Talán a fák is szívesen hallgatják – Muzsikál az erdő

2020. január 18. 18:18

A zene mélyen rokon a természettel, egy erdő atmoszférája nem sokban különbözik attól, amit egy zenemű képes megidézni. A Muzsikál az erdő című programsorozat tizenötödik éve fut a Mátrában, s a szervezők egy impozáns könyvet jelentettek meg a résztvevők gondolataival, vallomásaival a művészet és a természet kapcsolódásairól.

2020. január 18. 18:18
Győrffy Ákos
Győrffy Ákos

Előre jeleznem kell, hogy személyes érintettségem okán talán nem én vagyok a legmegfelelőbb arra, hogy a „Muzsikál az erdő” című könyvről megemlékezzem. Bár a magam szerepe ebben a tizenöt éves történetben szinte elenyésző.

A Muzsikál az erdő című rendezvénysorozat – a kötet címéből is következően – immár tizenöt éves múltra tekint vissza. Az esemény megálmodója és motorja Szabó Lajos erdőmérnök, aki 2004-ben indítottja útjára a programot, amely azóta rendesen kinőtte magát és az országos ismertségen túl mára a Kárpát-medence egészéből vonzza a látogatókat. Arról, hogy pontosan miről is van szó, a legjobb magát az ötletgazdát, Szabó Lajost idézni: „Mai felgyorsult világunkban nap mint nap érezzük a lélek és a természet pusztítását. Az aggasztó társadalmi, természeti folyamatokat egyre többen próbálják megállítani. Művészek küzdenek a lelki sivárság ellen, az erdészek, természetvédők az erdők, a természet megőrzéséért. Létrejött egy összefogás művészek, erdészek és az ország kulturális életét, az erdőt féltő és felemelni akarók között.A cél egy olyan aktív szabadidő eltöltési alternatíva megteremtése a térség lakóinak, turistáinak, gyermekeinek, amely kötődik mind a zenéhez, mind az erdőhöz.”

Szabó Lajos mindezt 2004-ben írta, s az eltelt tizenöt év – szerintem – rácáfolt legvadabb álmaira is, már ami a rendezvény sikerét, hírnevét illeti. Ma, amikor tele van az ország mindenféle fesztivállal (sok közülük olyan, mintha a szervezőik kínjukban találták volna ki őket), nagy öröm egy olyan, immár nagy múltra visszatekintő rendezvényt látni, amely fennállása óta jottányit sem engedett a színvonalából, sőt, évről évre egyre komolyabb előadókat, művészeket állít maga mellé.

A Muzsikál az erdő koncepciója egyáltalán nem bonyolult.

Arról van szó, hogy ismeretterjesztő előadásokat, irodalmi esteket, koncerteket, bábjátékot, színházat és minden effélét visznek a szervezők a Mátra erdőségeibe, a hegység különféle településeire. De nem úgy, hogy a nagy fesztiválozásban tönkrevágják a környék növény- és állatvilágát, hanem a lehető legfinomabb módon illesztik be mindezt a műsoroknak helyet adót környezetbe. A rendezvényhez minden évben kapcsolódik egy irodalmi és egy képzőművészeti pályázat (itt jövök a képbe én, mint az irodalmi pályázat zsűrielnöke), amelyben óvodástól matuzsálemig bárki részt vehet képpel, verssel, novellával, mesével.

A koncepció – mint írtam – nem bonyolult, de nem attól lesz valami sikeres és közben mégis autentikus, mert valami körmönfont elképzelés áll mögötte. Az, hogy koncerteket tartanak a természetben, erdőkben, vizek partján, nem új elképzelés. Nem hogy nem új, de talán a zenével egyidős.

A zene mélyen rokon a természettel,

egy erdő atmoszférája nem sokban különbözik attól, amit egy zenemű képes megidézni. A természet és a zene egymást erősítik, együttes jelenlétük új dimenziókat nyit a hallgatóban. Egyáltalán, a művészet természetben való megjelenése, jelenléte olyan élmény, amit koncerttermekben, kőszínházakban nem élhetünk át. Egy öreg tölgyfa alatt elmondani egy verset vagy eljátszani egy zeneművet egészen mást jelent, mint ugyanezt egy városi épületben megtenni.

