Thaiföld választott: van-e kiút a katonai diktatúrából?

2023. május 18. 07:32

A Thaiföldet lassan egy évtizede uraló hadsereg engedélyezte a parlamenti választást – amit nagy többséggel megnyertek a junta-ellenes erők. De lesz ebből békés rendszerváltás az ázsiai királyságban?

2023. május 18. 07:32
null
Rajcsányi Gellért
Rajcsányi Gellért

Thaiföld egzotikus ország – a szó legjobb értelmében is. Egy saját identitással és gazdag kultúrával rendelkező, ősi ország, amely azon nagyon kevés Európán kívüli állam közé tartozik bolygónkon, amit a történelem folyamán nem gyarmatosított egyik európai nagyhatalom se.

Thaiföld nem kispályás játékos a régióban és a világgazdaságban sem,

a ma 70 milliós népességű ország nemzeti összterméke a magyarnak közel háromszorosa; az egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson számolt összterméke pedig a hazainak mintegy a fele, nagyjából egy szinten állva Kínával, ami kiemelkedő teljesítmény az ázsiai térségben.

A délkelet-ázsiai ország államformája monarchia – papíron alkotmányos, a gyakorlatban viszont még mindig komoly hatalma van a királynak, és a nyilvánosságban kritizálhatatlannak számít X. Ráma, saját nevén Vajiralongkorn. A thai uralkodó nem veti meg az evilági örömöket – korábban hír volt, hogy a Covid-járvány kezdetekor úgy döntött, a karanténkorszakot inkább a bajorországi Garmisch-Partenkirchenben bekkeli ki, az alpesi üdülőhelyen kibérelve egy egész szállodát magának és az udvartartásának, köztük a mintegy 20 „társalkodónőjének” is. Ez és a király egyéb uralkodói szokásai akár kritika tárgyai is lehetnének Thaiföldön – ámde nem azok, mert a tágan értelmezett felségsértésért börtön jár az ázsiai országban.

A király amúgy ráér királykodni,

a politikai vezetést – és a piszkos munkát – elvégzi a thai hadsereg,

ami immár kilenc éve birtokolja a hatalmat az országban. 2014 májusában történt ugyanis, hogy Prayut Chan-o-cha tábornok vezetésével a hadsereg megdöntötte az akkori ügyvezető kormány uralmát, miközben az országot már fél éve politikai válság uralta. Ezt megelőzően már évek óta zajlott a folyamatos konfliktus a civil kormányzatok és a hadsereg között, amit a fegyveresek végül egy katonai puccsal vittek dűlőre.

Az ország addigra már túl volt Thaksin Shinawatra 2001 és 2006 közötti kormányzásán: Thaksin vagyonos üzletemberből lett a demokratikus Thaiföld nagy hatalmú vezetője, aki közigazgatási reformot vezetett be, valamint keynesiánus, állami beavatkozásokon is alapuló gazdaságpolitikával lendítette elő Thaiföld gazdaságát, másrészt kíméletlen harcot hirdetett a drogvilág ellen, Thaiföldet pedig regionális vezető pozícióba kezdte hozni. A hadsereg viszont ellenlábasa lett Thaksinnak, és végül főleg korrupciós vádak miatt megindult a szervezkedés uralma ellen. Thaksin már hosszú ideje száműzetésben él – vannak hírek arról, hogy Dubajban él luxus körülmények között –, a katonai diktatúra bírósága pedig távollétében börtönbüntetésre ítélte őt.

A civil politikai erők és a hadsereg között másfél évtizedes küzdelem kezdődött

– ami mind a mai napig tart, és a napokban a katonai junta kilencéves uralmáról mondtak ítéletet a választók.

Bangkok látkép: több mint egy magyarországnyi lakosa van Thaiföld fővárosának (fotó: Wikipedia)
Bangkok látkép: több mint egy magyarországnyi lakosa van Thaiföld fővárosának (fotó: Wikipedia)

 

Az elmúlt években a katonai diktatúra maga próbált új kereteket szabni a thai államrendnek – hadsereghez illő eszközökkel. 2016-ban megfogalmaztak egy új alkotmányt, amit népszavazásra is bocsátottak –

igaz, az alkotmánytervezet kritikáját betiltották.

2019-ben általános választást is tartottak az országban – igaz, úgy, hogy a felsőházba kizárólag a junta jelölhetett tagokat, a választókörzeteket az utolsó pillanatban átrajzolták, a junta-párti erők pedig Prayut tábornokot választották újjá miniszterelnöknek úgy is, hogy nem az ő pártja nyerte a választást.

