Nem az EU változtatja meg Melonit, Meloni változtathatja meg az EU-t – olasz újságíró a Mandinernek

Alessio Postiglione olasz újságíró, a Rome Business School kommunikáció mesterszakának szakfelelőse. Írásai jelentek meg a la Repubblica, Huffington Post, Euractiv, Europa, Terra, L'Espresso hasábjain. Korábban több államtitkár sajtófőnöke, 2018-2019 között az olasz minisztertanács sajtóirodájának vezetője, előtte Luigi De Magistris nápolyi polgármester sajtósa.

***

Olaszország a legszebb kormányválságok hazája. Mennyire látja stabilnak ezt a jobbközép kormányt, mit gondol, meddig fog kitartani?

A jelenlegi kormány bőséges kormánytöbbséggel bír, és az ellenzék bizonyos részeivel – itt Carlo Calendára és Matteo Renzire (a Demokrata Pártból kivált két balos kispárt szövetségben induló vezetői – a szerk.) gondolok – is egyetértésben van egy sor kérdést illetően. A kormány tartósságát két kockázat árnyékolja be, egy exogén és egy endogén. Az első egy esetleges konfliktus az európai establishmenttel és a piacokkal, amelyek a spread (az olasz államkötvény felára a németéhez képest, ez befolyásolja az eladósodott Olaszország finanszírozhatóságát – a szerk.) növekedéséhez vezethet. Megjegyzendő azonban, hogy Meloninak máig sikerült megtartani a piacok teljes bizalmát. Úgy látom, hogy folyamatban van az EU többségének megváltoztatása az Európai Néppárt és az Európai Konzervatívok és Reformerek összefogásán keresztül. Ha ez a projekt konkretizálódik, akkor

Endogén kockázatot a Forza Italia széthullása jelenthet, amennyiben Silvio Berlusconi koránál fogva nem lesz már képes vezetni a pártot. Ezen a ponton felbukkanna a volt forzások igencsak destabilizáló hatású szórványa, pláne akkor, ha a „Harmadik pólus“ (azaz Calenda és Renzi) sokakat képesek lennének bevonzani a Forza Italia tagjai közül.

És Matteo Salvini pártelnöki székét mennyire látja stabilnak? Nem kell puccstól tartania az Északi Ligán belül a választásokon elért megalázó eredmény miatt?

Kétségtelenül úgy tűnik, mintha konfliktus lenne a Comitato Nord (Északi Bizottság, az Északi Liga Észak-Olaszország autonómiájára törekvő szárnya) és Salvini között, kár is ezt tagadni. Csak annyit mondanék, hogy a Liga krízise akkor kezdődött, amikor a párt Mario Draghi támogatása mellett döntött, miközben az Olaszország Fivérei (FdI) a kormányon kívül maradtak. Ez a döntés Meloni felé irányította a Liga legmérgesebb választóit, ugyanakkor

De végtére is: ki más lehetne a Liga médiában erős vezetője ebben a pillanatban, ha nem Salvini?

Salvini végül nem kapta meg a belügyminiszteri posztot. Mégis mondhatjuk azt, hogy ennek ellenére ő határozza meg az olasz migrációs politikát? Sikerült azt alapjaiban megváltoztatnia? Napi ritmusban kapjuk a híreket a migránsokat szállító NGO-hajók olaszországi kikötéseiről.

Nem gondolom, hogy az FdI és a Liga között jelentős különbségek volnának a migrációs politika tekintetében. Meg akarják a migrációt állítani, csak arról van szó, hogy megtalálják ehhez a jogi szempontból is legmegfelelőbb eszközöket Olaszország nemzetközi kötelezettségeit figyelembe véve. Matteo Piantedosi belügyminiszter egyébként Salvini kabinetfőnöke volt az első Conte-kormányban.

Kiderültek már a részletek arról a politikai kompromisszumról, amelyet ez a kormánykoalíció az ukrajnai háború kapcsán kötött? Hogyan alakult a közvélemény az Oroszországgal szembeni szankciókkal és a fegyverszállításokkal kapcsolatban?