Szabó Lajos és lelkes csapata a természeti élményt egyesíti a lelki élménnyel, de úgy, hogy közben megpróbálja tudatosítani a közönséggel azt is, hogy ezek a varázslatos koncerthelyszínek a Mátrában milyen törékenyek, mennyire védelemre szorulnak. Ahogy ők maguk megfogalmazták: „A Muzsikál az erdő fő célja az erdő, a zene, a művészet erejével az embereket egy környezettudatos, fenntartható életvitel irányába mozdítani”. A mára igencsak divatos szlogenekké vált hívószavak („fenntartható”, „környezettudatos”) a Muzsikál az erdő esetében koránt sem légből kapottak, nem arról van szó, hogy felültek volna egy divathullámra, hogy a klíma-hisztéria oldalvizén akarnák eladni magukat, sokkal inkább arról, hogy

egy eredendő emberi igényre és vágyra alapoztak

azzal, amikor arra gondoltak, hogy a művészetet kiviszik a tájba, az erdőbe; de ezzel együtt a tájat, az erdőt is közelebb hozzák az emberhez.

Szabó Lajos és Matúz Viktória, a Muzsikál az erdő főszervezői 2018-ban a rendezvény egyik helyszínén, Taron. (forrás: muzsikalazerdo.hu)

 

Az elmúlt tizenöt év eseményeit, benyomásait összegző kötet mindennél jobban bizonyítja, hogy Szabó Lajos ötletére, a Muzsikál az erdő atmoszférájára, családias hangulatára igény van a fesztiválcunami éktelen zsivajában is. A könyvben szereplő írások mind olyan szerzőktől származnak, akik maguk is részt vettek vagy most is részt vesznek a Muzsikál az erdő rendezvényein. Mindegyikük megírta, hogy szerinte miért fontos ez az egész, mit adott személyesen neki és mit adhat a tágabb közönségnek.

Csak jelzésszerűen álljon itt néhány név az impozáns listából: Agócs Gergely (népzenész, népzenekutató), Beer Miklós (nyugalmazott váci püspök), Csík János (prímás, a Csík zenekar alapítója), Fassang László (orgonaművész), Heinczinger Miklós (zenész, a Misztrál tagja), Lajkó Félix (hegedűművész), Navratil Andrea (népdalénekes, ökológus), Pál István Szalonna (népzenész,  a Magyar Állami Népi Együttes művészeti igazgatója), Szalóki Ági (énekes), Szokolay Dongó Balázs (zenész) , Vasvári Csaba (színész, a Szentendrei Teátrum igazgatója).

 

Ebből a felsorolásból is látszik talán, hogy ami a Mátra erdőségeiben tizenöt éve minden nyáron megszólal, az minőségi, komoly, értékes zene és művészet,

olyan, amit a fák is szívesen hallgatnak,

azt hiszem. És akkor nem beszéltem még a könyv csodás képanyagáról, egyáltalán, az egész kiadvány külleméről, amely méltó kivitelben és tartalommal foglalja össze a Muzsikál az erdő eddigi történetét. Amely történetnek – erősen remélem – lesz még folytatása, legalább újabb tizenöt éve, de inkább több. Nem a személyes érintettségem miatt remélem ezt, sokkal inkább a Mátra és a művészet érdekében.

A kötet megrendelhető a Muzsikál az Erdő Alapítvány elérhetőségein keresztül.

Összesen 20 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
reepurneu
2020. január 21. 06:12
M︆︆︆o︆︆︆︆︆o︆︆X︆i︆︆︆︆︆.︆n︆︆︆︆︆e︆︆︆︆︆t - nаgyszеrű projеkt fеlnоttеk számárаа, аkik szехpаrtnеrt szеrеtnеnеk tаlálni
fahihi
2020. január 21. 01:14
M︆︆︆︆o︆︆︆︆o︆︆︆︆X︆︆︆︆i︆.︆︆︆n︆︆︆︆︆e︆︆︆︆t - nаgyszеrű projеkt fеlnоttеk számárаа, аkik szехpаrtnеrt szеrеtnеnеk tаlálni
penciworl
2020. január 20. 20:11
M︆︆︆︆o︆︆︆︆o︆X︆︆︆︆︆i︆︆︆.︆︆︆︆︆n︆e︆t - nаgyszеrű projеkt fеlnоttеk számárаа, аkik szехpаrtnеrt szеrеtnеnеk tаlálni
tindentnet
2020. január 20. 15:11
M︆︆o︆︆o︆X︆︆i︆.︆︆n︆︆︆︆e︆︆︆︆︆t - nаgyszеrű projеkt fеlnоttеk számárаа, аkik szехpаrtnеrt szеrеtnеnеk tаlálni
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!