Kicsiny termékpiramisunk kúpcserepeit mutogatjuk

2016. november 19. 9:13

Bakonyi Péter
Facebook
Vegyük észre, hogy ma ca. 500 hl-nyi villányi cabernet franc-ra költjük a közös marketingkasszából a legtöbbet, és azt akarjuk beadni a világnak, hogy ez az igazi Villányi Franc.

„Még mindig friss a kóstolási élmény.

Kóstoltunk 12 villányit, 6-ot Friuli-ból, majd vegyesen török, bolgár, ménesi, szlovén, horvát szerb borokat. Számomra a Friuli sor volt a legegyöntetűbb és leginkább terroirt kifejező, annak ellenére, hogy a legvékonyabbak vagy inkább légiesen könnyedek voltak. Miért? Mert nem technológián keresztül közelítettük meg a termőhelyet, a borok zöme ebben a sorozatban hordót sem látott, de mégis látszott egyértelműen, ahogy a termőhely kifejeződik. Volt tipicitás. És azért is, mert ha az alapanyag megengedi, tudatos hordóhasználattal gömbölyűbb, robosztusabb, magasabbra pozícionálható borokat lehet bemutatni,… de nem tipikusabbat. 

A ma kóstoltak közül a legkevésbé hordózott villányi is 14 hónapot töltött hordóban de az előírás is megkövetel prémium kategóriában minimum 12 hónapot. Nincs ezzel semmi baj, de ha én hiszek egy termőhelyben, nem írom elő senkinek, mennyi ideig érleljen hordóban, ha azt akarja, hogy közös büdzséből, egy közös platformon legyen bemutatva, megmutatva a világnak. Nincs szó ma arról Villányban, mennyien döntenek úgy, hogy nem választják a prémium franc klasszifikációt, mégis nagyon jó a megítélésük, piaci jelenlétük classicus kategóriában. Nem releváns, mennyi hordót használnak, sokuk ugyanúgy egy évet, mégsem kötik őket a megszokásból kialakult dogmák. A piac sokszor jól iható villányiként aposztrofálja ezeket a tételeket. Ezek a borok még csak az előválogató kóstolóra sem juthatnak be, nemhogy egy Master of Wine elé.

Vegyük észre, hogy ma ca. 500 hl-nyi Villányi cabernet franc-ra költjük a közös marketing kasszából a legtöbbet, és azt akarjuk beadni a világnak, hogy ez az igazi Villányi Franc, miközben nem lehetett két egyformát találni köztük, mert annyira a borász kézjegyei uralták a borokat. Sem Elizabeth Gabay sem Caroline Gilby nem tudta igazán megfogni a villányi karaktert, és mi sem tudjuk megfogalmazni.

A kóstolt kép alapján egyet biztosan kijelenthetünk, magas az alkoholtartalmuk és sok hordót elbírnak. Na köszönöm! Vegyük tudomásul hogy a sűrűn dobált szavak, mint harmónia és elegancia, nem egy terroir, vagy terroirbor jellemzői. Ezek a szavak minden valamire való bornak kimondatlanul is kötelező jelzői. Friuli-é is, bármennyire karcsúak. Ha én demonstrálni szeretném, hogy milyen jó Villányban legalább egy évig hordózni, akkor a nem-, vagy kevésbé hordózottat kontrasztként odateszem elé.

Ha 20 év termesztési múlttal a hátam mögött azt merem mondani, hogy hordó nélkül nem tipikus a villányi franc, akkor fontos lépéseket hagyok ki nagyvonalúan a tipicitás keresése közben. Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy nem az egy év hordóhasználat ellen kardoskodok, hanem a többiek kizárása ellen. Sok éve csak a kicsiny termékpiramisunk kúpcserepeit mutogatjuk.

Nem kellene leszállni kicsit megnézni, mi van a házban?”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 3 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés