valamilyen téren kiemelkedő teljesítményt nyújt. Főleg ha egy szakácsversenyről van szó, ahol mégiscsak az élet szimbóluma, az étel tétje és origója mindennek. Aki a kenyérrel és a borral sáfárkodik, az mindennél nagyobb súlyt és felelősséget visel.

A négymillió szegény országában van mit észrevenni, elég csak kicsit pislogni hozzá (bár lehet, hogy bizonyos teraszos panorámákról nem látszik), és ha már a Bocuse mostani döntője az európai gasztronómiai csúcsértelmiség összeborulásáról szól, a menekültválság kellős közepén biztosan találnak maguknak CSR-tevékenységet. Bár ez csak ködpiszkálás, tulajdonképpen senki sem tudja, hogy hova kerül az étel, amit a versenycsapatok hónapokon át »gyakorlásképpen elfőznek« és azt sem tudom, hogy ki ette meg a döntős menüket.

Ez persze nem jelenti azt, hogy fulladjunk bele az »Afrikában bezzeg éheznek a gyerekek« álságos retorikába minden elfogyasztott kézműves fagyi vagy rukkolasaláta után, mert a végén gyomorrákot kapunk az állandó szorongástól és bűntudattól, hiszen a problémáinkat csak a maguk kontextusában oldhatjuk meg. A hangsúly és a lényegi elem sokkal inkább a megfelelő arányokon van: jó kérdés, hogy a gyermekszegénység mikor válik a Bocuse-hoz hasonlóan a világ legalaposabban és leglelkesebben dokumentált »eseményei« közé. Persze nemzetközi összműsoridőt még nem mérte fel senki, ahogy az interneteket sem, szóval itt bölcs belátásra int ismét a privát tapasztalat. Az viszont tény, hogy joggal támad fel a kispolgári öntudat még a francia és a nyugat-európai gasztro-nagyhatalmak közé betörve is a rejtélytől, hogy mi a túróért (a lányáért) ölt bele 1.3 milliárdot a magyar állam a budapesti Bocuse-döntőbe, miközben nem létezik, hogy egy ilyen rendezvény a piacról, a piaci szereplők támogatásával nem él meg.

Végülis mindegy, a lelkiismeretét még birtokló magyar már hozzászokott, hogy ne legyenek luxus igényei: jöjjön valaki bárki, megfizetjük az árát, csak csináljon valamit, most egyelőre annyi gasztrokultúra is elég lesz, hogy legközelebb már ne engedjék az asztalhoz ülni a csokit foggal bontókat és a szotyiköpködőket.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 33 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Szoptasson nyugodtan a tesco-ban. Mindenki el fogja fordítani a fejét és nem érti meg, hogy miért nem teszi ezt a közeli autójában?
A szoptatás egy meghitt kapcsolat anya és gyermeke között, ezt általában nem teszik közszemlére.
A kávézót miért emlegeti, nem is értem:-)))))))))))

Adél, Gerendaival megvitattad már ezt a témát? Esetleg Fischer Ivánnal azt a rejtélyt, hogy mi a túróért (a lányáért) ölt bele 1-2 milliárdot a magyar állam az utóbbi években?

Vagy a mondott urak esetében fanyalogni tilos, hiszen a csúcskategóriás, sérthetetlen választottak köréből valók?

nekem kifejthetné végre valaki, hogy mi történik nyáron a horvát tengerparton

akkor mintegy 4-500ezer magyar lemegy éhezni???

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés