Egészen Székelyföldig utaztunk tizenegy Dúzsi-rozéért

2016. augusztus 5. 15:30
Tizenegy rozét vitt magával Dúzsi Bence Sepsiszentgyörgyre, köztük négyet korábbi évjáratokból. A szekszárdi borász egy székelyföldi borvacsorán mindent elmondott, amit a kékfrankosról és családja rozéiról tudni kell. Ám az este összefoglalásához ez még édeskevés.

Sepsiszentgyörgy főterén található az Indivino nevű borbár, aminek hasonló neve ellenére semmi köze nincs a Magyarországon szépen elterjedt Divinókhoz. (Erdélyben az ő partnerüket Crushnak hívják ugyanis - ők a román és erdélyi borokat helyezik a középpontba, a magyar borok inkább csak díszítésnek vannak ott a borlapon. A tulajdonossal nemrég interjúztunk is.) Az Indivino kínálata a trianoni értelemben vett Magyarország boraira épít: a Varga Pincészet alap- és Aranymetszés-boraitól kezdve egy fehér vegyesválogatotton és villányi csúcsvörösökön át tokaji aszúkig végig lehet kóstolni minden olyat, amit az elmúlt huszonhat év tapasztalatai alapján érdemes.

A székelyföldi bár, ami bárhol lehetne, mégis ott van

Dúzsi Tamás rozéi ilyenek. Tartja is őket mind a Crush, mind az Indivino. Utóbbi tulajdonosa, Debreczi Zsombor meg is hívta a szekszárdi pincészet fiatal, a németországi Geisenheimben tanuló borászát, hogy mutassa be, miért szolgált rá apja a rozékirály névre. Dúzsi Bence tizenegy rozét hozott magával a sepsiszentgyörgyi közönségnek egy laza szerda estére a pogácsa, helyi sajtok és falatkák melle.

Ezeket a borokat kóstoltuk 2015-ből

Kadarka rozé '15 
Kékfrankos rozé '15
Merlot rozé '15
Pinot noir rozé '15
Cabernet franc rozé '15
Cabernet sauvignon rozé ’15

Ezeket a borokat kóstoltuk 2014-ből

Merlot rozé '14
Cabernet sauvignon rozé '14

Ezeket a borokat kóstoltuk 2013-ból

Pinot noir rozé '13
Merlot rozé '13

A borbár belsőépítészetileg abszolút a nemzetközi trendeknek megfelelő borbárstílusra hajaz – ez egyébként a belsőépítész tulajdonos munkája, vele lesz még egy interjúnk –, keveri a modern elemeket némi dekadens eleganciával. Mint például az egyébként is kifejezetten nagy belmagasságú teret beragyogó csillár. Az egyik legfontosabb különbséget akkor vesszük csak észre, miután helyet foglalunk, hogy Dúzsi Bencét meghallgassuk: a székek ugyanis kifejezetten kényelmesek, ami pár fogyassz & fizess alapállású budapesti boros hely után az újdonság és meglepetés erejével hathat.

„Nálunk van csülökkirály, Szekszárdon van rozékirály. Hol volt, hol nem volt, volt neki négy fia, abból az egyik, a középső herceg ellátogatott hozzánk” – kezdte az Indivino tulajdonosa a kóstolót. Amiről egyébként azt kell tudni, hogy a kezdés előtti pár órában annyian jelentkeztek rá, hogy nem volt szabad asztal a borbárban. Mint azt megtudtuk, Székelyföldön a facebookos eseményvisszajelzések rendszere is más az itthon megszokotthoz képest: ha van harminc érdeklődő a kóstolóra, az ott valójában hetvenet jelent, míg nálunk jó, ha a harmincból végül hárman eljönnek a buliba.

Dúzsi Bence Sepsiszentgyörgyön történelemmel kezdett.

A Dúzsi Pincészet 1994-ben alakult az 1992-es évjárat boraival. A rozé véletlenül jött: túl sok kékfrankost szüreteltek, így kénytelenek voltak a vörösbor levéből leengedni, hogy az egyáltalán elférjen az akkor rendelkezésre álló hordókban. „A rozé akkoriban ismeretlen volt itthon, persze a provence-i példák ismertek voltak és Villányban is készült egy-egy, de olyan jelentősége nem volt, mint ma” – mesélte. Annyira tetszett nekik a véletlen művéből származó végeredmény, hogy elkezdték tesztelni az összes kékszőlőfajtát, melyik mire alkalmas, majd 2004-ben kiálltak egy rozéválogatással a közönség elé. Ebben összesen hat szőlőfajta – pinot noir, merlot, syrah, cabernet sauvignon, cabernet franc, kadarka – rozés interpretációja található meg.

In rozé they trust

Mint azt a borász elmondta, a rozénak szánt szőlőt a vörösboros alapanyagnak szánt termes előtt csak 1-2 héttel szedik le. A cél az, hogy a Dúzsi-rozé alapanyaga az átlagos hazai rozé-alapanyaghoz képest érettebb legyen. A legtöbb pincétől eltérően viszont náluk csak 4-5 órán át áll csak a présben héjon a szőlő, hogy a bor gyümölcsös és hagymahéjszínű legyen. Nekünk ez a stílusunk, magyarázta Dúzsi Bence.

Jön is az első bor. A 2015-ös kadarkarozé. A kadarka korábban vagy sillernek vagy egyszerű, könnyed vörösbornak készült, a Dúzsi pince volt az egyik első borászat Szekszárdon, akik komolyabban is foglalkoztak a fajtával. Erről szól a kadarkarozé is: 50-70 év közötti tőkék termését szüretelik hozzá. Vékony, gyümölcsös, de hosszú ideig érlelhető, nagy beltartalmú borok ezek. Ez köszön vissza a rozéban is.