A katonai diktatúra ellen rendre fellángoltak a tiltakozások: 2020 és 2021 folyamán is tömeges tüntetések zajlottak Thaiföldön, amiket sok esetben keményen letörtek a biztonsági erők.

2023-ban viszont eljött egy ideje egy újabb választásnak: a kampányt botrányok és váratlan húzások színesítették, de május 14-én végül tényleg sor került a voksolásra.

A választás előtt már egyértelmű volt, hogy a katonai juntával szemben álló erők fognak győzni: a két legnagyobb párt a Pheu Thai, a Thaksin politikusdinasztia mozgalma; valamint újabb erőként a Phak Kao Klai, a Haladás párt lett, ami progresszív és szociáldemokrata erőként határozza meg önmagát.

És a Haladás párt – általános meglepetésre – meg is nyerte a választást,

besöpörve a több mint tízmilliós főváros, Bangkok támogatását, valamint Thaiföld központi régióinak szavazatait is. A Thaksin-párt csak az ország távolabbi, keleti részein tudott győzni, az eddig uralkodó hadsereg pártja, az Egyesült Thai Nemzet Pártja pedig csak távoli harmadikként tudott befutni.

A thai emberek tehát választottak: kilenc év katonai kormányzás után a két junta-ellenes politikai erőt juttatták nagy fölénnyel a parlamentbe.

De innentől sima ügy lenne Thaiföld puha visszatérése a képviseleti demokráciába? Nos, nem.

A két nagy pártnak először is egyetértésre kellene jutnia, s akár koalíciót is kellene kötnie, hogy stabil parlamenti többség alakuljon ki egy új kormányzatuk mögött, és ez nem magától értetődő. Már csak azért sem, mert a meglévő nézeteltéréseik mellett a kormányalakításhoz szükséges parlamenti többséget úgy kell érteni, hogy abba beleszámolják a Szenátust is – aminek tagságát, mint írtuk, egyenesen a katonai junta jelölte ki. Négy éve Prayut tábornok még ennek a segítségével tudott miniszterelnökké válni úgy is, hogy egyébként a Thaksin-párt kapta a legtöbb szavazatot az akkori voksoláson.

A kormányváltást és a demokratikus átmenetet pedig nem segíti, hanem szinte nehezíti az, hogy a Haladás párt átfogó reformokat szeretne véghez vinni, kihúzva a talajt az ország konzervatív elitje és intézményeik alól – még a szinte érinthetetlen királyságot, s persze magát a hadsereget is megreformálnák. Ennek fényében borítékolható, hogy az ország hatalomban ülő elitje, a radikális reformokkal nem szimpatizáló intézmények mindent meg fognak tenni azért, hogy a progresszívek elképzelései ne tudjanak megvalósulni.

A választás eredményei viszont ország-világ előtt ismertek: a thai emberek a változásra szavaztak. A voksolás után tehát többszörös patthelyzet is kialakulhat: több évnyi elkeseredett tüntetéshullám után, egy lezajlott választás eredményeinek ismeretében

a hadsereg nem tudna könnyedén, súlyos áldozatok és újabb válságok generálása nélkül még egy puccsot rendezni.

A Haladás pártnak és a többi ellenzéki erőnek viszont működőképes megoldásokat kell találnia az előttük álló kihívásokra – első körben a parlamenti többség megszerzésére. A Pita Limjaroenrat által vezetett progresszívek most azt közölték, szövetséget fognak kötni a többi négy ellenzéki párttal a többség biztosítása érdekében. Innentől két hónap áll rendelkezésre ahhoz, hogy a parlament két háza megválasszon egy új miniszterelnököt.

Hogy ebben végül az elégedetlen választók vagy a választás eredményével szintén elégedetlen hadsereg fogja-e kimondani a végső szót, azt hamarosan meglátjuk.

 

Nyitóképen: Limjaroenrat, a Haladás vezére ünnepel támogatói között Bangkokban (fotó: Valeria Mongelli / Hans Lucas / Hans Lucas via AFP)

Összesen 4 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Valandil
2023. május 18. 07:57
Eléggé szar helyzet volt: katonai junta az egyik oldalon, "demokratikus" (USAID szponzorált) erők a másik oldalon.
DFK
2023. május 18. 07:50
Miért gondoljuk, hogy minden országnak a nyugatias demokrácia a megfelelő rendszer?
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!