Jelen pillanatban Ukrajna kérdésében a kormányban különbségek vannak a nagyon amerikanofil, NATO-párti Meloni, illetve Salvini között, aki inkább volna hajlandó gyors megoldást találni, és középtávon visszaintegrálni Oroszországot az európai rendszerbe. Tudatában van annak, hogy Észak-Olaszország vállalatainak jobb lenne az orosz gáz, mint a cseppfolyós amerikai és katari, amelyek drágábbak, mert hajón kell őket szállítani. Emellett

és valószínűleg többségben van a miniszterelnök NATO-párti vonalához képest. Ezek tények, és bizonyosan kihívást jelentenek Meloni számára.

Mennyit tudunk a Draghi-Meloni paktum tartalmáról? Van valamiféle jele annak, hogy Giorgia Meloni és Orbán Viktor tartós szövetségének megszakadása következne belőle?

Több ez, mint paktum. Azt gondolom, Meloni egy óvatosabb pénzügyi tartást akart felvenni, hogy elkerülje azt az államadósság-kockázatot, amelyet a piacok vagy az EU-párti erők rászabadíthattak volna egy olyan kormányra, amely erősen revizionista az európai szabályokkal és az establishmenttel szemben. A „Draghi-agenda“ megőrzése ebből a szempontból egyfajta életbiztosítás az új kormány számára. Orbánnal viszont bizonyosan sok a közös pont a migrációtól a gyermekvállalásig. Nyilvánvaló, hogy Meloni erősen NATO-párti elköteleződése egy különbségelemet hoz létre a magyar vezetőhöz képest. Ez a különbözőség olyasmi, mint amilyen Orbán és a lengyel PiS között fennáll, akik szintén erősen NATO-pártiak, akárcsak Meloni.

Milyen médiakörnyezetben dolgozik ez a kormány?

Ellenséges környezetben, mert Olaszországban a média többségében mainstream és baloldali. Egyelőre óvatos nyitások vannak centristább lapok részéről Giorgia Meloni mainstreamebb tulajdonságai felé (épp erre a Draghival közös NATO- és pénzügypolitika-megállapodásra gondolok). Nyilvánvaló, hogy

amellyel egyelőre nem rendelkezik, a protekcionista politikától a bevándorlássellenességig azon dolgok körül, amelyeket ma az összes mainstream médium kritizál.

A választások óta tektonikus változások zajlottak le az olasz pártrendszerben: folytatódott az FdI hegymenete, durván lecsúszott a Demokrata Párt (Pd), feltámadt hamvaiból az Öt Csillag Mozgalom (M5s). Mi áll e változások hátterében?

Az FdI felemelkedése az olasz választók gyors szerelembeeséseinek köszönhető. Az olaszok ma azért is szeretik Melonit, mert még nem kormányzott, nem bíznak a hagyományos pártokban, és ki szeretnék őt próbálni. A Pd a liberális és mainstream baloldal válságát éli, és azt kockáztatja, hogy úgy végzi, mint a görög PASZOK. Nem véletlen az sem, hogy az M5s egy populista-protekcionista, az első időket idéző program mentén támadt fel. Ezt bizonyítja az M5s reddito di cittadinanza (a feltétel nélküli alapjövedelem sajátos olasz formája – a szerk.) melletti kiállása is. Ha a Pd még inkább felkarolja a posztmaterialista agendát, így például a genderügyet, a krízis folytatódni fog, és a munkások tömegpártja a képzett, globalista városi elitek pártjává változik. A Liga akkor kezdhet el ismét növekedni, ha az FdI túlságosan is elkötelezi magát a Draghi-agenda mellett. Meloni ma nagyon erős, de rejtély áll előtte. Ahhoz, hogy az EU-ban, amely kontrollál téged, kormányozni tudja, középre kell helyezkedni. De ha túlságosan középre helyezkedik, akkor az establishment-ellenes szavazóknak ott a lehetőség átállni a Ligához.

Nyitókép: MTI/EPA/ANSA/Fabio Frustaci