Jelenetek egy házasságból

Minden válás nehéz. Az évtizedek alatt összecsiszolt életek szétválasztása fájdalmas és költséges. Rövid távon mindegyik szereplő vesztesen kerül ki, és sok idő kell ahhoz, míg az élet új rendje kialakul. Európa és Oroszország elválása hasonló ehhez. A második világháború utáni hűvös, majd egyre kellemesebb klímában sokrétű és tartós „házasságot” alakított ki a kontinens és Oroszország. Nem volt ez szerelem, inkább klasszikus érdekházasság: Európa olcsón és stabilan tudta megszerezni a szükséges erőforrásokat, cserébe a nyugat-európai tudás és piac támogatta az orosz gazdaságot. Kis túlzással az EU páratlan gazdasági és politikai sikerének egyik alapja ez a házasság volt. Ezzel versenyképesen tudott fellépni a globális versenyben az USA-val, majd Ázsiával szemben. Oroszország pedig nyersanyagkészleteinek kitermeléséhez tőkét, technológiát és fizetőképes közeli piacot kapott.

Kölcsönös függőség alakult ki, amely most véget ért. A szálak elvágása fájdalmas, idő- és pénzigényes. És maradandó. Mert ahogy Európa keresi az új kapcsolatokat, úgy Oroszország is. És miként lenni szokott: egyre mélyebbek a sebek, egyre durvábbak a tettek. Visszaút pedig nem nagyon lesz; az unió cseppfolyós földgázba, nap­elembe, alternatív olajba fektet, az oroszok hajókba, kikötői kapacitásokba és új, távol-keleti vezetékekbe. Mindenki az új tartós kapcsolatokat keresi.