Amerikai professzor: Draghi bukása megbontotta a Nyugat egységét

„Draghi lemondása valószínűleg alapvetően megváltoztatja Olaszország háborúval kapcsolatos álláspontját és Oroszországgal szembeni magatartását” – véli Jason Davidson, az Atlantic Council munkatársa és a Mary Washington Egyetem politikatudományi professzora, aki szerint valószínűleg jelentősen megváltozik Olaszország álláspontja az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban, amely komoly csapást jelentene a Nyugat egységes, Ukrajnát támogató álláspontjára – ezt a Neokohn szemlézte.

Hozzátették: Mario Draghi, az Európai Központi Bank korábbi vezetője 2021 februárjában esküdött fel Olaszország miniszterelnökének, hogy a nemzeti egységkormányt vezesse. Amikor Oroszország egy évvel később teljes körű inváziót indított Ukrajna ellen, Draghi határozottan kiállt Ukrajna mellett és Oroszország ellen. Olaszország hozzájárult a NATO keleti szárnyának megerősítéséhez, segélyt nyújtott Ukrajnának, és támogatta az Oroszország elleni kemény szankciókat, annak ellenére, hogy Olaszországnak történelmileg erős kereskedelmi kapcsolata volt Oroszországgal, és nagymértékben függ az orosz olajtól és gáztól. Az orosz-ukrán háborúra adott nyugati válaszban Olaszország jelentőségét legjobban az jelzi, hogy Draghi júniusban Emmanuel Macron francia elnök és Olaf Scholz német kancellár mellett Kijevbe látogatott.

Davidson azon a véleményen van, hogy Draghi lemondása valószínűleg alapjaiban fogja megváltoztatni Olaszországnak a háborúval kapcsolatos álláspontját és Oroszországgal szembeni magatartását.

Olaszország főbb jobboldali pártjainak vezetői korábban is támogatták Vlagyimir Putyint. Matteo Salvini Putyin arcát ábrázoló pólót viselt, és „a világ egyik legjobb kormányzati emberének” nevezte őt. Georgia Meloni, az Olasz Testvérek vezetője az „európai értékek” és a „keresztény identitás” védelmezőjeként dicsérte Putyint. Silvio Berlusconi pedig régóta Putyin egyik legjobb barátja és támogatója a nyugat-európai politikában, írják.

Tárgyalni kell Oroszországgal

Még ha a jobboldali pártok koalíciója nem is győz szeptemberben, Olaszország álláspontja az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban valószínűleg akkor is változni fog. Hangsúlyozta:

Az olasz média február óta rengeteg műsoridőt adott a Kreml-barát hangoknak, hogy megvédjék Oroszország cselekedeteit. A baloldali-populista Öt Csillag Mozgalom is ellenezte a Draghi-kormány azon döntését, hogy katonai segélyt küldjön Ukrajnának. „Hogy világos legyen, ez nem jelenti azt, hogy a következő olasz kormány valószínűleg teljes mellszélességgel támogatni fogja Putyin Oroszországát, tekintettel az ukrajnai háború brutalitására” – húzta alá Davidson, aki szerint azt azonban jelenti, hogy az olasz jobboldal olyan politikát fog folytatni, amely gyengíti a nyugati egységet Oroszországgal szemben.

Először is,

még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy Kijevnek területeket kell átengednie. Júniusban Salvini bejelentette egy moszkvai „békemisszió” tervét (amelyet a balközép kormánytagok bírálata után elvetett). Ha Salvini egy jövőbeli olasz kormány vezető alakja lesz, valószínűleg folytatni fogja korábbi terveit. Következésképpen Olaszország a Nyugaton a „béke” pártját fogja erősíteni a jelenlegi amerikai vezetésű álláspont rovására, amely szerint csak Ukrajna dönthet arról, hogy miben hajlandó és miben nem hajlandó engedni Oroszországnak.

Nem fogják támogatni a szankciókat, migráció a fontosabb

Másodszor, egy Draghi utáni kormány valószínűleg nem fog további szankciókat támogatni Oroszországgal szemben, különösen az olajra és a gázra vonatkozóan. Bár jelenleg egyikük sem támogatja az Európai Unióból (EU) való kilépést, a Liga és az Olasz Testvérek hangosan euroszkeptikusak és az utóbbi időben egyre kritikusabbak azzal kapcsolatban, hogy a kormány képtelen az energiaárakat ellenőrzés alá vonni. Mivel az EU-ban egyhangú konszenzusra van szükség a szankciók bevezetéséhez, ez azt jelenti, hogy

Harmadszor, a Nyugat számíthat arra, hogy egy jövőbeli olasz kormány elutasítja az Ukrajnának nyújtandó újabb katonai segélyeket. Júniusban a közvélemény-kutatások azt mutatták, hogy a G7-ek közül az olasz lakosság támogatta legkevésbé, hogy „katonailag szembeszálljon Oroszországgal” – ez az álláspont összhangban van az ország második világháború utáni pacifizmusával. Anélkül, hogy nyíltan támogatnák Oroszországot, az olasz tisztviselők azzal érvelhetnek, hogy

Végezetül, egy Draghi utáni kormány valószínűleg jobban fog összpontosítani az olyan fenyegetésekre, mint a terrorizmus a Földközi-tenger térségében, és sokkal kevésbé Oroszországra, amit a NATO a közelmúltbeli stratégiai koncepciójában hangsúlyozott. A terrorizmusra és más mediterrán fenyegetésekre való összpontosítás sokkal inkább megfelel az olasz jobboldal migráció-ellenességének, mint az Oroszországgal kapcsolatos aggodalomnak. Olaszország álláspontja erősíteni fogja a polarizációt a kelet-európai országok között, amelyek Oroszországra összpontosítanak, és a dél-európai országok között, amelyek a nem állami szereplők által jelentett fenyegetésekre összpontosítanak.

A professzor hangsúlyozza: A Nyugat nagy részén kezdett alábbhagyni az Oroszország ukrajnai brutális inváziója miatti felháborodás.

A kormányok egy ideig dacolhatnak a közhangulattal, azonban Davidson szerint idővel olyan kormányok juthatnak hatalomra, amelyek a népakaratot képviselik. Olaszországban ez valószínűleg olyan politikához fog vezetni, amely kisebb nyomást gyakorol Oroszországra, és gyengíti az Ukrajna iránti támogatást, írja a Neokohn.

Nyitókép: Lukas Barth / Pool / AFP