A 2014-ben elhunyt Borbély Szilárd terjedelmében szerény, de jelentőségében és súlyában annál emlékezetesebb életművet hagyott maga után. Egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy nemzedékének és a modern magyar költészetnek egyaránt a legnagyobbjai közé tartozott. Fájdalmasan korai halála – Térey Jánoshoz hasonlóan – sem láttatja torzóként, félbehagyottként munkásságát. Amit ránk hagyott, így teljes, így van dolgunk vele. Borbély Szilárd elsősorban költőként vált ismertté, pályáját verseskötetekkel indította, prózai munkái csupán a halála előtti néhány évben jelentek meg.
Költészete a kezdetektől mélyen megérintett, mert leplezetlenül tárta fel az elhagyatottság, a kín és a szenvedés bugyrait. Pedig nem tett mást, mint hogy szenvtelen mondatokban számolt be arról, ami mindnyájunk számára hétköznapian ismerős.
Az ember nem szívesen szembesíti önmagát mindazzal, ami a lelke mélyén kavarog. Borbély Szilárd művei cseppet sem szórakoztatják az olvasót, nem vicceskednek, nem andalítanak el. Költészetében folyamatosan a gyengeségére emlékezteti az embert. A gyengeségre való emlékeztetésben rejlik az ereje. S hogy honnan származott ez az erő, arra talán regénye, a nemrég a Jelenkor Kiadónál elinduló életműsorozatának első köteteként újra megjelent Nincstelenek adhat választ. Ezt a könyvet 2013-ban adták ki először, és már akkor látszott, hogy jelentős írói teljesítmény. Az azóta eltelt szűk évtized pedig egyértelműen igazolta, hogy a kortárs magyar irodalom egyik legerősebb, legmegrendítőbb prózai munkáját írta meg Borbély Szilárd.
Finisbe fordul az európai parlamenti és az önkormányzati választás kampánya, egymásnak feszülnek az oldalak, néha már úgy tűnik, nem lehet tovább feszíteni a húrt. Kacsoh Dániel írása.
Tizenkét éve tartották az első békemenetet, a rendszerváltás utáni Magyarország legnagyobb tömeget megmozgató civil kezdeményezését. Magyarország maradjon a béke szigete! mottóval különös aktualitással bír a június 1-jén újra megrendezendő esemény.
Június 9-én arról döntünk, kiket küldünk az Európai Parlamentbe. Vajon milyen esélyei vannak a jobboldali pártoknak, hogy leváltsák az egyre ideologikusabb, föderalistább, Európának ártó baloldali többséget? Áttekintettük az 1979 és 2019 közti negyven év választási trendjeit, és értékeltük a kilátásokat.
Hány százalékkal lehet elégedett a Fidesz az európai parlamenti választáson? Létezik-e a „kiábrándult fideszes szavazó”? Mit szólnak a Magyar Péter-jelenséghez? Ki a vesztese a fővárosi kampánynak? Vitainterjú Török Gábor elemzővel és Giró-Szász András politikai tanácsadóval.