Ez világos, de az EU-csatlakozás meghatározott politikai feltételek teljesülésének a függvénye: jogállamiság, emberi jogok tiszteletben tartása, sajtószabadság. Az uniós intézmények szerint a török berendezkedésben ezek nem valósulnak meg kellő mértékben.
Az uniós csatlakozás perspektívája sokat segített nekünk a demokrácia és a gazdaság átalakításában. Strukturális reformokat hajtottunk végre, így például a bankszektorban, a társadalombiztosítási rendszerben vagy a munkaerőpiacon, és az alapvető jogok, a polgári szabadságjogok terén is történt pozitív változás. Ugyanakkor a törökök alapélménye az, hogy bármit teszünk is, az nem lesz elegendő az EU-nak. Bármilyen feltételnek akartunk is megfelelni, mindig az volt a válasz, hogy hiányzik az uniós kritérium átültetése a gyakorlatba. Az EU előítélettel kezeli a török csatlakozási igényt. 2017-től elnöki rendszer van érvényben Törökországban, ezt népszavazás erősítette meg – magas részvétel mellett a választópolgárok többsége voksolt így, demokratikus döntés volt. A kormányzat azért kezdeményezte a változtatást, hogy hatékonyabb legyen a végrehajtó hatalom munkája, erősödjön a stabilitás, és gyorsabb legyen az állami döntéshozatal. Az eltelt időben a politikai pártok már látják az új alkotmányos rendszer hiányosságait, ezért egyetértés van abban, hogy új alkotmányra lesz szükség, ez a folyamat már elindult.
Miért akar az eltérő hagyományokkal bíró, muszlim többségű Törökország egy vitatkozó, doktriner, liberális, posztkeresztény, intézményi válsággal küzdő európai közösség része lenni? Biztos, hogy ez a közege?
Éppen ellenkező logikával: Törökország felvétele az EU-ba csattanós válasz lehetne a „civilizációk összecsapása” érvre. Ráadásul összhangban lenne az EU jelmondatával: „Egység a sokféleségben.” Különös jelentősége lenne egy olyan időszakban, amikor Európában nő a rasszizmus, az idegengyűlölet, az iszlamofóbia. Európát különlegessé teszi, hogy ez az egyetlen kontinens, amelynek határait nem a földrajz, hanem a normák, az értékek határozzák meg. Törökország tagságával az EU sokfélesége valódi lenne, így nem földrajzi, identitásbeli vagy kulturális kérdés lenne, hanem annak az ügye, hogy milyen Európát szeretnénk létrehozni.