A németek szerint a sikeres Orbán Viktor ünnepli az elszigeteltségét
Valakinek még az Európai Bizottság által elfogadott reform sem elég jó.
Közép-Európa belépése az Európai Unióba megrendíti az EU addigi alapjait, mivel Nyugat-Európa a jólétben tesped, és kihalt belőle a nemzeti akarat. Közép-Európa viszont épphogy újra felfedezte a nemzeti függetlenség ízét, és féltékenyen őrzi szuverenitását, mindazt, amit nyugaton már meghaladott dolognak tartanak – ha kapnék egy erről szóló szöveget, és meg kellene tippelnem, mikor írták, azt válaszolnám, 2010 után.
De tévednék. Molnár Tamás, a magyar származású, Dachaut túlélő, Amerikában kiteljesedő, 2010-ben elhunyt filozófus és katolikus ellenforradalmár már 1989-ben figyelmeztetett a folyamatokra. Sőt, leírta azt is, hogy az EU-ban egyre kevésbé különböztethetők meg a politikusok a bürokratáktól, és nehéz elképzelni olyan európai egységet, amelyben Németország nem ütközik össze Portugáliával és Görögországgal. Félelmetes, igaz? Pedig Molnár Tamás csupán továbbgondolta, amit tudott a történelemről, geopolitikáról, eszmetörténetről, nemzetekről – és mindazt, amit maga tapasztalt hosszú élete folyamán.
Molnár azt állítja, hogy a második világháborúnak hosszú távon nem voltak európai nyertesei, mivel a győztes Amerika volt – amely amerikanizálta Nyugat-Európát, ráadásul úgy, hogy Nyugat-Európa még akarta is. A jólét elfeledtette vele a történelmet, és föderalista utópiát hirdetett magának. A közép-európaiak azonban 1990 után újra felfedezhették saját történelmüket, és szabadok lehettek, nagyjából négyszáz évnyi küzdelem után. Nyugat-Európa véget akart vetni a történelemnek, amikor Közép-Európa épp újrakezdte azt. A rendszerbe volt kódolva a feszültség, amely ezekben az években sül ki.
A filozófus megjósolja, hogy a munkásréteg nemzeti szavazó lesz, ahogyan azt is, hogy az emberi jogokra ugyanúgy kötelező lesz hivatkozni, mint egykor a marxizmus–leninizmusra.