Érkezik a 2015-ös kékfrankosrozé, az egyik zászlósboruk. A kékfrankos Dúzsiék fő fajtája, ezzel kezdték a rozékészítést, ezzel indult a pince sikertörténete. „Édesapám mindig ezzel foglalkozott, oktatta is, dolgozott üdítőital- és sörgyártásban, majd mikor a rendszerváltás után munkanélküli lett, kárpótlási jegyből vett pár hektár kékfrankost. Az akkor nagyon lejáratott fajta volt, ő nagyipari művelésről a minőség felé tolta az ültetvényt, majd lépett egy szokatlant, és hosszan érlelte a bort.” Dúzsiék szerint a rozékészítésre a kékfrankos a legalkalmasabb szőlőfajta: bár minden évben mást mutat, gyümölcsössége állandó. Dúzsiék álláspontját a provence-i rozékutató intézet is megerősítette: a franciák felfigyeltek arra, hogy Dúzsiék ezzel az onnan nézve különös fajtával sorra nyerik az európai borversenyeket, így megkérték őket, hogy vigyenek már nekik egy kis mustot, hadd kísérletezzenek vele ők is.

„A rozé nemcsak arról szól, hogy egy tuttifruttis üdítő legyen. Mi azt szeretnénk megmutatni, hogy szólhat a szőlőfajtáról és az évjáratról is.” Dúzsi Bence elmondta, hogy olyan egyenrozé-ízre optimalizált fajélesztő is van, aminek az a neve, hogy tutti-frutti. A prémiumrozék kategóriája egyelőre ismeretlen Közép-Európában, mi ilyet szeretnénk letenni az asztalra, avatott be családja jövőbeni terveibe Dúzsi Bence. A piac rá is szorul a szegmentálásra: mára gyakorlatilag nincs olyan borászat, aki ne készítene rozét arra reagálva, hogy a piac sikítva kapkod minden egyes palack után. 

Coca-Cola-bor és a szüreti időpontok

Ezen a ponton érkezett volna a többi bor is, ám Dúzsi Bence és a szervezők úgy döntöttek, kihasználva azt, hogy a borok még nem érték el a megfelelő hőmérsékletet, rövid szünetet követően tágabb kontextusba helyezik a kóstolót. A borbár bejáratából egy odairányított lámpa segítségével kialakított alkalmi színpad így újabb két szereplővel kész talkshow-vá alakult át Csizmadia Péter borásszal és jelen sorok szerzőjével. A kóstoló maradék részéről így csak emlékezetből tudtok írni, mivel elég hülyén nézett volna ki, ha beszéd közben a tabletomat nyomogatom. Fiatal szakemberek meséljenek a világ és Magyarország borpiacáról – hangzott Debreczi Zsombor koncepciója.

Én rögtön le is csaptam arra, amit Bence pár perccel korábban elmondott a prémium rozék szegmenséről, miszerint ez az az út, amifelé a magyar, és így az európai, magas minőséget elérni kívánó családi borászatoknak haladniuk kell, hogy megkülönböztessék magukat az EU-snál jóval lazább bortörvényekkel megdobott újvilági versenytársaiktól. 

Az van ugyanis, hogy bár tény, hogy a magyar borpiac kicsi a globális bormultiknak, de végeredményben ott tartunk, hogy mind egy átlagos magyar családi pince rozéja, mind a Gallo lassan a Coca-Cola-hoz hasonló technológiával előállított műremeke ugyanannyiért kel el. Árral versenyezni így nehezen tudunk. Minőséggel, sztorival kell. Dúzsiéknál mindkettő rendelkezésre áll. Ugyanez a teendő egyébként a belföldi konkurensekkel is: el kell tudni érthetően magyarázni, miért fizessen többet a fogyasztó egy termőhelyi fajtarozéért, mint egy magát a címkén gyümölcsfotókkal hirdető palackért. Külön öröm, hogy a szekszárdi prémium rozé, mint potenciális régiós brand még Kardos Gábornak a minap a Mandiner.boron megjelent gondolatmenetére is rímel.

A közönség egyetértő bólogatását követően Csizmadia Péter vette át a szót, hogy elmesélje, szerinte milyen is egy jó rozé. Pontosabban mi teszi azzá. A borász tudományos igényű fejtegetésbe kezdett a szüreti időpont megfelelő megválasztásáról. Röviden összefoglalva: a szőlő érése elején sav és víz kezd a bogyókba áramlani, míg a cukor csak később, ezáltal folyamatosan változik a cukor és a sav aránya a bogyókban. A borász feladata az, hogy miután fejben eldöntötte, milyen stílusú bort szeretne látni a palackban, megválassza azt a szüreti időpontot, amikor a legnagyobb esély van arra, hogy az olyan is legyen. És akkor a pincebeli tevékenységekről még nem is volt szó.

Érlelni kell a rozét, meghálálja

A pontot az i-re azonban mégsem a pontos rozékészítési technológia felvázolása rajzolta föl, hanem Dúzsiék zárásként érkező 2013-as pinot noir rozéja. Sokan gondolják egynyári bornak a rozét, és a legtöbb szupermarketes tétel vélhetően az is, ám ezt a bort kóstolva azt éreztem, ez most érett össze, ez most lett készen. Elegancia, frissesség és érettség kéz a kézben, hosszú lecsengés és a fajta legszebb oldalát kidomborító epres-földes ízek. 

Milyen legyen egy pinot noir, ha nem ilyen.

És akkor Debreczi Zsombor kidugózta az első üveg pálinkát.

Összesen 1 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában